Egy spanyol, egy magyar
Immár hagyományosnak mondható látványossággal, Duna-parti tűzijátékkal nyitotta meg az idei programsorozatának talán legjelentősebb kiállítását a szentendrei Erdész Galéria. Az Életöröm címre keresztelt tárlattal - korábbi gyakorlatának megfelelően - az ismert szakember, Erdész László ezúttal is világhírű művészek bemutatására vállalkozott. A tavalyi, Modern Klasszikusok című gyűjteményes kiállításon Picasso, Toulouse-Lautrec, Braque, vagy éppen Dalí sokszorosított grafikáit vonultatta fel, a galéria az idén júliusban és augusztusban a szintén népszerű Joan Miró, valamint az idehaza csak kevesek által ismert, Kanadában élő Zsakó István szobrászművész alkotásaiból mutat be egy csokorravalót. A kiállításon szereplő 11 Miró-litográfia külön érdekessége, hogy azok a képzőművész barátja, az író Rafaell Alberti egy versciklusának 1975-ös kiadásához készült illusztrációk. Az 1975-ben művészi mappában kiadott, eredetileg 22 illusztráció közül az érdeklődők most 11 lapot láthatnak egybegyűjtve, melyek egy hazai magángyűjteményből kerültek a galéria falaira.
A spanyol mester könnyed, magával ragadó grafikái kiváló összhangban állnak Zsakó István szobraival, amelyek az észak-amerikai indián törzsi művészet formavilágát idézik. A két művész prehisztorikus korok emlékeit "életre keltő" motívumai meglepően közel hozzák egymáshoz a két életművet. A Kanadában élő művész totemalakjai, termékenységet és mitikus állatokat szimbolizáló figurái, akárcsak Miró képeinek lényeglátása mindkét alkotó esetében ösztönös művészi egyéniségre engednek következtetni. Miró és Zsakó játékos, ugyanakkor intuitív modorát az időtlenség hatja át. Olyan képzeletbeli világba emelnek, amelyben a gyermekien tiszta képzelőerő keveredik a történelem előtti ember mitikus világának életerejével és tiszta, kendőzetlen életörömével.
