Délutáni tea Boston közepén

Háromszor is megkérdeztem az egyik belvárosi téren, hogy hol van a híres aranyló teáskanna, de senki sem tudta. Szokás szerint végül egy nem bennszülött, egy magas svéd mondta meg, merre kell menni. Valószínűleg azért tudta, mert benne jobban megmaradt a történelemkönyvekből ismert teadélután. Az óriási, mintegy 227 gallonos (1 gallon = 4,543 liter) teásedény ma hatméteres magasságban ott virít az egyik étterem külső falán, hogy mindenki lássa, aki bebarangolja a környéket.

Végül leültem a Fenuil Hall (helyi vásárcsarnok) előtti téren, s egy gőzölgő tea mellett volt idő irigykedni egy kicsit. Például azon, hogy milyen tisztaság van Bostonban. Sehol egy csikk vagy eldobott gyümölcsdarab. Na jó, a piaci árusok mögött azért látni egy-két banánhéjat, de ez mindenütt így van. Utcaseprő autókat nem nagyon láttam, úgyhogy biztos az van, hogy az emberek nem szemetelnek.

A Fenuil Hall és a mellette lévő Quincy Market volt az ország első nagyszabású vásártere. Az 1740-ben épült csarnok mindig is piacként funkcionált. A Quincy Market három gránitépületét közel száz évvel később építették hozzá, mert raktárra és további vásárterületre volt szükség. A komplexum az 1970-es években vált látványossággá és lett Fenuil Hall Marketplace a neve. A halárusok és a hentesek standjai még mindig a Quincy Market raktáraiban állnak, ám ma már divatos kávézók és bárok veszik őket körül, az épület előtt pedig mutatványosok és utcai művészek szórakoztatják az arra járókat.

Bostonban járva természetesen nehéz kihagyni a Harvard egyetemet és a Massachusetts Institute of Technologyt (MIT). Ez a két intézmény az amerikai szürkeállomány bölcsője. A Charles-folyó másik partján fekvő Cambridge a patinás épületek és az orrkarikás fiatalok városa. A Harvard Square az epicentrum (a tér maga háromszöget formáz), a körülötte lévő házak pedig tele vannak olyan könyvesboltokkal, kávézókkal, éttermekkel és boltokkal, amilyenek egy 30 ezer diák lakhelyéül szolgáló városnak dukálnak.

Bostont az őt körülvevő három domb miatt kezdetben Trimountainnak keresztelték el, mai nevét pedig egy angliai településről kapta. Az első angol telepesek William Blaxton tiszteletes vezetésével értek ide 1624-ben, kevesebb mint négy évvel azután, hogy a zarándokok letelepedtek a szomszédos Plymouthban. A Massachusetts Bay kolóniát hat év múlva, 1630-ban alapították, amikor is idősebb John Winthrop, a Massachusetts Bay Company hivatalos megbízottja ideköltözött. Csakhamar ez lett a puritán kulturális élet újvilági központja. A puritanizmus intellektuálisan és elméletileg is meghatározó volt, emiatt a bostoni társasági élet markáns egyéniségei azok a férfiak és nők lettek, akik nemcsak megértették és követték a Biblia tanításait, de meggyőző szószólói is tudtak lenni.

A virágzó gazdasági és kulturális központ hamarosan London figyelmét is felkeltette. Amikor III. György király és az angol parlament döntött a tartományok képviselet nélküli adóztatásáról, az adókat először Bostonra vetették ki. A bostoni mészárlás és teadélután a forradalmi érzelmek fellángolásáról tanúskodott, a Bunker Hill-i csata pedig a végső lökést adta az angol elnyomás ellen vívott függetlenségi háborúhoz.

A huszadik században Boston fontos kikötő maradt, az orvostudomány és kutatás egyik központja és az ország első számú egyetemi városa. Az itt végzett diákok közül sokan maradnak a környéken, ami hozzájárult a helyi számítástechnikai kutatások, fejlesztés és gyártás kereskedelmének további bővüléséhez. A kilencvenes éveket a város eddigi legnagyobb infrastrukturális befektetése fémjelezte: a Central Expressway föld alá helyezése. A projekt közel 1 milliárd dollárba fog kerülni kilométerenként, és a munkálatok ebben az évszázadban is folytatódnak.