BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Globális üzemanyag-fejlesztések

Az üzemanyag-fejlesztések alapvető célja a káros anyagok, elsősorban az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése. Európa és Amerika azonban más-más úton halad. Az öreg kontinensen az autógyártók diktálják a tempót, míg az Újvilágban az autó- és az olajipar partnerként működik együtt. Az olajipari társaságok jelentős, több száz milliárdos fejlesztések előtt állnak, hogy a jövő környezetvédelmi normáit termékeikkel ki tudják elégíteni.

A közúti üzemanyagok elvben nagyon sok, a gyakorlatban két csoportra oszthatók: benzinre és gázolajra. 2000-ben öszszesen 1,5 milliárd tonna olajegyenértéknek (toe) megfelelő üzemanyag-mennyiséget forgalmaztak: ebből 950 millió toe volt a benzin, 600 millió toe a gázolaj és 27 toe (a teljes mennyiség 1,7 százaléka) az "alternatív üzemanyag" - ennek mintegy 2/3-a cseppfolyósított propán-bután, a többi etanol, földgáz, biodízel, ETBE. Nem volt, és ma sincs még mérhető forgalom a sokak által a jövő üzemanyagának tartott hidrogénből.

A fentiek alapján érhető, hogy a fejlesztések súlypontja a benzinen és a gázolajon van. Európában (pontosabban az EU-ban) a benzinforgalom a kilencvenes évek elejéig nőtt, majd csökkenni kezdett, miközben a gázolajeladások folyamatosan nőttek, és 2000-ben már több gázolaj fogyott, mint benzin. Amerikában (pontosabban az USA-ban) mindkét üzemanyag eladása nőtt, azonban a gázolaj növekedési üteme lényegesen meghaladja a benzinét.

A nyolcvanas évek közepén az USA-ban a gázolajforgalom egytizede volt a benzinének, ma kicsit több mint egyharmada, és 2010 utánra várják, hogy ez az arány a fele legyen.

Gyanítható a fentiekből, hogy Amerikában is megindult a "dízelesítés" a személyautóknál is, noha ott a személyautók és a kisteherautók jellemzően Otto-motorral voltak/vannak felszerelve. Minden bizonnyal katalizálta ezt a folyamatot, hogy az a Daimler szerezte meg a Chryslert, amely elsőként látott el dízelmotorral luxuskocsikat ("dízel Mercik").

A közlekedési üzemanyagok fejlesztése volt a fő téma a San Antonióban 2003 márciusában tartott üzemanyag-világkonferencián, melyen 17 ország képviselői vettek részt (Anglia, Argentína, Brazília, Finnország, Ghána, Hollandia, India, Kanada, Magyarország, Malajzia, Mexikó, Németország, Nigéria, Norvégia, Olaszország, Szaúd-Arábia, USA).

Az üzemanyag-minőségek már látható szigorítása miatt hatalmas fejlesztéseket kellene végrehajtani az olajiparban, hiszen ebben az iparágban (főleg a feldolgozásban) nagyon rossz a tőkemegtérülés. Míg a "csúcstechnológiáknál" a tőkemegtérülés 25, a gyógyszergyártásban 32, az olajfeldolgozásban mindössze 5 százalék - miközben a világpiacon 8 százalék alatt nem lehet hitelt felvenni. Ezek után nem meglepő, hogy a tőke nem az olajiparba áramlik.

A finomítók leterheltsége régiónként igen eltérő: a leginkább fejlődésben levő Délkelet-Ázsiában gyakorlatilag 100 százalék, Amerikában 90 százalék feletti, Európában 80 százalék alatti. Az USA nemcsak kőolajból, hanem ezek termékeiből is a legnagyobb importőr, ugyanis a területén működő 150 finomító (együttes kapacitásuk 17 millió hordó naponta) nem tudja fedezni az igényeket.

Az USA egyéb számai is látványosak: 175 000 benzinkút működik országszerte, a szállítást 200 000 vasúti és 100 000 közúti tartálykocsi biztosítja. Ugyanakkor a finomítók egy része kicsi, következésképpen kevésbé gazdaságos, a kutaknál pedig olyan műszaki megoldások is megengedettek (erre az MTBE kapcsán visszatérek), amelyek Magyarországon tilosak lennének.

A globális üzemanyag-fejlesztésekről készült összefoglaló teljes terjedelmében az energiainfo.hu-n olvasható.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.