SuSE Linux élesben

A SuSE disztribúció magyar változatát gondozó ULX cég (nevük a United Linux platform melletti elkötelezettségre utal) a legújabb változatot 5 CD-, illetve 2 DVD-lemezen hozza forgalomba, egy-egy felhasználói, illetve rendszergazda kézikönyv kíséretében. A 8.2-es verziót Szentiványi Gábor ügyvezető igazgató azzal az ajánlással bocsátotta útjára, hogy azt 20-30 perc alatt, néhány egérkattintással telepíteni lehet. A bejelentés szerint a telepítőprogram (a YaST) immár alkalmas a számítógép fizikai eszközkészletének és kiépítettségének felismerésére, így nem kell bajlódni az egyes perifériák kezelőprogramjainak utólagos installálásával vagy beállításával.

Az átlagfelhasználó lelkesedését alaposan lelohasztó, korábbi (főleg a 6-os indexű) változatok után valóban kellemes meglepetést okoz, hogy a telepítőprogram a kívánt, magyar nyelvi környezet kiválasztása után magától a merevlemezre másolja a teljes rendszert. Teszi ezt a 8.2-es változat úgy, hogy a felhasználónak nem kell azzal bajlódnia, mekkora szabad felületet hagyjon a merevlemez elején, az oda telepített Windows után, amikor fel kell osztani tárolói kapacitását a két platform között. Ezt ugyanis a telepítő program maga végzi el. A merevlemez megosztása (idegen szóval particionálása) során az új Linux mindazonáltal eléggé élelmesnek bizonyul: egy közel 80 gigabájtos összesített kapacitásból önmagának - kérdezés nélkül - kétharmados hányadot kanyarít ki, és mintegy harmadot hagy meg a nagy testvérnek, ami arra utal, hogy a szenteknek az informatikában sem hajlik másfelé a kezük.

A régebb óta számítógépet üzemeltető felhasználó számára emellett olyan meglepetés is adódik, hogy a telepítés időigénye akár dupláját is elérheti annak, amit a forgalmazó - nyilván a legújabb hardveren - tapasztalt. Egy 300 megahertzes Celeron proceszszorral - főleg, ha annak környezetében néhány régebbi, nehezen felismerhető eszköz is található - néha percekig dolgozik a telepítő program, miközben a képernyőn semmi sem változik. Az installálás során létrejön a gépen egy program, amely később az indítás után azonnal magához ragadja a kezdeményezést, és felkínálja a felhasználó számára a választás lehetőségét, hogy a két környezet (mármint a Linux és a Windows) közül melyikben kíván dolgozni. Az ilyen program - amelyet egyesek "boot loadernek", mások "boot managernek" neveznek - úgy működik, hogy telepítése után a gépen többé nem indul el magától a Windows, bár a Microsoft-platformot az indítás kezdő másodper-ceiben ki lehet választani és utána maradéktalanul használni lehet.

Az alapváltozatban a csomag a KDE grafikus környezetet ajánlja elsőként, a felhasználó azonban továbbiak közül is válogathat. Ha a Linux - mint az szokásos - a merevlemez második felére (vagy a hátsó kétharmadára) települ, akkor felkínálja a lehetőséget az első partícióban lévő Windows teljes állománykészletébe való betekintésre. Ezzel szemben a Microsoft-platform nem kínál ilyen átjárást az ellenkező irányba, mintha a rendszeren más nem is létezne.

Az átlagfelhasználót leginkább érdeklő irodai alkalmazások közül a legfontosabb - a szövegszerkesztő - program ikonja a KDE grafikai környezetében azonnal kikerül a munkaasztalra. A meglehetősen hosszú nevű ikonra ("OpenOffice.org") kattintva elindul a szövegszerkesztő, amelyben a felhasználó a Wordhöz megszólalásig hasonló környezetben találja magát. Ebbe át lehet hozni a microsoftos partícióban található szövegfájlokat, amelyeken azonnal tovább lehet dolgozni. Az áthozatal után megmaradnak az előző formátum legfontosabb jegyei, a tipográfiai jellemzők, sőt a lábjegyzetek is. A piros hullámos vonallal működő helyesírás-ellenőrző egy kattintással bekapcsolható, a mostani változatban azonban a szöveg értelmezésén alapuló, szemantikai jellegű támogatás még nincs, amely felhívná például a figyelmet egy elfelejtett vesszőre, vagy a dupla szóközre. A szerkesztett szöveg - más fájlnévkiterjesztéssel - elmenthető a Linux saját könyvtárkészletében. A Windows környezetéből való áthozatal tehát különösebb gond nélkül működik, ellenkező irányban azonban adódnak bizonyos problémák, előfordul, hogy a Word nem nyitja meg az OpenOffice-ban megírt anyagokat.

