Öt év alatt kétszeres agrártámogatás

>> A mezőgazdaság csatlakozási szempontból az egyik legkényesebb ágazatnak minősül a nemzetgazdaságon belül. Az áprilisi népszavazáson végeredményben miről kell dönteniük az agrártermelőknek?

- Kétségtelen, hogy az európai uniós csatlakozás az agrárgazdaságot érzékenyebben érinti más nemzetgazdasági ágazatoknál. Nincs még egy gazdasági szektor, ahol az EU olyan szigorú szabályozást működtetne, mint amilyen a közösségi agrárpolitika (kap). Egyértelmű, hogy ehhez az agrárrendszerhez - amely több évtized alatt alakult ki - nekünk kell alkalmazkodnunk. Az áprilisi népszavazáson tehát a mezőgazdasági termelőknek arról kell dönteniük, hogy az uniós agrárfeltételeket felvállalják-e.

>> Milyen fontos következményekkel járhat a teljes jogú tagság?

- Ki kell használnunk a kap előnyeit, miközben meg kell felelnünk a közösségi előírásoknak is. A csatlakozás révén a hazai gazdálkodók régi vágya teljesülhet azzal, hogy kiszámítható piaci feltételek közé kerülhetnek. Az EU a kiegyensúlyozottságot azért tarthatja fenn, mert erős importvédelmi rendszert működtet, a termékfeleslegek külpiacra juttatása érdekében pedig jelentős költségvetési áldozatokat hoz. E szabályozás eredményeként stabil jövedelmet garantál azoknak, akik átlagos hatékonysággal megfelelő minőségű árukat állítanak elő. Persze a belépés utáni egy-két évben számos magyar termelőnél alkalmazkodási, szerkezetváltási kényszer léphet fel, de akik ezt az időszakot átvészelik, egészen biztosan jól járnak.

>> A belföldi igényeknél több terméket előállító magyar mezőgazdaság lehetőségei nagyban függnek az exportpozícióktól, vagyis más piacoktól. Mennyire befolyásolná hosszabb távú agráresélyeinket, ha kimaradnánk az uniós csatlakozásból?

- Zárványszigetté válnánk Európában, és az unió fokozatos bővítésével minden oldalról schengeni határok vennének körül. Nyilvánvaló, hogy az EU is újragondolná azokat a kétoldalú, számunkra eddig előnyös feltételeket kínáló agrárkereskedelmi liberalizációs megállapodásokat, amelyeket az elmúlt években a csatlakozás előkészítése érdekében kötött. Pozícióink tehát jelentősen romlanának a mai helyzethez képest, amit megítélésem szerint semmiképpen sem vállalhatunk fel.

>> A csatlakozási megállapodás viszont arról tanúskodik, hogy az unió a magyar gazdákat nem kívánja egyenrangúként kezelni uniós versenytársaikkal a belépés pillanatától. Legalábbis ez a helyzet a dotációk között meghatározó közvetlen kifizetéseknél, ahol nekünk kezdetben csak az EU-s szint 25 százaléka járna.

- Az EU költségvetési okokból kérte e könnyítést a közvetlen kifizetéseknél, amelyek egyébként az uniós támogatások 70 százalékát teszik ki. Ez természetesen nem jött jól nekünk. A korábbi csatlakozások idején ilyen megkötöttségek nem voltak, bár az is igaz, hogy egyszerre tíz ország még nem lépett be az EU-ba. Gyógyír viszont, hogy Brüsszel végül hozzájárult az uniós keret 30 százalékos magyar (nemzeti) kiegészítéshez. Így az idei 236 milliárd forintnál már jövőre több pénz juthat a mezőgazdaságnak, bár a dotációs jogcímek és irányok jelentősen átrendeződnek. Azzal számolunk, hogy a vidékfejlesztési forrásokkal együtt az EU-ból 160-180 milliárd forintnyi támogatás jöhet. (Több szakértő csak 120-130 milliárdot tart reálisnak a vidékfejlesztésnél valószínűsíthető pályázati hiányosságok miatt - a szerk.). Ehhez 130-140 milliárdnyi nemzeti dotáció társulhat, így a teljes összeg elérheti a 300 milliárd forintot.

