Hátrány az üzletben, ha nincs ISO

Az elmúlt néhány évtizedben a fejlett gazdasággal rendelkező országokban, az Európai Unióban, Észak-Amerikában, Japánban előtérbe került a termékek, szolgáltatások minőségének szerepe, kialakultak a minőségbiztosító rendszerek. Elterjedésükben jelentős szerepet játszott, hogy mára piaci versenyelőnyre a vállalatok csak a minőség és az ár ideális kombinációja esetén tehetnek szert. Európában a megszületett minőségbiztosítási rendszerek egységes felépítését és értékelését lehetővé tevő ISO 9000-es szabványok terjedtek el leginkább.

Hazánkban az 1990-es évektől kezdődően egyre több vállalat ismerte fel vagy ismertették fel vele üzleti partnerei, illetve fogyasztói a minőségbiztosítás előnyeit. A magyar vállalatok, akár mint a Magyarországon tevékenykedő nemzetközi cégek beszállítói, akár mint a nyugat-európai (sőt egyre inkább a hazai) piacokra szállító társaságok szembesültek az ISO 9000-es rendszer szükségességével. A piaci igényeknek, valamint a hatékony működési igényéknek történő megfelelés érdekében egyre több magyar vállalat döntött az ISO 9000-es minőségbiztosítási rendszer kialakításáról.

Bár a szakemberek szerint nem a cégméret, hanem a vezetői elkötelezettség függvénye, általánosságban mégis elmondható, hogy a nagy cégek esetében gyakran vált a minőségirányítás a működés szerves részévé, míg a kis- és közepes vállalkozások esetében jóval ritkábban sikerült a rendszer és a vállalat operatív működésének integrálása.

Ezt igazolja egy a múlt év végén, mintegy 300 vállalat minőségügyi vezetőjének bevonásával készült felmérés. A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatban sok minőségügyi vezető még mindig nem a működés optimalizálását, a hatékonyabb folyamatszervezést, a minőség folyamatos fejlesztését hangsúlyozta. Az ISO minősítéssel rendelkező cégek harmada a tanúsítványra mint szükséges dokumentumra tekint. A cégek szerint az auditálás a pályázatokon való induláshoz szükséges, ilyen módon biztosítja a prosperitást. Ezt erősíti, hogy a megkérdezettek csak kétharmadának véleményét tükrözte, miszerint a minőségügyi rendszer hozzájárult a cég hatékonyságának növeléséhez.

Számos problémáról beszámoltak az idézett felmérés során a minőségügyi vezetők az ISO 9000-es rendszerek kapcsán. Ezek egy része felveti a vezetési ismeretek, képességek hiányosságát is. Így sok helyen még mindig nem történt meg a minőségügyi kultúra elsajátítása. A vezetők rövidlátása miatt más operatív szintű dolgok kapnak prioritást, miközben a minőségirányítási rendszer még mindig "mostohagyerek", és felsőbb szinten nemigen foglalkoznak vele.

Ez a fajta hozzáállás azonban hosszú távon az ISO rendszer devalválódásához vezet, amellyel szemben egyelőre csak néhány példamutató cégnek a nemzetközi megméretések során elért minőségdíjait lehet a mérleg másik serpenyőjébe tenni. Mint gyakorló szakemberek hangsúlyozzák, átfogó szakmai összefogásra lenne szükség, amely azonban a jelenlegi piacon kevesek érdeke. A minőségirányítás tanúsítása ugyanis minden résztvevő számára üzlet. Értelemszerűen az a tanácsadó cégeknek és a tanúsítóknak is, de üzlet a megrendelőknek is - mert a tendereknél, üzleti ajánlattételnél egyre inkább hátránynak bizonyul, ha valaki nem rendelkezik ISO-val; hiszen gazdaságilag eredményesebbek, hatékonyabbak azok a vállalkozások, amelyek végigjárják a tanúsítás göröngyös útját. Nagy kérdés, hogy az ördögi körből ki tud-e magától törni a szakma, vagy a nemzetközi piac további liberalizációja döbbenti rá a résztvevőket, hogy az ISO-s oklevél önmagában még nem garancia a magas fokú minőségre.

Menedzsmentfórum

www.mfor.hu