Sztrádatempó Spanyolországban
Az érintett spanyol régiók közös tulajdonsága, hogy az alacsony hozzáadott értékű termékek súlya igen nagy a gazdaságban. Ezen változtatni: ez a strukturális alapok 1. célkitűzése alá tartozó régiók másik fontos szándéka, ami egyébként magától értetődően erősen összefügg az említett munkahely-teremtési céllal is. Az érintett 12 régió mindenesetre nem a nulláról kezdett a grandiózus foglalkoztatási célok eléréséhez, hiszen a közösségi strukturális és kohéziós alapok az 1986-os csatlakozás óta már több száz kisebb-nagyobb munkahelyteremtő projektet finanszíroztak.
Az EU-támogatással megvalósult legnagyobb beruházás Spanyolországban a díjmentes autópálya-hálózat kiépítése volt 1986-tól kezdődően, amelyből az 1989-1993 közötti időszakra eső költségek mintegy felét (összesen 427 millió ECU-t) az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) fedezte, később pedig a kohéziós alap is beszállt a finanszírozók közé. A programban összesen 3250 kilométernyi sztráda épült fel - természetesen sok más is, elsősorban spanyol állami költségvetési forrás igénybevételével, illetve részben hitelfelvételből -, ami megháromszorozta az ország autópálya-hálózatának hosszát. Sztráda épült Madridból Sevillába, Madridból Zaragozába, Burgosból Valladolidba stb. A hatalmas építkezések közvetlenül 45 ezer embernek teremtettek munkát, de ami ennél sokkal fontosabb: több százezer új állás jött létre azáltal, hogy korábban elzárt régiókat sikerült az országos, sőt az európai gazdasági vérkeringésbe bekapcsolni. Az autópálya-építési program minden gazdasági elemzés szerint kulcsszerepet játszott abban, hogy az 1986-ban még 21 százalékos munkanélküliséget 1991-re 16 százalékra, majd (a kilencvenes évek elején bekövetkezett, Spanyolországot a többi közösségi tagállamnál sokkal erősebben sújtó recesszió miatt végbement átmeneti emelkedés után) az idei év elejére 11,9 százalékra sikerült leszorítani.
Természetesen igen sok kisebb munkahelyteremtő projektet is finanszírozott az EU. Az egyik igen tanulságos fejlesztésre Teruel aragóniai városban került sor, ahol kilenc évvel ezelőtt 240 millió pezetás beruházást követően - ennek felét az ERFA fedezte - nyitotta meg kapuit az Aragóniai Szállodaüzemeltetési Felsőoktatási Központ. Az innen kikerülő évi több mint száz diák főiskolai szintű vendéglátó-ipari végzettséggel a zsebében a tapasztalatok szerint könnyen helyezkedik el a térség fellendülő idegenforgalmának különböző vállalkozásainál. Noha a projektet kezdetben alapvetően nem munkahelyteremtő, hanem humánerőforrás-fejlesztő beruházásnak szánták, menet közben kiderült, hogy a térségben korábban hiánycikknek számító szakképzett munkaerő tömeges megjelenése a működőtőke-beruházások jelentős élénküléséhez vezetett Aragónia ezen részén.
Ez a példa is jól mutatja, hogy noha számos, EU-támogatással megvalósult spanyolországi fejlesztésnek nem a munkahelyteremtés volt az első számú célja, végeredményben a foglalkoztatási helyzet javulásához is hozzájárult. Ez történt például az asturiai ipari hulladékok újrahasznosítását célzó projekttel, amely főként környezetvédelmi célokat tűzött maga elé, de végül több tucat új munkahelyet is létrehozott. Palma de Mallorcában ma a csapból már sótalanított, ihatóvá alakított tengervíz folyik egy másik EU-projekt eredményeként, ami ugyan elsősorban az egymást követő krónikus aszályos évek által okozott vízhiányt volt hivatott eredetileg enyhíteni, de a sólepárló üzem felépítése és üzemeltetése munkahelyteremtő hatással is járt. A baszkföldi innovációs központok hálózatát a tartományi kormányzat a helyi cégek versenyképességének erősítése céljával hozta létre - 3,8 millió ECU-s EU-támogatással -, de a kilencvenes évek elején kiépített hálózat azóta a számítások szerint legalább 6700 új munkahely létrejöttét is elősegítette (azon a 726 álláson felül, ami ezekben a központokban keletkezett).
