Támogatást kérnek a nagyok

A Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programjában, illetve a készülő Általános Fejlesztési Tervben a befektetésösztönzés prioritásai között mondják ki a hazai privatizációban sikeresen részt vett magyar többségi tulajdonú közép- és nagyvállalatok középtávú termék- és technológia korszerűsítő fejlesztéseinek támogatását, javasolják a kutatók. A "Támogatás vagy befektetés? Avagy miért célszerű az államnak segíteni a hazai magántulajdonú nagyvállalatok fejlődését?" címmel készített összefoglaló anyagukban indítványozzák továbbá, hogy a befektetésösztönzési célrendszerben konkrétan szerepeljen a feldolgozóipari szerkezetváltás, a korszerű termelési technológiák meghonosítása is. Ennek megvalósítása érdekében pedig szorgalmazzák, hogy a kormány vizsgálja meg a 2001. májusi forint árfolyamsáv-szélesítési döntés konkrét hatásait a különböző vállalatcsoportokra - nettó exportáló, nettó importáló, hazai piacon értékesítő cégek -, s a felmérés tapasztalatai alapján dolgozzon ki egy kompenzációs rendszert azon vállalatok részére, amelyek tartós exportnövekedés mellett jelentős árfolyamveszteségeket szenvednek. A cégek veszteségeinek átmeneti konszolidálásával megakadályozható lenne a külkereskedelmi egyensúly további romlása, valamint az, hogy a magyar vállalatok fontos piacokról kiszoruljanak. A kutatók egyúttal a beruházási adókedvezmény-konstrukció újragondolását és a magyar tulajdonú nagyvállalatok üzleti - közvetve a magyar makrogazdaság - érdekeinek figyelembevételét is javasolják a végleges fejlesztési adókedvezményi szabályozás kialakításánál.

A magyar magántulajdonú nagyvállalatok alapvetően a versenysemlegesség hívei. Nem igényelnek versenyt romboló előnyöket, de joggal ellenzik a hátrányos megkülönböztetést - állapítják meg a közgazdászok. Az általuk felhasználható iparpolitikai eszköztár a nemzetgazdaság szempontjából bizonyíthatóan megtérülő befektetésnek tekinthető. A tanulmányt készítő közgazdászok emlékeztetnek arra, hogy állami szerepvállalás hiányában a hazai magántulajdonú vállalkozások (eltekintve az e-hitel kedvezményeitől) alapvetően saját erőforrásból oldották meg a reorganizációt, s a tartalékok felélésével jutottak el egy élet- és versenyképességet igazoló szintre. A gazdaság jelentős szereplőivé váltak, például a foglalkoztatásban, az exportteljesítményekben, a kis- és középvállalkozói (kkv) szektor fejlődésében, a költségvetési befizetésekben. Ekként tevékenységük hiánypótló, s amennyiben működési feltételeiken sikerül javítani, úgy képesek a nemzetközi piacokon is versenyképes termékeket előállítani, s hosszú távon a nemzeti gazdaságpolitika legfőbb érintettjei és megvalósítói lehetnek. A termelés rugalmas bővítésére, illetve a tevékenység kényszerű átcsoportosítására - az EU-piacok sajátosságait követve - csak a több lábon álló nagyvállalkozások lehetnek képesek, ezek hiányában a rugalmatlanság következményeivel kénytelen szembesülni a gazdaságpolitika. Ráadásul nyitottsága révén a gazdaságpolitika vonzó lehetőséget biztosított a külföldi befektetőknek, miközben nem gondoskodott a hazai gazdaság védelméről. A kutatók ugyanakkor nem vitatják, hogy a külföldi tőke a stabilizáció és a növekedés beindulásának fontos motorját jelentette Magyarországon a rendszerváltás utáni évtizedben, s kiemelt feladatnak tekintik a továbbiakban is a befektetések további ösztönzését.

A nemzetközi tapasztalatok a nagyvállalatok szerepének erősödését jelzik, s bár a sokat emlegetett "támogatási programok" deklaráltan nem nekik szólnak, mégis a legelőnyösebb helyzetből indulhatnak a piaci pozíciók erősítésében. A nemzetközi gyakorlat további sajátossága, ami az átmeneti országokkal való összehasonlítás során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a versenytársak körében mindig is volt magántulajdon, az "eredeti tőkefelhalmozás" jóval korábban indult, s a magánvállalkozások működési feltételeinek javításában az állam mindenkor jelentős szerepet vállalt.