Franz Schubert így és úgy
Nem túl kerek az évforduló, de azért a zenei világ az idén különféle rendezvényeken, így a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is megemlékezett arról, hogy Franz Schubert 1828-ban, azaz 175 évvel ezelőtt, meglehetősen sanyarú körülmények között távozott el az árnyékvilágból. Ekkor csupán 31 éves volt a zeneszerző, aki elsősorban a dalokból, de szimfóniákból, hangszeres, főként zongoradarabokból, sőt színpadi művekből is jelentős életművet hagyott hátra. Dalai, kamaraművei töretlenül népszerűek, az emberek ma is szívesen hallgatják a bécsi klasszicizmus emelkedettségéből kissé hétköznapivá transzformált muzsikát.
A Teldec Apex sorozatában kapható Elisabeth Leonszkaja szólólemeze, amelyen két dúr hangnemű kompozíció hallható, a C-dúr Wanderer fantázia nevű és a No. 18-as G-dúr szonáta. Wanderer - azaz vándor, Schubert a valóságban és képzeletben gyakran útra kelt. A C-dúr fantáziának ezt a szabadon vándorló, levegős tónusát nagyszerűen érzékelteti a Grúziában született zongoraművész-
nő. Leonskaja a moszkvai konzervatóriumban Jacob Milstein professzor növendéke volt. Mindjárt pályája kezdetén megnyert három rangos versenyt: a bukaresti George Enescu, a párizsi Marguerite-Long és a brüsszeli Erzsébet királynő versenyt.
Leonszkaja nemzetközi karrierje a Salzburgi Ünnepi Játékokon indult, ahol mindig szívesen látott vendég, csakúgy, mint Bécsben, Luzernben. Neves zenekarok szólistája, a Berlini, illetve a Cseh Filharmonikusok, a Lipcsei Gewandhaus Zenekara, az Orchestre de Paris, a New York-i és Los Angeles-i Filharmonikusok kérik föl. Kamarazenei partnerei között Szvjatoszlav Richter, Heinrich Schiff, Viktor Tretyakov, valamint az Alban Berg, a Borodin és a Guarneri Quartet feltétlenül említendő, az utóbbi vonósnégyessel az ő hangversenye nyitja ma este az idei Schubertiadét Schwarzenbergben.
Ha Leonszkaja Schubert-képe közel áll a romantika által kiérlelt bécsi kánonhoz, Csalog Gáboré nem. Aminek nyilván az az oka, hogy Csalog nem egyszerűen előadóként közeledik a zeneművekhez - jelen esetben az Op. 94-es Moment Musicaux-hoz, a 142-es Impromptus-höz és az A-dúr zongoradarabhoz -, hanem elemzőként is. Kutatómunkájának homlokterében ugyan Chopin életműve áll, de játsszon bármit - Ligeti Györgyöt vagy Schubertet -, a kompozíció lényegének feltárására hívja a hallgatót.
Schubert fantasztikus érzelmi skála bejárására készteti a hallgatót, és ez könnyen túlzásra csábíthatja az előadót. Csalog Gábor nem játssza szikáran ezeket a zongoradarabokat, de a változatos momentumokból újraszerkeszti azokat. Mintha a képzelet tájain barangolva valami révületbe vonná az embert, de az ébredés realitása mégsem kiábrándító. Jó, hogy ez a CD elkészült a BMC-nél, nemcsak Schubert zeneszerzői portréját gazdagítja, hanem egy jelentős kortársunk egyéniségének felfedezésre érdemes vonásait is megmutatja.
