Brüsszeli viták az atomenergia szabályozásáról
A British Energy hónapok óta küzd a túlélésért. A csőd szélére jutott brit atomenergetikai társaságnak 2002 novemberében 650 millió font sterling kormányhitelt engedélyezett - szigorú feltételekkel - Mario Monti, az Európai Bizottság versenyügyi biztosa, hogy ki tudják fizetni az elmaradt béreket. A brit kormány márciusban szanálási tervet dolgozott ki, amely további ötmilliárd font támogatást helyezett kilátásba a társaságnak. Ebből nagyjából 2,2 milliárdot szánnának a kiszolgált atomerőművek leszerelésére, s az állam átvállalná a kiégett fűtőelemek elhelyezésének, valamint az esedékes hitelek átütemezésének költségeit.
A hat éve magánkézbe került vállalat Nagy-Britannia meghatározó áramtermelője, ám minden megawattóra áramon 4 fontot (körülbelül 1600 forintot) veszít. Továbbra is viszonylag drágán termel áramot, s az elmúlt két évben mintegy 30 százalékkal esett a villamos energia helyi nagykereskedelmi ára. Ugyanakkor egyes vélemények szerint a British Energy nehézségei inkább a nagyjából másfél éve indult árampiaci reform által generált termelői versenyből adódnak, mintsem az árak csökkenéséből. A reform úgy kényszerítette alacsonyabb szintre az áram nagykereskedelmi árát, hogy az nem érintett kedvezőtlenül olyan termelőket, mint a TXU, a London Energy vagy a német E.On, amelyek egyben jelentős kiskereskedők is, s egymástól is vehetik az áramot. Mindamellett az atomenergia-ipart különösen érzékenyen érintette a reform, s hogy a British Energynek nincs módja az indokolt pénzt beszedni az általa termelt áramért.
A British Energy megmentési programja miatt a főbb versenytársak panaszszal éltek az Európai Bizottságnál. Így hamarosan megindulhat a bizottság vizsgálata az átszervezésével kapcsolatban, amit azonban keményen ellenez a bizottság energetikai biztosa. Loyola de Palacio több ízben is leszögezte, hogy az atomenergetikai vállalatoknak nyújtott állami támogatás megítélése az Euratom hatáskörébe tartozik. Az ő érvelése szerint a British Energynek szánt támogatásból mindössze 600 millió font esik az EU-szerződés hatálya alá, a fennmaradó, jóval nagyobb összeget az atomenergia-iparra vonatkozó kivételek alapján lehetne engedélyezni. Ebben az esetben precedens értékű lehet az ügy, hiszen a jövőben az olyan energetikai cégek, mint a British Energy - amelyek az elmúlt évtizedekben nem képeztek elegendő tartalékot - Brüsszel külön vizsgálódása nélkül juthatnának állami támogatáshoz. Az atomerőműveknek a verseny szempontjából kivételes jogállása miatt a bizottság 2001-ben napirendre tűzte a kötelező tartalékképzés kérdését, s Mario Monti az év decemberében közölte: a német energetikai cégek tartalékaikat adómentesen ismét befektethetik.
Az Euratom-szerződés évtizedek óta nagy összecsapásokra ad okot Brüsszelben. A zöldek parlamenti frakciója szerint a szakmai szervezet nem szolgál mást, mint hogy elkendőzze a nem kifejezetten tiszta állami támogatásokat az atomenergia javára. Az unió egyik alapító szerződése - amit 1957-ben hoztak tető alá azzal a céllal, hogy egységes szabályok szerint működhessen az ágazat - mára teljesen anakronisztikussá és idejétmúlttá vált. A kontraktus nem más, mint jó lehetőség a verseny kikapcsolására, s az atomerőművek építését, illetve üzemeltetését teljesen nemzeti hatáskörbe helyezi. Ellenzői szerint a szerződés még ma is különleges kiváltságokat nyújt az atomiparnak, ami elfogadhatatlan az egységes belső energiapiacon, mert indokolatlan versenyelőnyhöz juttatja ezt az ágazatot mások, köztük a megújuló energiaforrásokat kiaknázó vállalatok rovására.
