Tervek a radioaktív hulladékokra
Ki lehetne tenni a "megtelt" táblát a Püspökszilágyban működő radioaktív hulladékfeldolgozó és -tároló telephelyre, miközben a hazai szakemberek már évek óta azon dolgoznak, hogy megtervezzék és kijelöljék a helyét a majd két különböző helyen megépülő végleges föld alatti bázisoknak. A Budapesttől mintegy 25 kilométerre üzemelő tároló 1976-ban készült el, a nem atomerőművi eredetű (egészségügyi, iparból, kutatásokból, oktatásból származó) kis és közepes aktivitású hulladékok befogadására. Bár nem arra a célra épült, mégis a Paksi Atomerőmű működésének második évétől, 1983-tól egészen 1997-ig a tárolókapacitás csaknem felét az atomerőműből származó anyagokkal töltötték fel. Hegyháti József, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. (RHK) ügyvezető igazgatója szerint a püspökszilágyi bázis tökéletesen megfelel erre a célra is, s igazukat azóta is alátámasztják a folyamatos környezet-ellenőrzések. Ennek ellenére biztonságnövelő intézkedések vannak folyamatban, részben PHARE-pénzek, illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség támogatásának felhasználásával.
Bátaapáti az egyik helyszín, ahol már kifejezetten atomerőművi eredetű kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére tervezett tároló előkészítésére folynak kutatások, s az RHK az idén 6,3 milliárd forintot fordít a projektre. Az Európai Unió ajánlása 2013-ra kéri a végleges elhelyezést, de van hazai kényszer is, ami 2006 környékén már követeli a megoldást. Jelenleg az atomerőmű területén hordókban van ugyanis elhelyezve a közeljövőben ideszállítandó szemét: elsősorban a munkások által használt védőruhák, kesztyűk, cipők és szerszámok. A dél-tolnai térségben kb. 150-250 méter mélyen a föld alatt egy összefüggő gránittömbbe épülhet meg a tároló, aminek befogadóképessége 40 000 köbméterig lesz bővíthető.
Időben nem ennyire sürgető, de volumenét tekintve mindenképp súlyosabb kérdés a nagy aktivitású nukleáris hulladék végleges elhelyezése, a Paksi Atomerőmű 4 üzemelő reaktorának működési engedélye ugyanis 2012-2017 között lejár. Az eredeti szerződés szerint az orosz fél vállalta a kiégett fűtőelemek viszszavételét, csakhogy 1997-ben egyoldalú törvénymódosítással felmondták azt. Azóta a használaton kívül helyezett kazetták egy része már az erőmű mellett felépült, és folyamatos bővítés alatt lévő átmeneti tárolóba került. 2003-ban 412 millió forintot emészt fel a kamrák további folyamatos építése. A már kiégett fűtőelemek tárolásának menetrendje a következő: először 5 évig magában az atomerőműben pihentetik őket, majd vízzel töltött szállítókonténerekbe helyezik és vasúti kocsin szállítják a Paks városától 5, a Dunától 1 kilométerre lévő átmeneti tárolóba, ahol még 50 évig hűtik azokat a végleges tárolóhelyre való szállítás előtt.
A közelmúltban felröppent hírek szerint újra tárgyalások folynak a világ atomtemetőjének tartott Cseljabinszkba való visszaszállításról. "A költségek szempontjából viszont gazdaságosabb lenne az itthoni végleges tároló megépítése, mivel az utolsó évben már 6-7 milliárd forintba került egy kiszállítás, ráadásul sok probléma volt vele. Mindenesetre nem ez, hanem a lakosság befogadókészsége fog dönteni" - mondja Hegyháti József. Az EU direktívája egyébként azt javasolja, hogy aki ahol termel, ott is tárolja szemetét.
A végleges tároló elhelyezésére a Nyugat-Mecsekben találtak megfelelő helyet a szakemberek. A Boda község melletti uránbányánál az idén kezdődnek meg a felszíni kutatások, amire az RHK mintegy 500 millió forintot használ fel, a pontosított hosszú távú költségvetés, és a tároló elkészítésének stratégiája jövőre készül el. A nagy aktivitású fűtőelemeket várhatóan 500-800 méter mélyen helyezik majd el, speciális konténerekbe "csomagolva". A tároló kialakításának első lépcsője egy föld alatti kutató laboratórium kialakítása lesz, ezt követően épül majd meg a folyosókból álló végső bázis.
Az RHK a két tároló üzemeltetésére, valamint a kutatásokra a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból kapja a támogatást, 2003-ban ebbe több mint 21 milliárd forintot fizet be a Paksi Atomerőmű Rt. Az alap költségvetési számításai egészen 2018-ig szólnak, de ezt természetesen módosíthatják a közeljövő kutatási eredményei.
Külön pénzt költ az RHK a lakosság megnyerésére. Az érintett 34 település 4 önkormányzati szövetséget hozott létre, képviselve ezzel 86 500 embert a meglévő és majdani tárolók környezetéből. Hegyháti József szerint magas a helyiek körében az elfogadottság, bár hozzáteszi, hogy tisztában vannak vele, néhány embernek is joga van tiltakozni. Az RHK ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a széles körű tájékoztatás érdekében rendszeresen szerveznek különféle rendezvényeket. Emellett sokat nyomhat a latban az a 413 millió forint is, amit az RHK ad 2003-ban az érintett önkormányzatok támogatására.
Eltérően vélekednek a működő és leendő tárolók biztonságáról a zöldek. Ámon Ada, az Energia Klub vezetője úgy véli, senki sem tudhatja, hogy a ma biztonságosnak gondolt nagyméretű kőzetekkel mi lesz több ezer év alatt, márpedig a végleges elhelyezés meghatározatlan időre szól, emellett súlyos problémának tartja, hogy a püspökszilágyi tárolóban - szerinte legnagyobbrészt - atomerőművi hulladék van elhelyezve, ugyanakkor a létesítmény szakértői szerint teljesen biztonságos a tároló működése.
