BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Globális üzemanyag-fejlesztések

Az üzemanyag-fejlesztések alapvető célja a káros anyagok, elsősorban az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése. Európa és Amerika azonban más-más úton halad. Az öreg kontinensen az autógyártók diktálják a tempót, míg az Újvilágban az autó- és az olajipar partnerként működik együtt. Az olajipari társaságok jelentős, több száz milliárdos fejlesztések előtt állnak, hogy a jövő környezetvédelmi normáit termékeikkel ki tudják elégíteni.

A közúti üzemanyagok elvben nagyon sok, a gyakorlatban két csoportra oszthatók: benzinre és gázolajra. 2000-ben öszszesen 1,5 milliárd tonna olajegyenértéknek (toe) megfelelő üzemanyag-mennyiséget forgalmaztak: ebből 950 millió toe volt a benzin, 600 millió toe a gázolaj és 27 toe (a teljes mennyiség 1,7 százaléka) az "alternatív üzemanyag" - ennek mintegy 2/3-a cseppfolyósított propán-bután, a többi etanol, földgáz, biodízel, ETBE. Nem volt, és ma sincs még mérhető forgalom a sokak által a jövő üzemanyagának tartott hidrogénből.

A fentiek alapján érhető, hogy a fejlesztések súlypontja a benzinen és a gázolajon van. Európában (pontosabban az EU-ban) a benzinforgalom a kilencvenes évek elejéig nőtt, majd csökkenni kezdett, miközben a gázolajeladások folyamatosan nőttek, és 2000-ben már több gázolaj fogyott, mint benzin. Amerikában (pontosabban az USA-ban) mindkét üzemanyag eladása nőtt, azonban a gázolaj növekedési üteme lényegesen meghaladja a benzinét.

A nyolcvanas évek közepén az USA-ban a gázolajforgalom egytizede volt a benzinének, ma kicsit több mint egyharmada, és 2010 utánra várják, hogy ez az arány a fele legyen.

Gyanítható a fentiekből, hogy Amerikában is megindult a "dízelesítés" a személyautóknál is, noha ott a személyautók és a kisteherautók jellemzően Otto-motorral voltak/vannak felszerelve. Minden bizonnyal katalizálta ezt a folyamatot, hogy az a Daimler szerezte meg a Chryslert, amely elsőként látott el dízelmotorral luxuskocsikat ("dízel Mercik").

A közlekedési üzemanyagok fejlesztése volt a fő téma a San Antonióban 2003 márciusában tartott üzemanyag-világkonferencián, melyen 17 ország képviselői vettek részt (Anglia, Argentína, Brazília, Finnország, Ghána, Hollandia, India, Kanada, Magyarország, Malajzia, Mexikó, Németország, Nigéria, Norvégia, Olaszország, Szaúd-Arábia, USA).

Az üzemanyag-minőségek már látható szigorítása miatt hatalmas fejlesztéseket kellene végrehajtani az olajiparban, hiszen ebben az iparágban (főleg a feldolgozásban) nagyon rossz a tőkemegtérülés. Míg a "csúcstechnológiáknál" a tőkemegtérülés 25, a gyógyszergyártásban 32, az olajfeldolgozásban mindössze 5 százalék - miközben a világpiacon 8 százalék alatt nem lehet hitelt felvenni. Ezek után nem meglepő, hogy a tőke nem az olajiparba áramlik.

A finomítók leterheltsége régiónként igen eltérő: a leginkább fejlődésben levő Délkelet-Ázsiában gyakorlatilag 100 százalék, Amerikában 90 százalék feletti, Európában 80 százalék alatti. Az USA nemcsak kőolajból, hanem ezek termékeiből is a legnagyobb importőr, ugyanis a területén működő 150 finomító (együttes kapacitásuk 17 millió hordó naponta) nem tudja fedezni az igényeket.

Az USA egyéb számai is látványosak: 175 000 benzinkút működik országszerte, a szállítást 200 000 vasúti és 100 000 közúti tartálykocsi biztosítja. Ugyanakkor a finomítók egy része kicsi, következésképpen kevésbé gazdaságos, a kutaknál pedig olyan műszaki megoldások is megengedettek (erre az MTBE kapcsán visszatérek), amelyek Magyarországon tilosak lennének.

A globális üzemanyag-fejlesztésekről készült összefoglaló teljes terjedelmében az energiainfo.hu-n olvasható.

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.