Közszolgálatba igyekvő magánfőnökök

Soha nem látott fordulat érezhető manapság Nagy-Britanniában: egyre több magáncég felső vezetői igazolnak át valamilyen közszolgálati intézmény vagy vállalkozás élére. Eddig éppen fordítva volt, a magánszféra sok rátermett szakembernek kínált kitörési lehetőséget a közszolgálatból. Szakértők szerint a jelenség mögött főleg az áll, hogy a brit kormány jelentősen megemelte a közszolgálati szektor (egészségügy, önkormányzatok, kht.-k, közműcégek, egyes építőipari vállalatok) fejlesztésére és bővítésére szánt összeget, ráadásul a stabilitás óriási jelentőségűvé vált a mostani, mind lassúbb konjunktúrában.

Továbbra is fennmaradnak természetesen a számottevő etikai és kulturális különbségek a magán- és a közszféra között. Hogy mást ne említsünk, a miniszterek és az államtitkárok közvetlenül beavatkoznak a közcélú intézmények és vállalatok irányításába, és erre felhatalmazottnak is érzik magukat, formailag joggal. A közvetlen, "kézi" vezérlés azonban elképzelhetetlen egy magánvállalatnál, ahol a menedzsment a részvényeseknek tartozik beszámolóval.

Akkor mégis miért vándorolnak a köz szolgálatába egyre többen? Nem érzékelik, hogy ott más a kialakult kommunikációs kultúra és maga az irányítás is? De igen. Ám azt is tudják, hogy az állás stabil, és nemegyszer kimagasló fizetéssel jár. A Guardian című lap ennek alátámasztására felmérést készített. E szerint bizonyos közszolgálati cégek vezetői a kormányfőnél is többet, évi 165 ezer fontnál magasabb összeget keresnek. A köztulajdonban lévő intézmények vezető beosztású szakemberei (igazgatók, helyetteseik és főosztályvezetők) átlagosan 94 ezer fontot kapnak, de a kétharmaduk 100 ezernél többet tehet zsebre.

Téves lenne ugyanakkor azt állítani, hogy a magánszféra elveszítette volna vonzerejét, hiszen az ottani átlagos vezetői kereset még mindig háromszorosa (390 ezer font) a közszférában mértnek. Viszont csak az igazán jól működő magáncégek miatt ilyen jó ez az átlagérték. Nagyon sok nagy, közepes és kisebb vállalat vegetál a közszféra átlagához hasonló szinten, vagy az alatt, és több száz társaság szűnik meg évente Nagy-Britanniában.

A vezetőkiválasztásban dolgozó tanácsadók eközben arról számolnak be, hogy nagyon hosszadalmas a közszféra vezetésének átalakulása. Kevés az igazán rátermett, hivatalban lévő főnök. Manapság nem a működtetés, hanem a teljes szervezeti változás előkészítése és lebonyolítása a feladat, miközben mind a kormányzat, mind a lakosság egyre magasabb követelményeket támaszt. Tulajdonképpen vállalatként kell vezetni olyan intézményeket, amelyek jellegüket tekintve eddig távol álltak ettől.

Érdekesség, hogy a magáncégek vezetőinek magas jövedelme részben abból ered, hogy kiváló pályázatokat készítenek a közbeszerzési akciókban, s ezzel hatalmas megrendelésekhez juttatják a társaságot. Összes jövedelmük 30-40 százaléka is származhat olyan bónuszokból, amelyeket az ilyen megaüzletekből szednek össze. Néhány menedzser ehhez hozzáfűzte: a fizetés nem minden. Sokan azért igazolnak át a közszolgálatba, mert miután kialkudják a magas jövedelmet, pluszkihívás számukra, ha sikerül mind nagyobb önállóságot kiharcolni új pozíciójukban új feletteseiktől. (MN)