Az összességükben kedvező benyomások ellenére van egy-két apróság, amelyet a következő változatokban célszerű lenne figyelembe venni. A 14-15 hüvelykes monitorral dolgozó felhasználó számára különösen fontos, hogy a rendelkezésére álló nettó képernyőfelület a lehető legnagyobb legyen, és a rendszer működtetéséhez szükséges ikonok, keretek az elképzelhető legkisebb hányadra legyenek zsugorítva. Különösen fontos ez a nagyobb szövegek előállításánál vagy az internetböngészőnél, ahol a felhasználó az írott anyag vagy a weblap lehető legnagyobb hányadát szeretné egyszerre áttekinteni, anélkül, hogy felfelé vagy lefelé kelljen gördíteni az anyagot. A lehető legnagyobb nettó képernyőfelület elérése érdekében a Linux-környezetben is mód van egész sávok vagy szegélyek eltüntetésére, ám ezeket a szövegszerkesztőben és a böngészőben célszerű lenne a felhasználó számára még szélesebb körben és rugalmasabb formában rendelkezésre bocsátani.

A Linux jövőbeni esélyeit illetően kedvező és kedvezőtlen fejlemények egyaránt akadnak. Mindenekelőtt utalni kell arra a zavaró körülményre, amelyet a fejlett Unix-platformmal rendelkező SCO (Santa Cruz Operation) nevű cégnek az utóbbi hónapokban - az IBM-mel szemben - bejelentett keresete idézett elő. Az SCO nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a perelt nagyvállalat a tőle átvett know-how fontos részeit nyilvánosságra hozta és a szabad forrású Linux-közösség rendelkezésére bocsátotta. Az alperes több ezer nagyfelhasználót írásban figyelmeztetett, hogy számoljon a jogtalan felhasználással járó következményekre. A SuSE állítólag írásban kérte az SCO céget, hogy jelölje meg, melyek azok a szoftvermodulok vagy szegmensek, amelyekre szerzői tulajdonjogi igényt tart fenn. Ennek a vitának a kimenetele egyelőre nem látható, vélhető azonban, hogy a Linux fejlesztésében részt vevő nagyszámú, lelkes programozó megtalálja a módját a követelésben szereplő modulokkal egyenértékű pótlás kimunkálására.

Ha ez a zavaró körülmény elhárul, akkor rövid időn belül megnyílhat az út az egész Linux-környezet gyors térhódítása előtt. A már említett, gátszakadással felérő, müncheni városházi döntés után a német közigazgatásban elkezdődhet a gyors átállás a szabad forrású és ingyenes - de a forgalmazó számára jövedelmező szolgáltatások kíséretében telepített - szoftverre. A nagyvállalati asztali ("desktop") alkalmazások céljára szolgáló csomagot pedig a június 10-i közleményében jelentette be a SuSE a nürnbergi központjában. A közlemény szerint a kiszolgáló és a felhasználó asztalán álló gépek közötti ("szerver-kliens") kapcsolatokat úgy tervezték meg, hogy lehetővé váljék a hálózati végpon-tokon lévő gépek központból való karbantartása és adminisztrálása. Ilyen beavatkozásokat vagy szolgáltatásokat a jövőben földrajzilag távoli rendszereken is végre lehet hajtani, ami hatalmas költségmegtakarítási potenciált sejtet. Egy kiegészítő program révén pedig a rendszerben használni lehet a korábban már megvásárolt Microsoft-programokat, olyanokat, mint a Word, az Excel, a PowerPoint, az Outlook, az Explorer, a Visio, a Photoshop.