Hatalmas bírság a mobilcégekre
Egyebek mellett a mobil- és a vezetékes hálózatok közötti versenyt torzító magatartást állapított meg az 1998-2001 közötti időszakra és rekordhoz közeli bírsággal sújtotta tegnap a GVH versenytanácsa a mobilpiaci szolgáltatókat. A Westel Mobil Távközlési Rt.-re 210 millió, a Pannon GSM Távközlési Rt.-re pedig 150 millió forint pénzbüntetést szabott ki. (Az eddigi rekordot a Home Shopping-üggyel kapcsolatos eljárás tartja, ahol a bírság egy cégre vetítve elérte a 400 milliót.) A versenytanács bírság nélkül, de elmarasztalta a Vodafone Rt.-t és az azóta megszűnt Westel Rádiótelefon Kft.-t is.
Az indoklás szerint a szóban forgó időszak vitatott hálózat-összekapcsolási szerződéseit az előbbi két cég dolgozta ki, utóbbiak csupán átvették a gyakorlatot. Nem tudta viszont bizonyítani a négy szolgáltató esetében sem a kartellgyanút, sem az erőfölénynyel való visszaélést. Bara Zoltán, az ügyben eljáró versenytanácstag közölte: a bírság összegét 30 napon belül kell az érintetteknek befizetniük, kivéve, ha a bíróságtól kérik annak felfüggesztését a jogerős ítéletig. Az eljárásban, amely nem vizsgálta ténylegesen, mekkora kár érte a vitatott szerződések kapcsán a fogyasztókat, az adott piaci forgalom 0,6 százalékában határozták meg a bírság mértékét. A GVH kartellezés és erőfölénnyel való visszaélés gyanújával indított vizsgálatot az 1998-2001 közötti időszakra vonatkozóan a mobilcégek egymás között kötött szolgáltatói szerződéseivel kapcsolatban.
Ezekre egyébként a szolgáltatókat rendelet kötelezte. Ezek révén - feltételezései szerint - a mobilcégek az egymással elszámolt összekapcsolási díjakat összehangoltan alacsonyan állapították meg, miközben magasak és az EU-átlagot meghaladóak voltak a vezetékes hálózatból mobilba irányuló összekapcsolási díjak. (Utóbbi esetében a mobilok határozták meg, mennyiért végződtetik a hívást.) Ez - állapították meg - ronthatta a vezetékes piac esélyeit. Az ezt megelőző időszakban az összekapcsolási díjak még hatósági árkörbe tartoztak, 2001 után pedig már törvény szabályozta egyebek mellett a végződtetési díjakat is.
A vizsgálat alapján a versenytanács csak azt tudta bizonyíthatóan megállapítani, hogy a mobilszolgáltatók között kötött hálózati szerződések három pontja volt alkalmas a piaci verseny torzítására. A szolgáltatók szerint a vitatott pontokban rögzítettek nem vállalások, hanem az adott piaci környezetet jellemző ténymegállapítások voltak. Ezek szerződésbe foglalására kötelezte is őket az ágazati szabályozás, valamint a koncessziós szerződéseik.
A hálózati szerződések vitatott része, hogy a mobil-mobil végződtetési díj nem lehetett nagyobb, mint a vezetékes-mobil végződtetési díj 40 százaléka. Előbbit nem növelhették nagyobb arányban, mint az utóbbit. Továbbá a szerződések rögzítették, hogy tájékoztatják egymást, ha más szolgáltatóval bárminemű díjmódosítást hajtanak végre. Az eljárásban érintett mobilszolgáltatók külön-külön terveznek jogorvoslatot szerezni a döntéssel szemben, de egységesen tiltakoznak a piaczavaró magatartás feltételezésével kapcsolatban.
