Új korszak kezdődhet a paneldzsungelek történetében: miniotthonok települhetnek az épületek tetejére
A második világháborút követően Kelet-Európa-szerte épült nagyléptékű lakótömbök máig meghatározó elemei városainknak. Akkoriban e lakótelepek integrációja hatékony lakhatási eszköznek bizonyult, napjainkban azonban e hagyaték 21. századi igényekhez való átalakítása Közép- és Kelet-Európa egyik legjelentősebb városi kihívásává vált – írta meg az Origo. Ezek az épületek ma számos problémával küzdenek – fizikai leromlással, társadalmi szegregációval –, ugyanakkor mégis jelentős potenciált hordoznak az egymásra utalt közösségek újraformálásában.
A városok jelenleg egy új típusú lakhatási válsággal szembesülnek. A fiatalok, egyetemi hallgatók és az alapvető szolgáltatásokat biztosító munkavállalók számára egyre nehezebb megfizethető és megfelelő minőségű lakhatást találni.
A pécsi egyetemisták mikrootthon projekte szerint a megoldás egy része mindvégig a fejünk felett volt: mi lenne, ha ezeknek a régi panelépületeknek az alulhasznosított lapostetői új, élő városrészekké alakulnának?
Ugyanis a panelépületek tetői jelenleg kihasználatlan infrastruktúrát jelentenek: városaink egy megemelt, mégis üres dimenzióját. Könnyűszerkezetes lakóegységek és kertek gondos integrálásával új lakóterek jönnek létre anélkül, hogy további területfoglalásra lenne szükség.
Az Építészfórum cikke szerint a projekt két fő célt fogalmaz meg.
- Az első egy új típusú, megfizethető lakhatási forma létrehozása a meglévő épületszerkezetek és közművek hasznosításával, valamint hatékony, moduláris építési rendszerek alkalmazásával, amely összességében alacsony költségű megoldást eredményez. Ennek köszönhetően a projekt valós lakhatási alternatívát kínál azok számára, akik jelenleg kiszorulnak a városi lakáspiacról.
- A második cél a nagyléptékű, személytelen lakótelepekhez gyakran társuló társadalmi elszigetelődés csökkentése. A tető nem pusztán új lakások befogadására szolgál, hanem közös térként funkcionál a meglévő és az új lakók számára egyaránt. Közösségi veteményeskertek, kis léptékű, közösen használt műhelyek és a társas érintkezést ösztönző közlekedőútvonalak segítik az egymásrautaltság és a közösségi élet kialakulását.
A 25 négyzetméterre tervezett lakásokban való élet nem jelent szükségszerűen zsúfoltságérzetet.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.
