Ismét növekedésben?

A társaság Fordulat a telekommunikációban című tanulmánya néhány pénzügyi számítással igazolja, hogy az elmúlt két évben érdemi és fokozatos javulás volt megfigyelhető, amelyre reagáltak is a tőkepiacok az idei második negyedévben. Javult a befektetett tőke megtérülése, a szabad cash flow aránya, a kamat, adófizetés, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredmény, az árbevételhez viszonyított beruházás és az adósságállomány. Az igazán kritikus kérdés azonban az, hogy ezen üzleti mutatók javulása folytatódik-e majd, ez ugyanis az a pont, ahol a cégvezetők véleménye lényegileg eltér a befektetőkétől.

A vállalatok első emberei saját optimista álláspontjukat azzal látják igazoltnak, hogy a megnehezedett piaci feltételek és a borúsabb jövőkép szorításában az elmúlt években jelentős költségtakarékossági intézkedéseket kellett véghezvinniük. A költségek és az adósságok lefaragását pedig igazi előrelépésként értékelik, véleményük szerint társaságuk ezáltal magasabb hatékonysági szintre lépett. A mindenekelőtt a minél jobb megtérülést szem előtt tartó pénzügyi befektetők ezt azonban vitatják. Szkepticizmusuk oka, hogy megítélésük szerint a költséglefaragás csak átmeneti megoldás, és így csak rövid távon képes javulást eredményezni. Érvelésüket alátámasztja az a tény is, hogy a megváltozott piacon, a beszűkült lehetőségek közepette a legtöbb társaság visszafogta beruházásait, amelyek révén egy csapásra látványosan javultak a jövedelmezőségi adatok is. Ez azonban a piaci igények és a vevői elvárások folyamatos fejlődését feltételezve késlekedéshez vezethet közép- vagy hosszú távon. A jelenben elmulasztott beruházások így többletköltséget, illetve elmaradt hasznot eredményezhetnek a társaságoknál. Ilyen tekintetben figyelemre méltó az Ernst & Young felmérésének azon megállapítása, amely szerint a befektetők gyakran kételkednek a menedzsment képességeiben is, azaz, hogy a kiválasztott vezetők képesek-e megfelelő döntéseket hozni a fent említett költséglefaragási és jövőbeli sikerek érdekében történő beruházások dilemmájában.

A távközlési szektornak még sokat kell bizonyítania. Meg kell mutatnia, hogy képes folyamatokat, rendszereket és szervezeti struktúrákat folyamatosan továbbfejleszteni, és így biztosítani a tartós működési fejlődést, valamint a pénzügyi eredmények javulását - fogalmaz Andrej Zaharjev, az Ernst & Young magyarországi technológia, kommunikáció és szórakoztatóipar csoportjának vezető partnere. A menedzsment és a befektetők véleménykülönbsége a társaságok tőkevonzó képessége szempontjából kulcsfontosságú. A kedvezőbb jövőképpel bíró és így jobb pénzügyi megítélés alá tartozó cégek ugyanis sokkal olcsóbban juthatnak forráshoz.

A távközlési szektor új globális adósság- és tőkefinanszírozási, valamint refinanszírozási igénye 2003 első felében csupán 45 milliárd dollár, míg két évvel korábban, 2001 első fél évében az igény 155 milliárd dollár volt. A javuló mutatók láttán azonban most számos vállalatvezető nyilatkozott úgy, hogy a szektor túl van a legmélyebb hullámvölgyön és itt az ideje a tőkebefektetések növelésének. Ezen logika mögött az a felsővezetői megfontolás áll, hogy aki nem ruház be időben, azt lehagyják a versenytársak, így folyamatos az invesztíciós kényszer. A pénzügyi érdekek azonban ezzel szemben a megfontolt és az indokolt beruházásokat tartják csak elfogadhatnak, és óva intenek a versengés hevében megalapozatlanul meghozott beruházási döntésektől és költekezésektől.

Két tipikus vélemény emelhető ki a fent említettek alátámasztására: a felsővezetői vélekedés szerint "a szektor épp olyan váratlanul és hevesen fog felívelni, mint annak idején az összeomlás történt", míg a befektetői álláspont szerint "jelenleg egyetlen adat sem támasztja alá a szektorba való befektetés létjogosultságát, az érdemi visszatérés jelei még mindig nem láthatók". A következő hónapok minden bizonnyal megválaszolják majd, hogy ki áll most közelebb az igazsághoz.

Érdemes mindazonáltal megemlíteni, hogy a kritikus sikertényezők tekintetében a két tábor között nagy a véleményazonosság. Bár a szabályozási és a makrogazdasági környezet által a siker a külső tényezőktől is sokban függ, a felek szerint a szervezeti kultúra, a döntéshozói folyamatok és eszközök, valamint az ügyfél-kapcsolattartás lehet a siker kritikus eleme.