Szükség van a szabályozott tőkebevonásra

Az egészségügy korszerűsítése akkor is fontos lenne, ha nem csatlakoznánk az Európai Unióhoz - mondta a Világgazdaság VI. egészségügyi konferenciáján Csehák Judit. Az egészségügyi miniszter asszony úgy látja: annak ellenére, hogy a központi költségvetési forrásból hozzáfogtak az ágazat konszolidációjához, s az EU-csatlakozást követően megnyílnak az uniós pénzalapok az ágazat előtt, szükség van további magántőke bevonására, s ezzel együtt a költségvetési intézményként működő kórházak gazdasági társaságokká alakítására. Ezt kívánja szabályozni a múlt héten parlamenti vitára bocsátott törvénytervezet, amely csakúgy, mint a 2001 végén, Mikola István egészségügyi minisztersége alatt elfogadott kórháztörvény, nagy vihart kavart az ágazat vezetői, érdekképviseletei, a betegszervezetek, más tárcák és a politikusok, valamint a háttéripar képviselői között. Érthető, hiszen az egészségügy átalakítása hosszú távra meghatározza a betegellátást, a téves lépések komoly veszéllyel járnak.

Az alig másfél éves különbséggel megalkotott két jogszabály azonos szándékkal született meg: a mostaninál színvonalasabb, az EU-tagállamok átlagát megközelítő betegellátást kell kialakítani hazánkban is. Mindkettő lehetővé tenné a jelenleg költségvetési intézményként működő kórházak gazdasági társasággá alakulását, amitől költséghatékonyabb gyógyítást remélnek, ám az átalakulást egyik sem teszi kötelezővé. Az előző kormány számára is nyilvánvaló volt, a mostani számára is az: belátható időn belül pótolni kell az egészségügy forráshiányát, ehhez legalább 1500 milliárd forint többletforrás szükséges. Mindkettő szabályozná az 1990-es évek óta folyó spontán privatizációt az egészségügyben.

Ám amíg a Mikola István miniszter nevével jelzett kórháztörvény elvetette, a Csehák Judit által támogatott tervezet megengedi a szakmai befektetéseket. Lényeges eltérés továbbá, hogy az új jogszabálytervezet lehetővé tenné a profitorientált vállalkozási formák működését az egészségügyben. Különbség az is, hogy amíg a 2001-es törvényen belül szabályozták az orvosok újfajta munkaviszonyának kérdéseit, a mostani elgondolás szerint külön törvényt készítenek az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásáról. Az egészségügyiek sajátos munkaviszonyát - ügyeletek, készenléti szolgálatok - az ágazat átalakítása nélkül nem képes megfelelően rendezni a munka törvénykönyve, a közalkalmazotti törvény, s ha a gazdasági társaságként működő kórházakban szabadfoglalkozású státusra váltanak át a doktorok, lényegesen megváltozik a jogállásuk.

Csáky András, a parlament egészségügyi bizottságának alelnöke tart attól, hogy pénz híján kiszorulnak az ágazat magánosításából az egészségügy dolgozók. S ugyan nem gondolja, hogy nagy számban privatizálják majd a kórházakat - bár mint mondta, már lehetnek kiszemelt intézetek -, mégis kifogásolja a szakmai befektetések lehetőségét, a gyógyszer- és orvosi műszercégek tulajdonhoz jutását. Tartani lehet ugyanis a monopolhelyzetbe kerülésüktől. Szerinte nem szabad feladni a nonprofit elvet az egészségügyi vállalkozásoknál, hiszen még az eszközvisszapótlás tőkeigénye sincs meg az egészségügyben. Tart attól is, hogy az állam fokozatosan kivonul az egészségügy területéről, a szolidaritáselvű gyógyítás csorbát szenved.

Ám Csehák Judit szerint megvannak a garanciák ennek kivédésére. Szerinte éppen az esélyegyenlőséget szolgálja az egyes régiók lakosainak szükséglete szerint történő intézményfejlesztés, tehát csak ott fogadható a magántőke, ahol hiányt kell pótolni. Azt is leszögezte: csak azokkal az egészségügyi szolgáltatókkal köt majd finanszírozási szerződést az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, akik megfelelnek az előírt szakmai és pénzügyi feltételeknek. A miniszter a több mint 320 kongresszusi résztvevő előtt kifejtette azt is: ugyan az EU nem ír elő kötelező szabályokat az egészségügyre, ám a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása közvetve jelentős hatást gyakorol az ágazatra. A gyógyító intézményrendszer hazai forrásokból való fejlesztése mellett kiemelt jelentősége van az uniós felzárkóztatási programoknak, amelyek a regionális kiegyenlítésekre nyerhetők el. Hazánk a közösségi szabályozás szerint 2004-2006 között egészségügyi fejlesztésekre 78,4 millió euró támogatásra számíthat. Az egészségügyi miniszter asszony különösen rossznak tartja a területi egyenlőtlenségeket a forrásallokációban, a gyógyintézetek struktúrájában és az emberek egészségi állapotában. Leromlott az épület- és eszközállomány, az orvosi hálapénz pedig konzerválja a kórházon belüli viszonyokat. Ezért tartja fontosnak Csehák az általa előterjesztett új kórháztörvény elfogadását és a tervek szerint ez év közepétől való alkalmazását.

