Geszti László, a Mol Rt. ügyvezető igazgatója

Mi szabályozza tulajdonképpen a magyar üzemanyagpiacot?

- A magyarországi üzemanyagpiac teljesen szabad versenypiac, adminisztratív korlát nincs. Az utolsó ilyen korlát, a vámpótlék 1998-ban szűnt meg. A piaci szereplőknek egyetlen feltételnek kell megfelelni, a jövedéki törvénynek, aki ezt teljesíti, az szabad szereplő.

Teljesen piaci alapon alakulnak az árak?

- Igen, annál teljesebb verseny nem is lehet, mint ami a magyarországi üzemanyagpiacon van.

Ön nemrég egy helyütt úgy fogalmazott, az olajpiacon stabil a helyzet, de törékeny ez az egyensúly. Van változás azóta?

- A kínálat jelentősen nem változott, a szereplők igyekeznek tartani a kvótákat, az OPEC-en kívüli piaci tényezők is igyekeznek igazodni a kereslethez, nincs törekvés arra, hogy jelentős egyensúlybomlás legyen, ez a termékpiacra is jellemző. A stabilitás az árakban is megmutatkozik.

A magyar üzemanyagárak az olaj-, vagy az olajtermékáraktól függnek inkább?

- Hosszú, egy-két éves távlatban természetesen a kőolaj és a kőolajtermékek ára között szoros összefüggés van, de rövid távon ezek elválhatnak egymástól. Az elmúlt egy-két évben volt erre példa. Például amikor háborús várakozások voltak, akkor egy bizonyos felár képződött a nyers kőolajban, a termékárak ezt nem követték. A terméket előállítók számára ez viszonylag kedvezőtlen helyzetet eredményezett.

Mik a főbb áralakító tényezők?

- Az előbb említettem, hogy ez egy szabad termékpiac, ami azt jelenti, hogy Magyarországra kőolaj és kőolajtermékek korlátozás nélkül behozhatók. Ez határozza meg a termelők pozícióját, de nem lehet Magyarországra leszűkíteni ezt a kérdést. Egy szabad térségben működünk, Ausztriában, Szlovákiában, Romániában, Magyarországon mint egy régióban a termelés is kiegyensúlyozott, az itt szereplő finomítók is versenyhelyzetben vannak. Az árakat ez a versenyhelyzet alakítja, alapjuk az a nemzetközi jegyzésár, ami a hozzánk legközelebb eső tengeri kikötőkben jellemző.

Ez azt is jelenti, hogy ha a magyar üzemanyagárakat összehasonlítanánk az európaiakkal vagy a nemzetköziekkel, akkor látnánk bizonyos párhuzamokat?

- Teljes mértékben. Egy azonos földrajzi pontra visszaszámolva ezek az árak egyformák. Két nagy jegyzési központ van, az egyik Európában, a másik Észak-Amerikában, de ezek a központok az árakat tekintve összehasonlításban azonos eredményt mutatnak, ha a logisztikai költségektől eltekintünk.

Olykor az amerikai készletszintekre szokott a Mol hivatkozni az áremeléskor. Ez mennyiben érint minket?

- Az Egyesült Államok a világ üzemanyag-felhasználásának 40-45 százalékát teszi ki, és az importban is jelentős szerepe van, 25-26 százalékos a behozatal részaránya a fogyasztásukban. Ez azt jelenti, hogy ha az ottani piacon bármilyen változás történik, ez az elsődleges importforrásnál, vagyis az európai piacon megmozdítja az árakat.

A forintárfolyam milyen súllyal esik latba?

- Az üzemanyag-kereskedelem szabadpiacon zajlik. Ha egy piaci szereplő importál, akkor dollárban kell fizetnie. Ebből az következik, hogy ha a forint leértékelődik, akkor az importált áru drágább, vagyis a leértékelés árfelhajtó tényező lehet egy bizonyos határon túl. Az elmúlt időszakban azonban a forint olyan pályán mozgott, hogy ez önmagában nem indokolt áremelést.

Ha visszatekintünk a történelmi múltba, mennyire öntörvényű termék az olaj, mutat valamiféle ciklikusságot az ára?

- Van olyan elemzés, amely visszanyúlik a XIX. század végére, akkor volt megfigyelhető az első olajárrobbanás. 1998-as árakon az akkori barrelenkénti olajár elérte a 80 dollárt. Ehhez hasonló kiugrás 100-110 évvel később volt, a hetvenes években, amikor először borult fel a kereslet és a termelés egyensúlya világméretekben. Akkor a kőolajár szintén egy csúcsot ért el. Az ezt megelőző időszakban és a hetvenes évek óta nem mozdult ekkorát. Háborús konfliktusok környékén ugyanakkor voltak átmeneti csúcsok, voltak nagy mélypontok is, amikor a kitermelés és a kutatás erősen lefékeződött, ez azonban elindított egy olyan ciklust, amelyben ma is tartunk, ahol az elemzők azt mondják, a világgazdaság egyensúlyát leginkább a 22-28 dolláros barellenkénti sáv szolgálja.

Ez azt is jelenti, hogy történelmi távlatokban az olajár stabil?

- A kőolaj nagyon fontos energiahordozó, és minden gazdasági szereplőnek a legfontosabb érdeke a kiszámíthatóság.