>> A gazdálkodók attól is tartanak, hogy a 30 százalékos nemzeti kiegészítést - dacára az uniós felhatalmazásnak - nem adja meg teljes mértékben a kormány, ha ezt törvény, vagy más jogszabály kifejezetten nem írja majd elő. A termelők nem tekintik garanciának azt sem, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök egy korábbi parlamenti felszólalásában már elkötelezte magát a 30 százalékos pluszdotáció kifizetése mellett. Mi az FVM álláspontja az ügyben?

- Természetesen mi is szeretnénk, ha a 30 százalékos (mintegy 85 milliárd forintnak megfelelő) összeggel tervezni lehetne, ezért e témát a kormány elé visszük. Ugyanakkor törvényi garanciákról addig nem lehet szó, amíg az Országgyűlés a jövő évi költségvetésről nem tárgyalt. Határozat formájában viszont a parlament már a közeljövőben iránymutatást adhat a kormánynak, hogy a 30 százalékos összeget a 2004-es büdzsé összeállításakor vegye figyelembe. E megoldást én is támogatom. Azt is szeretném azonban, ha a pénzelosztás a különböző ágazatok között igazságos lenne.

>> Ez azt jelentené, hogy egyes ágazatoktól mások érdekében pénzeket vonna el a tárca? Szakértők szerint a közvetlen támogatásokat az eredeti célokra kell felhasználni, amelyeket az uniós szabályozás és a csatlakozási megállapodás határoz meg.

- A kérdés az, hogy az átmeneti időszakban egyes ágazatok kaphatnak-e az ideinél ötször több támogatást, miközben mások a mostaninál is kevesebbhez juthatnak. Az előbbire a gabona-, az utóbbira a sertésszektor a jó példa. Nem lenne gond akkor, ha nálunk is az unióéhoz hasonló üzemi szerkezet alakult volna ki. Az EU-ban ugyanis a sertéstartók egy része takarmányt is termel, így mindegy nekik, hogy Brüsszel a növénytermelési, vagy az állattenyésztési tevékenység alapján folyósítja a támogatásokat. Magyarországon viszont a gazdálkodás specializálódott, így a növénytermelés az esetek zömében elvált az állattartástól. Az is nyilvánvaló, hogy a csatlakozás után a gabonával foglalkozók önszántukból nem mondanak majd le extraprofitjukról az abrakfogyasztó ágazatok javára. Ezért szakmai közmegegyezésre lesz szükség ahhoz, hogy a várható dotációs feszültségeket mérsékelni lehessen.

>> Az előbbiekből is kitűnik, hogy a csatlakozás - legalábbis a néhány éves átmeneti időszakban - két markánsan elkülönülő csoportra, nyertesekre és vesztesekre oszthatja a hazai agrárágazatokat. Ön egyetért e megállapítással?

- Elfogadom ezt a megállapítást, mivel az uniós feltételrendszer átvételének eleinte valóban lehet ilyen hatása. Kétségtelen, hogy egyes ágazatok azonnal kedvező pozícióba kerülnek az intervenciós árszabályozás és a kiemelt támogatások miatt. Ez lesz a helyzet a gabona-, az olaj-, a fehérje-, a rostnövény-, a cukorrépa-, a húsmarha- és a juhtermelésben. A szerény szakmai felkészültségű, rossz technikai háttérrel rendelkező gazdálkodóknak viszont fel kell készülniük arra, hogy áruikra a piac nem tart majd igényt, és az EU sem támogatja tevékenységüket. Ez jellemezheti a sertés-, a baromfi- és a tojásszektort. A kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy megfelelő felzárkózási lehetőséget biztosítson a számukra. Némi feszültség felléphet a tejtermelésben is, de itt jelentős változás a mai viszonyokhoz képest nem várható. Differenciált lehet viszont a zöldség-gyümölcs ágazat helyzete: itt is azok járhatnak jól, akik már ma is jó hatékonysággal megfelelő minőségű árukat állítanak elő.