Csakúgy, mint az Orbán-kormány tervezte, a Medgyessy-kabinet is csupán 600 milliárd forint többletforrást tud invesztálni az ágazatba a jelenlegi kormányzati ciklusban, pedig szakemberek szerint a következő tíz esztendőben legalább 1500 milliárd forint pluszforrásra van szükség. A hiányzó források jelentős részét a magántőkétől várja a szaktárca.

Az 1500 milliárdos többletigénnyel kapcsolatban a Siemens Rt. orvosigazgatója megjegyezte: ez évek óta meglévő, folyamatos hiány, amit pár év alatt egyetlen befektetési csoport sem tud pótolni. Rényi Judit szerint ha lenne is ennyi mobilizálható tőke, nincs meg a befektetések feltétele. Ezért olyan egészségügyi struktúrára van szükség, amely vonzó a tőke számára, s amelyben a kockázat legalább kiszámítható. Egyébként már ma is több, nagy értékű egészségügyi szolgáltatást cégektől bérelt, vagy lízingelt gépek révén vásárolja meg a betegeknek az OEP - mondta az igazgató asszony.

Az OEP főigazgatója megerősítette: öt év alatt 6,9 százalékról közel 16-ra nőtt a vállalkozások részaránya az egészségbiztosító kasszájában. Tavaly 78,5 milliárd forint értékben vásárolt tőlük a biztosító. Matejka Zsuzsanna szerint megfigyelhető, hogy vannak területek (például az otthoni szakápolás), ahol nagyszámú vállalkozói réteg viszonylag kevés összeget hasít ki a kasszából, míg például a művesekezelésnél fordított a helyzet. Ez részben a szolgáltatások eszközigényével és bonyolultságával magyarázható. Matejka azt is elmondta: a biztosító készül az EU-csatlakozásra, aminek bekövetkeztével a kötelező előírások hiánya ellenére is közelíteni kell egymáshoz a tagországok egészségügyi ellátását. Az OEP továbbra is azt a pénzt fizeti ki a tervezhető beavatkozásokért bármelyik országban, amennyit idehaza fizet, a sürgős ellátás költségével pedig utólag számol el az érintett országgal. A társadalombiztosító egyébként számol a magán- és önkéntes biztosítók térnyerésével, ezért külön szervezeti egységet hozott létre a velük kiépítendő kapcsolattartásra. A konferencián jelen lévő Dimenzió Egészségpénztár igazgatójától megtudtuk: hazánkban ma körülbelül 34 egészségpénztár működik, taglétszámuk 140 ezer. Kricsfalvi Péter azt is elmondta, hogy a pénztárak vagyona 8 milliárd forint. Utalva a hálapénzre, kijelentette: e pénztárakban a megtakarítás felhasználása ellenőrzötten, s nem illegálisan kerül az egészségügybe, s úgy véli, a kormány megfelelő adópolitikával serkentheti az önkéntes pénztárak létrejöttét.

A gazdasági minisztérium államtitkára kifejtette: már ma is több mint tízezer vállalkozás foglalkozik hazánkban egészségügyi szolgáltatással, árbevételük 90 milliárd, adózás előtti eredményük 13 milliárd forint. A szolgáltatók kétharmada a járóbeteg-ellátásban működik. Magyari László szerint ez is igazolja: törvény nélkül is jelen van a magántőke, ezért szükséges munkájuk egységes elvek szerinti szabályozása. Hangsúlyozta: kár karvalytőkét kiáltani, hiszen a működőképes befektetésekre szükség van. A reform szakmai kimenetelének feltételeit az egészségügyi tárcának kell kidolgoznia, a reálszféra, így a gazdasági minisztérium dolga a privatizálás, a tőke megjelenésének szabályozása.

