A nagy változások felerősítik a tendenciákat
A nagy társadalmi-gazdasági változások felerősítik a korrupciós tendenciákat. Hiszen új, a hatalom megtartására, megszerzésére, illetve visszaszerzésére irányuló korrupciós célok jelennek meg. Kibővül a "zavarosban halászás" lehetősége a jogi és gazdasági szabályozásban nyitva hagyott, úgynevezett kiskapuk következtében. A korrupciós jelenségeket továbbra is átszövik az örökölt tradíciók és viselkedési formák, mivel a tudati és főképpen az intézményrendszerbeli paradigmák kapcsán bizonyos magatartások nem tűnnek el, nem változnak olyan gyorsan, mint az intézkedések. Változást hozott ugyanakkor a privatizáció kiszélesedése, a közvetlen külföldi befektetések felerősödése és a közbeszerzési folyamat kibővülése - állapítja meg a rendszerváltást követő évekről egy nemzetközi kutatás első eredményeinek összegzése. A munka - amelyben amerikai politológusok, orosz szociológusok és a Piacgazdaság Alapítvány közgazdászai vesznek részt - az orosz és a magyar pártállami és a rendszerváltás utáni korrupciós folyamatokat tekintette át.
Dezsériné Major Mária, az alapítvány igazgatója, a magyarországi kutatás vezetője a Világgazdaság érdeklődésére elmondta: a szocialista Magyarországon a visszaélés örökölt tradícióit és viselkedési formáit a pártállami rendszer kihívásai tovább erősítették az újonnan alakuló munkás-paraszt osztályban és a korábbi elit pozícióvesztett közegében egyaránt. A hiánygazdálkodás következtében az emberek milliói szükségszerűen korrumpálódtak annak érdekében, hogy megszervezhessék mindennapi életüket, kielégíthessék alapvető igényeiket. Az ilyen módon "döntéshozói pozícióba" kerülő eladókhoz, termelőkhöz, kereskedőkhöz, szolgáltatókhoz áramlott az elnevezésében is változatos formákat öltő - jatt, csúszó- és kenőpénz, a borravaló, a hálapénz és még egyéb természetbeni - juttatások sora. A magánfunkciók közszolgálativá válása sajátos korrupciós alkalmakat teremtett. Ez különösen a szolgáltatások és az infrastruktúra területén volt jellemző, de jelentkezett a kultúrában, az oktatásban és az egészségügyben is.
A piacgazdaság hiánya és a szolgáltatásban dolgozók mesterségesen alacsonyan tartott bére olyan folyamatot indított el, amelynek utóhatásai máig érezhetők - mutatott rá az igazgató. A vezetők kiválasztásában politikai-ideológiai indíttatású kontraszelekció érvényesült, amelynek bázisán könnyen megteremtődött a kölcsönös lekötelezettség rendszere. Mindehhez járult a tökéletes centralizáció, az államigazgatás túldimenzionálása, az állam tulajdonosi és közhatalmi funkcióinak egyesítése, illetve egybemosása. A bürokrácia működési hiányosságai, a szabályozási problémák, a gyenge ellenőrzési mechanizmusok, valamint az apparátus alacsony szintű anyagi és morális megbecsülése tovább mélyítették a hiánygazdaságból származó problémákat.
A rendszerváltást követő évekről a kutatók megállapították: a magyarországi privatizáció a környező kelet-közép-európai posztszocialista országok gyakorlatának többségétől eltérő, sajátos vonásokkal rendelkezett. Így Magyarországon az eladás tárgyát a működő vállalkozás képezte, és az új tulajdonos megszerezte a cég összes korábbi jogosultságait, örökölte kötelezettségeit. Ez a módszer gyökeresen eltért a Kelet-Európában elterjedt tömeges és ingyenes privatizáció formáitól, ahol az új tulajdonosok csak töredék tulajdoni hányadokat szerezhettek. A magyar privatizáció versenyeztetéssel, meglehetősen centralizáltan folyt. A bevételek döntő hányada a központi költségvetésbe került, ami szintén alapvető eltérés a kelet-közép-európai posztszocialista országok gyakorlatának többségétől. Mindezek következtében az Állami Vagyonügynökség működésében visszatérő problémák jelentkeztek az átláthatóságban és az elszámolási kötelezettségekben. Gondot okozott a pályáztatási rendszer bizonyos túlszabályozottsága. Az ÁVÜ döntéshozói - különösen a kilencvenes évek elején-közepén - nem voltak mentesek az összeférhetetlenségi ügyektől, mégpedig a megfelelő szakemberek hiánya és a bizalmatlanság miatt. Az Állami Számvevőszék szerint a kilencvenes években a magyar privatizáció egyik legnagyobb hiányosságaként a külső ellenőrzési rendszer hiánya és a beépített belső kontroll alacsony hatásfoka jelölhető meg.
A világjelenséggé vált multinacionális korrupció hatása alól Magyarország sem tudta kivonni magát a privatizációban, valamint a közvetlen külföldi befektetéseknél. Természetesen az "importált jelenség" csak a befogadást támogató hazai partnerek készségének megléte mellett lehetett úgymond fejlődőképes. A közbeszerzés egyike azon tevékenységeknek, amelyekben különösen nagy a kísértés a korrupcióra. Oka, hogy gyakran igen nagy összegek elköltéséről van szó, ugyanakkor azok, akik a döntéseket hozzák, nem a saját pénzüket használják - mondta a kutatás vezetője.
A közbeszerzés különféle manipulációs lehetőségeket rejt az eljárás különböző szakaszaiban. Bár Magyarországon a közbeszerzési törvény bevezetése óta kevesebb a korrupciógyanús ügylet, kormányzati és független szakértők továbbra is a közbeszerzést tartják a közigazgatás legveszélyesebb területének. A tapasztalatok szerint különösen az önkormányzatok éltek vissza azzal a törvényes lehetőséggel, hogy széles körű, nyilvános eljárás helyett tárgyalásos módon bírálják el a pályázatokat. A nagy értékű és hosszabb ideig tartó építkezések során tág tere nyílik a megvesztegetésnek. Gyakran vetődik a gyanú árnyéka az infrastrukturális beruházásokra, amelyek az összes önkormányzati beruházásoknak csaknem a felét teszik ki. Erre figyelemmel a kutatás következő fázisának középpontjában a magyarországi közbeszerzési gyakorlat fejlődésének elemzése áll. (MKK)
