Elbizakodottak a magyar vállalkozások

A kelet-közép-európai térségben lévő cégek vezetői vállalkozószelleműbbek és rugalmasabb gondolkozásúak uniós versenytársaikhoz képest a piacorientáltságban, és így a hosszú távú sikeresség szempontjaiban azonban számottevő a lemaradás.

Magyarországon és a kelet-közép-európai régió más államaiban működő nagyvállalatok vezetői felülbecsülik képességeiket és alulértékelik az uniós csatlakozással járó kihívásokat - hívja fel a figyelmet Turi Ferenc, a Roland Berger stratégiai tanácsadó cég ügyvezető partnere az uniós tagállamok vállalatvezetőivel összehasonlító felmérés következtetéseire. A tapasztalatok szerint a térség vállalatvezetői a piacot kevésbé ismerik nyugati kollégáiknál, és döntéseik is kevésbé nevezhetők piacorientáltnak. Szintén feltűnő különbség, hogy a térségben működő vállalkozások vezetése a politikai szempontoknak sokkal jobban alárendeli magát. A felmérés összességében megállapítja, hogy a kelet-közép-európai társaságok kevésbé összpontosítanak a stratégiai ügyekre és kevésbé ügyfélorientáltak, uniós versenytársaiknál jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak viszont a részvényesi, a beszállítói és az állami kapcsolatoknak. Mivel a piacon való helytállás a legfontosabb feltétele a cég sikerének, a térség vállalatainak szemlélete még némiképp "kifejletlennek" tekinthető. A gondolkodásmódbeli különbözőség érhető tetten az uniós és a régióbeli vállalatvezetők által megjelölt prioritásokban is: a nyugati államokban az első helyen a menedzsmentfejlesztésre, a hazai rangsorban pedig a költségcsökkentésre helyezik a hangsúlyt. A szakember tapasztalata szerint a hosszú távú siker záloga egyértelműen a beruházási szemléletű fejlesztés és nem a megszorítás, így e téren a preferenciák újragondolására van szükség. Szintén figyelemre méltó adat, hogy az EU-tagállamokban a cégek 59, a régióban 74, Magyarországon azonban csak 38 százaléka hajtott végre átszervezést, ráadásul az ilyen célú lépésekből sem minden esetben voltak kellően hatékonyak és jól célzottak. A felmérés arra is rávilágított, hogy a nyugati cégek fontossági különbséget tesznek a fő- és melléktevékenységek között.

A nemzetgazdaság hatékonysága és jóléti szempontok alapján egyaránt figyelemre méltó, hogy a magyar szakszervezetek tényleges befolyása és konstruktivitása messze a térség és az unió átlaga alatt marad.