Napóleon és a Garda-tó
Ott van Napóleon a sisakjában - mutogattak a helybeliek a szemben lévő hegyvonulatra, de csak nem sikerült kivennem a hadvezér arcát. Pedig minden körülmény optimális volt, s a köd sem homályosította el a túlpartot. Erősen koncentráltam a hegyoldali kilátóról, hogy végre én is lássam a csodát, de Napóleon csak nem akart előbukkanni. Így kénytelen voltam beérni a Garda-tó látványával, ám ez a tény egyáltalán nem keserített el.
Bevallom, San Zeno di Montagne-ról eddig egyáltalán nem hallottam, de ha a Garda-tó mellől felvezető kacskaringós út során érintett többi kisváros nevét is felidézem, a helyzet még rosszabb. A helyszín leginkább a Giro d'Italiára készülők egyik bejáratott útvonala, ám több amatőr kerékpáros is lelkesen végigteker rajta nap mint nap.
A terep tehát kiváló, az odakészülők pedig elmorfondírozhatnak azon, magukkal cipelik-e biciklijüket. A látvány ugyanis korántsem unalmas, rendezett kertekkel övezett múlt század eleji paloták, az olasz földön megszokott terekkel és templomokkal ékesített kisvároskák mellett vezet az út az 500 méter magasan fekvő településre, miközben elő-előbukkan a Garda-tó s a túlsó part hegyvonulata. Innen azonban van feljebb is, bár ez az útszakasz már egy mountain bike-os számára is igen húzós lehet.
Kocsink mindenesetre nem bírta az útra egyáltalán nem emlékeztető, kövekkel kirakott meredek szakaszt, amihez inkább egy dzsipet kellett volna beszerezni. Így gyalogosan kaptattunk fel még mintegy másfél kilométert, hogy nekiinduljunk a több kilométeres erdei utunknak a Malghén. Az, hogy a hőmérséklet éppen 30 fok felett járt, egyáltalán nem látszódott az erdők sűrűjében túrázók számán, akiknek többsége ráadásul a nyugdíjas korosztályt képviselte. A többórás gyaloglás végén pedig szinte megmenekülésként fogtam fel, hogy a hegytetőn álló s vendégfogadóvá alakított lakban házikosztot tettek elém.
Nem kellett volna annyi pastát ennem - ez már csak a lefele vezető úton ötlött belém, s gyorsan megfogadtam, hogy másnap ráteszek egy lapáttal, amikor nekiindulok a már bejáratott biciklis útvonalamnak. Főként, hogy nem tudtam megállni, hogy a vacsoránál ne repetázzak a tiramisuból.
