Pénzügyi felügyelet - szubjektíven
Ugyan, kit érdekelhet egy ilyen könyv? - reagált saját elmondása szerint az egyik riportalany arra az ötletre, hogy az egykori és mai bank-, biztosítási, tőkepiaci és pénztár-felügyeleti vezetőkről interjúkötet készüljön. "Majd úgy fogtam fel a megkeresést, hogy ez a könyv nem rólam szól, hanem arról a munkáról, amit a felügyelet szakemberei végeztek, hiszen rengeteg zsákutcával, hibás döntéssel ugyan, de valamit sikerült a nulláról felépíteni. S az, hogy a pénzügyi felügyelet kifejlődött, az ezeknek az embereknek köszönhető. Az élet pedig majd megmutatja, hogy ez mennyire értékelhető sikertörténetként" - tette hozzá.
Nem azzal a céllal készült a könyv, hogy a múltban vájkáljon, illetve egykori ügyeket megoldjon, nem akar többet, mint egyfajta lenyomatát adni annak az időszaknak, amelyről szól - fogalmaz a szerző, Bognár Károly. Eseményekben pedig bővelkedtek ezek az évek, a felügyelet folyamatosan változott, a négy különálló ágból három lett, majd egy összevont szervezet, mely folyamattal egyes vezetők egyetértettek, mások pedig nem.
Erre az időszakra esett egyebek között a tőkepiac legjobbjának tartott Lupis Brókerház csődje, illetve olyan kötvénykibocsátások, mint a WVM, a Globex és a Realbank, amelyekkel ma már legfeljebb a csőd- és bűnügyi tudósításokban találkozhatunk. A felügyeletnek kellett "levezényelni" a háború utáni magyar banktörténelem első bankcsődjét, az Ybl Bank összeomlását, valamint az Agrobank-ügyet is. S bár a magyar felügyelet tekintélye aligha mérhető az amerikai értékpapír-felügyeletéhez, az SEC-éhez, a nemzetközi szakmai elismerés kijár neki - jegyezte meg Pacsi Zoltán, aki 1990-97 között az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet élén állt.
A több mint másfél évtized pénzügyi-gazdasági folyamatainak sajátos megvilágítása 15 interjúalany által jut el hozzánk, s bár életútjukban, tapasztalataikban, indíttatásaikban különböznek egymástól, abban közös nevezőt találhatunk, hogy a feladatot egyfajta küldetésként fogták fel. Megszólal többek között Radnótzi János, aki bár önálló vezetőként nem állt a bankfelügyelet élén, személye megkerülhetetlen a pénzügyi felügyeletek történetének bemutatása során, hiszen aktívan részt vett a majdan felügyelendő bank- és biztosítási szektor kialakításában, a felügyeleti szabályok megteremtésében. Járai Zsigmond, aki pénzügyminiszter-helyettesként 1989-1990-ben a bank-, biztosítási és tőkepiacot felügyelte, euforikus időszakként élte meg ezt az időszakot, s mint mondta: nem érezte, hogy a politika túlságosan szűk korlátok közé szorította volna őket.
Az interjúalanyok közt leljük Botos Katalint, Asztalos Lászlót, Rusznák Tamást, Tarafás Imrét, Szalkai Istvánt s a jelenlegi elnököt, Szász Károlyt is. Különös apropóját adja a könyvnek, hogy a PSZÁF mostani vezetője ellen ismételt támadás indult az elmúlt hetekben, számos sajtóhír látott napvilágot a felügyeletnél elkövetett állítólagos szabálytalanságok és törvénytelenségek kapcsán.