>> Mi lesz a sorsuk azoknak, akiknek versenyképességi okokból abba kell hagyniuk termelésüket? Lesz-e esélyük arra, hogy más (agrár)tevékenységhez kezdjenek?

- Az agrártárca vezetése már foglalkozik azzal a vidékfejlesztési programmal, amely az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) kaphat majd uniós forrásokat. E pénzek úgynevezett kísérő intézkedésekként a nemzeti vidékfejlesztési tervhez kötődnek, és jelentős segítséget nyújthatnak a szerkezetváltáshoz, az alternatív jövedelemszerzéshez, az erdősítéshez vagy a szakképzéshez. Mód lesz az előnyugdíjazásra is, amelynek keretében például egy 55. évét betöltött gazda a termelés befejezésekor egyösszegű támogatáshoz, azt követően pedig előnyugdíjhoz juthat. Kifejezetten javulhat a mezőgazdasági szempontból kedvezőtlen adottságúnak minősülő térségek dotációs helyzete. Itt a nemzeti fejlesztési terv részét képező agrár- és vidékfejlesztési operatív program (avop) is hozhat EU-s pénzeket, sőt agrárgazdasági infrastrukturális fejlesztésekhez más regionális programokkal is forrásokhoz lehet majd jutni.

>> Gondot okozhat ugyanakkor, hogy itt pályázatos támogatásokról van szó. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a hazai gazdák nem tudnak majd megfelelő projekteket kidolgozni. Ön szerint ez nem lehet akadálya a források felhasználásának?

- Optimista vagyok, mivel az uniós előcsatlakozási agrár- és vidékfejlesztési dotációkat közvetítő SAPARD-program rácáfol erre. A sikeres pályázatok aránya itt jóval nagyobb lehet a több kelet-közép-európai országban elért, 8-15 százalékos eredménynél. Emellett a hazai támogatási rendszer úgy alakult át az utóbbi években, hogy a pályázattal megszerezhető források menynyisége folyamatosan nőtt. Ez azt a célt szolgálta, hogy a gazdálkodók hozzászokjanak az uniós elvárásokhoz. Kedvezőtlen viszont, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban a civil szféra nem kapott olyan állami támogatást, amellyel fel tudott volna készülni a termelők megfelelő kiszolgálására. Ezért most szakmai és érdek-képviseleti szervezetek, oktatási intézmények és vállalkozók bevonásával olyan szaktanácsadói rendszert kívánunk létrehozni, amely hatékonyan működhet közre a termelői támogatási pályázatok elkészítésében.

>> Az unión belül később még sok bizonytalanság származhat a hosszabb távú, egyelőre alig kiszámítható agrárreformokból. Ha ezeket most nem vesszük számításba, a belépést követő átmeneti időszak után milyen lehet a mezőgazdaság helyzete?

- Megítélésünk szerint a belépés lényegesen több előnnyel jár majd, mint amenynyi nehézséget okozhat. A veszteségek kapcsán is arra törekszünk, hogy azokat később a közösségi büdzséből kiegyenlítsük. Általánosságban nem számítok arra, hogy az agrárgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya jelentősen módosul. Lényeges változás lehet viszont, hogy a támogatottsági szint öt év múltán a kétszeresére nőhet a mai 236 milliárd forinthoz képest. Tíz év alatt megkétszereződhet a mezőgazdasági hozzáadott érték is, ha minőségi váltást hajtunk végre, és megfelelően fejlesztjük az értékesítési rendszert is.