Az államtitkár elmondta: támogatják a már működő vállalkozásokat: a háziorvosok a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program keretében vissza nem térítendő kamattámogatást kapnak gép, műszer, rendelő vásárlásához, építéséhez felvett hitelekhez. A beruházásokat ösztönző programban adójellegű ösztönzések, az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás fokozatos megszüntetése áll. Az egészségügyi infrastruktúra korszerűsítésére a nemzeti fejlesztési terv keretében kerül sor, amely kiterjed az orvostechnikai eszközök cseréjére, bővítésére. Az egészségügyi tárca ebből kívánja folytatni az altató-, a röntgengépek cseréjét, s korszerűsíteni a mentőszolgálat gépkocsiparkját.

Ajkay Zoltán, a Magyar Kórházszövetség elnöke azt hangsúlyozta: nem a hazai orvos- és nővérképzésben, hanem a gyógyító intézmények rossz szerkezetében és alulfinanszírozásukban van a hiba. Közöttük is a kórházak vannak nehéz helyzetben. Pedig Magyarország földrajzi fekvése kedvez az EU-tagállamokkal való együttműködésnek, s vannak kihasználatlan kórházi kapacitásaink. Ám ahhoz, hogy a nyugati országok biztosítói hazánkba küldjék műtétre, különféle gyógykezelésre a betegeket, a jó szakembergárda kevés, jól felszerelt kórházakra van szükség. A fejlesztéseket abban az irányban kell végezni, hogy minőségi, az EU-országokkal összehasonlítható adatokkal gyógyítsanak a hazai intézményekben is, a közszolgáltatást pedig el kell választani a magánklinikák szolgáltatásaitól.

Varga Péter Pál, a Semmelweis Egyetem gerincgyógyászati osztályának vezetője is megerősítette a hazai egészségügyi szakemberek nemzetközi elismertségét, mint mondta: a magyar gerincsebészet a világ harminc centrumának része. Saját intézetében évek óta gyógyítanak külföldi betegeket, ám nem a hazaiak rovására. Nem "veszik el" a doktorokat a hazai betegek elől, hiszen az OEP a szakmai szervezetek képviselőinek véleménye alapján éves keretet határoz meg a műtétekre, s a költségvetés limitálja azok számát - mondta. Évente - csak a főorvos által vezetett osztályon - 4500-5000 beteg fordul meg, ám csupán 1200-1400 műtét elvégzésére van mód. Ennek ellenére azért nincs várólista a gerincgyógyászaton, mert - tb-pénz híján - Varga Péter Pál osztályán csak a sürgősségi műtéteket végzik. A hazánkba jövő betegek műtéteinek költségeit a nyugati biztosítók kiegyenlítik, ami tetemes bevételt jelent a kórháznak, ezért is érdekeltek a külföldiek fogadásában. Példát is említett: egy külföldi beteg porckorongsérv műtétjéért 1,2 millió forintos számlát állít ki a kórház, ugyanezért az OEP 176 ezer forintot fizet. Egy gerincdaganat eltávolításának térítése a külföldi beteg esetében 5 millió forint, amiért csupán 1 milliót finanszíroz a magyar egészségpénztár.

A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint ahhoz, hogy a gyógyintézmények normális piaci viszonyok között dolgozzanak, elég lenne egy rendelet, nem szükséges hozzá a kórháztörvény. Úgy véli: ha autonómmá válnak az intézmények, és működésükhöz gazdasági társasági formát választanak, már attól javulhat a gazdálkodásuk. Az ágazat GDP részesedésének növelése azonban elengedhetetlen. Kupcsulik Péter kijelentette: ne gondolja senki, hogy a magántulajdontól igazságosabb lesz a kórházak finanszírozása, ám megvan a szakma erodálásának veszélye. Kitért az egészségügyi dolgozók kiszolgáltatottságára, s úgy fogalmazott: intézményrendszerünkben együtt van a létszámhiány a kényszervállalkozással. Ezért tartani kell attól is, hogy az EU-csatlakozást követően a jól képzett doktorok a hazai kereseteknél lényegesen nagyobb fizetésért külföldön helyezkednek majd el.

Az orvosok munkájának minőségét emelte ki Kosztolányi György, a Pécsi Tudományegyetem professzora is, aki szerint nincs még egy olyan szakma, ahol ennyire kötelező a folyamatos képzés és továbbképzés, hiszen a tudomány nap nap után újabb és újabb felfedezésekkel áll elő. Úgy látja: az egészségügy átalakítása során az alapellátás egyenlőségét lehetőleg mindenhol és mindenkinek egységesen garantálni kell. Fontos továbbá az intézetek vertikális kapcsolata, hogy a beteg mielőbb oda jusson, ahol a legjobb ellátásra számíthat. Az intézmény típusú egészségügyi ellátórendszert fel kell váltani a betegközpontúval. A professzor szerint az egészségügyi intézményrendszer átalakítása bebizonyítja majd, hogy még vannak tartalékok a rendszerben, de elkerülhetetlen a szabályozott magántőke-bevonás.