Változatosság házon belül
Amikor három évtizeddel ezelőtt Ezio Salvai tanulmányai befejezése után a SanPaolo pénzügyi csoportnál kötött ki, aligha gondolhatta, hogy 30 év múltán is innen kapja a fizetését. Hűséges maradtam, s úgy tűnik, a bank is eltűrt engem - jegyzi meg mosolyogva az IEB vezérigazgatója. Éppen ezért meglehetősen egyszerűnek tekinthető a karrierem - mondja, ám hozzáteszi: Olaszországban egyébként sem jellemző, hogy a dolgozók sűrűn váltsanak munkahelyet.
A SanPaolo így is megadta Salvai számára a lehetőséget, hogy "egy zászló alatt" sok mindent megismerhessen. A konkurenciához nem kellett fordulnom, hogy változatosabbá váljon az életem - fogalmaz. Az 1563-ban alapított SanPaolo is szép "karriert" futott be ez alatt a három évtized alatt, bár Salvai belépésekor is egyike volt annak a két pénzintézetnek, amely lefedte az észak-olaszországi területeket. Az 1970-80-as évek dinamikus bővüléssel jártak mind belföldön, mind a nemzetközi színtéren, a fejlődésből pedig Salvai is "profitált", hiszen a cégcsoport nemzetközi kapcsolatok hivatalának vezető menedzsereként rövidebb-hosszabb időt tölthetett francia, illetve angolszász területen. 1989-ben következett Magyarország. Logikus volt, hogy engem küldjenek ide, miután a SanPaolo részesedést szerzett az IEB-ben, hiszen a kelet-közép-európai régió is hozzám tartozott - mondja Salvai, aki 1989-91 között megbízott ügyvezető és a vezérigazgató tanácsadója volt. A két és fél év történelmileg érdekes periódus volt. Meglehetősen nagy kihívás volt egy jól működő bankot létrehozni, s bár a magyar szakembergárda még nem közelítette meg a nemzetközi színvonalat, motiváltak voltak, és buzgott bennük a tenni akarás. Volt, hogy késő estig, hétvégéken is bent dolgoztak, így jól összekovácsolódott csapatot hagyott maga után 1991-ben. A SanPaolo központja azonban újabb feladatokkal látta el Olaszországban, s hazánkba csak 1999-ben tért vissza. Akkor viszont újabb megbízatással: egy veszteséges bankot kellett rendbe tennie. Előbb bele kellett szoknia az "új" környezetbe, hiszen mint fogalmazott: egy teljesen új bankkal és mellesleg egy új várossal találta szemben magát. Nagyot változott a magyar bankrendszer, hatalmas lépéseket tettek a pénzintézetek, s azt álmában sem gondolta volna, hogy visszatértekor ilyen éles versenyhelyzetbe csöppenjen. Amikor a SanPaolo 1989-ben megjelent Magyarországon, az első hazai vegyesvállalat volt a bankszektorban. Abban is megelőztek mindenkit, hogy a Budapesti Értéktőzsdére a bankszektor szereplői közül elsőként vezették be részvényeiket. Az elsőségből származó előny azonban folyamatosan lemorzsolódott. Míg 1989-ban egy érettebb külföldi környezetből érkező, modernebb technikában járatos szakember számára könnyebb volt a beilleszkedés és az ügyfélszerzés, addig 1999-ben azzal kellett szembesülnie, hogy a technika már mindegyik szereplő számára elérhető, s az ügyfelekért kemény küzdelem zajlik. Ráadásul nem kizárt, hogy a magyar bankszektorban - a bankprivatizációt leszámítva - átrendeződések még történnek, amelyet az anyavállalatok fúziója indíthat el. Az EU-csatlakozást még IEB-vezérként asszisztálja végig Salvai, ám az euró bevezetését - ami véleménye szerint jóval nagyobb mértékben érinti majd a bankrendszert, mint 2004 májusa - már valószínűsíthetően nem.
Két év múlva milyen IEB-t hagy majd maga mögött Ezio Salvai? Nehéz ezt előre megmondani. Fontos, hogy tovább javítsák eredményességüket, csökkentsék költségeiket, s gyarapodjon ügyfeleik száma. Az IEB tulajdonosi struktúrájában történt változás - a SanPaolo-csoporton belül a SanPaolo IMI Internationalhez kerültek - rövid távon az adminisztrációban, az adatszolgáltatásban érezteti hatását, azaz jóval "rövidebb pórázra vannak fogva". Ez persze nem változtat a filozófiájukon, hogy az "ügyfél adja a fizetésüket". Visszatértekor, 1999-ben a bank mielőbbi konszolidálását tűzte ki célul. Ez sikerült.
Elégedett a karrierje alakulásával, igaz, a megelégedettség attól is függ, ki mit vár el a sorsától. A célkitűzéseknek reálisnak kell lenniük. Általában 4-5 évet töltött egy-egy pozícióban, s bár a váltás sosem az ő akaratából történt, elfogadta. A bankcsoporton belül ugyanis - ahol már 45 ezren dolgoznak - alapszabály, hogy a beosztottnak mindig új kihívást kell találni. Mostani beosztása némileg eltér a korábbiaktól, hiszen tavaly újabb három évre meghosszabbították magyarországi mandátumát. Ezt nem bánja, nemzetközi karriert ugyanis Magyarországon is be lehet futni. Az pedig rajtunk áll, hogy a helyi sajátosságokat milyen mértékben adoptáljuk, hiszen a külföldön már bevált struktúrát nem szabad ráerőszakolni más országra. A különbségeket valaki vagy fel tudja oldani, vagy nem. A siker kulcsa ez - hangoztatja. Úgy véli, jó eredményt csak úgy lehet elérni, ha a vezetés nyitott, és képes a gyors reakcióra.
A bankszektor problémái mellett a közigazgatás ügyei sem hagyták érintetlenül Salvait. 1980-93 között a Torinóhoz közeli Roletto község polgármesteri pozícióját is ellátta, jelenleg pedig tanácsosként néz szembe ottani lakóhelyének problémáival. A nagyvárosban is otthon érzi magát. Budapesten a központban lakik, hiszen szereti a nyüzsgést, ráadásul közel van a Margitsziget is, ahol nap mint nap rója a kilométereket. A futás legalább 40 éve része a mindennapjainak.
