A vállalatok egyelőre felkészületlenek

Az amerikai, távol-keleti és brit vállalatok felkészültek, a magyar és más európai társaságoknak viszont csak töredéke rendelkezik a jogszabályoknak megfelelően kialakított elszámolóár-politikával és -dokumentációval, holott erre rövidesen szüksége lesz a transzferárakra vonatkozó szabályozás szeptember 1-jétől hatályos változása miatt - véli Békés Balázs, a Deloitte & Touche adópartnere. A mozdulatlanság azért is meglepő, mert a tét nem csekély. Ha az APEH nem fogadja el a vállalat által alkalmazott transzferárat, pótlólagos társaságiadó-fizetési kötelezettséget, 50 százalékos adóbírságot és annak kamatait róhatja ki a cégre.

A napokban megjelenő pénzügyminisztériumi rendelet - amely minden, 2003. szeptember 1-je után kötött szerződésre vonatkozik - kötelezővé teszi az elszámolóár kiszámítási módjának dokumentálását, így ellenőrizhetőbbé válik, hogy az azonos tulajdonosi körbe tartozó (kapcsolt) vállalkozások egymás között alkalmazott árai megfelelnek-e a valódi piaci áraknak. Minden olyan vállalkozásnak transzferár-dokumentációt kell készítenie, amely leányvállalataival kereskedik, és nem minősül kis-, illetve középvállalkozásnak. (Árbevétele nem haladja meg a 70 millió vagy mérlegfőösszege az 50 millió forintot, és kevesebb mint 50 főt foglalkoztat.) A dokumentációt szerződésenként minden esetben külön el kell készíteni, de azonos tárgyú és megegyező feltételekkel kötött, illetve egymással szorosan összefüggő szerződések dokumentációja összevonható. Ötvenmillió forintot meg nem haladó szerződések esetében az adóhatóság megelégszik egy egyszerűsített dokumentációval. Nem kell dokumentációt készíteni tőzsdei ügylet és hatósági áron értékesített termékek esetében. (A transzferárnak csak az adóalap meghatározása szempontjából van jelentősége, a termék vagy szolgáltatás ténylegesen megfizetendő áraként a felek más összeget is kiköthetnek a szerződésben.)

A dokumentációnak tartalmaznia kell, hogy az egymással kapcsolatban álló társaságok mit tekintenek adózási szempontból piaci árnak, vagyis olyannak, amelyet független társaságok is alkalmaznának egymással kötött ügyleteiknél.

Az elszámolóár-dokumentáció elkészítését érdemes szükséges rossz helyett adótervezési eszköznek tekinteni, amellyel a társaság kihasználhatja a törvény adta lehetőségeket - javasolja Békés Balázs. Kétféle mód is van a költségeknek és a jövedelemnek a leányvállalatok közötti átcsoportosítására annak érdekében, hogy az mérsékelje az adókötelezettséget. Egyrészt a szerződésekben úgy szabhatjuk meg a fizetési határidőket, árfolyam- és egyéb kockázatok viselését vagy a két fél kötelezettségeit, hogy azok a számunkra kívánatos irányba mozdítsák el az árat. Ezt az teszi lehetővé, hogy a társaságoknak a vállalatcsoporton belül viszonylag nagy szabadságuk van a szerződés feltételeinek kialakításában, hiszen az alkudozás "testvérek" között folyik, és a haszon mindenképpen a "családban marad", nem harmadik fél teszi rá a kezét. A másik törvényes áralakítási lehetőség az elszámolóár-számítási módszer gondos megválasztása. Az adótörvények három módszert nevesítenek, de több egyéb számítási módot is elfogadnak, és ezek mindegyike más-más árat eredményez, vagyis különbözőképpen osztja el a részt vevő társaságok között azt a jövedelmet, amely például a termelési folyamat kezdetétől az eladási árig keletkezik.

A napokban elfogadott PM-rendelet tartalmaz egy az adózók számára kedvező rendelkezést is.

Ha az adóhatóság nem tudja egyértelműen bizonyítani, hogy az adózó nem megfelelő módszert alkalmazott a transzferár alátámasztására, el kell fogadnia a dokumentációban rögzített számítási módot. Probléma csak kirívóan "nem hihető" számítások - például tőzsdén jegyzett termék tőzsdei árától vagy a bankok kamataitól nagymértékben eltérő kamat - esetében lehet.

Különösen fontos jó transzferár-kalkulációt csinálniuk azon társaságoknak, amelyek nagy volumenű ügyleteket bonyolítanak le kapcsolt vállalkozásokkal, s amelyek eddig elkövették azt a hibát, hogy a vállalatcsoporton belüli szolgáltatások árát a szerint határozták meg, hogy éppen melyik leánycégnek volt szüksége pénzre. Ezen társaságoknak a jövőben alkalmasabb módot kell találniuk a belső finanszírozás lebonyolítására, igen nehéz ugyanis olyan dokumentációt készíteni, amelynek alapján egyik héten megmagyarázható, miért az általa választott transzferár a megfelelő, majd a következő héten egy teljesen más ár mellett kell hatásosan érvelni - mondta Békés Balázs. (TK)