A merészség szerencsét hozott

>> Egy illetékhivatali alkalmazottból miként lesz alig több mint tíz év alatt a könyvkereskedelem meghatározó szereplője?



- 89-ben az Államigazgatási Főiskola levelező tagozatára jártam, amikor anyukám, aki tudta, hogy nagyon szeretek olvasni, hozott egy hirdetést arról, hogy a Kossuth Könyvkiadó Vállalat könyvterjesztőket keres. Az illetékhivatalban megvolt a biztos állásom - ahogy akkor mondták, rugalmas munkaidőben -, és arra gondoltam, ha a kollégáknak sikerül eladni egypár könyvet, nekem már ingyen megvan az olvasnivalóm.



>> Hogyan lett ebből könyváruház?



- Még azt sem tudtam, hogy területfoglalási engedélyre lenne szükség, de az első szombaton már 600 forintot kerestem tisztán. A hivatalos fizetésem akkor 5000 forint volt. Ezután egy ABC előtt béreltem helyet, és a húgomat - aki cipőbolti eladó volt - is rábeszéltem, hogy csináljuk együtt. Fantasztikus életszínvonal-javulás volt ez nekünk akkor. Az igazi fordulópontot az hozta, amikor egy esős napon megláttam, hogy valaki rossz időben is könyvet kínál az utcán. Akkor már én árultam bizományban a Művelt Nép, a Téka, a Népszava és a Kossuth Kiadó könyveit - kíváncsi voltam, ki lehet ez a kéretlen konkurens. A Domján-féle Agykontrollt árulták, azt a könyvet, amit mindenki keresett nálam: bevallom, azt gondoltam, hogy valami orvosi kiadványról van szó. Mondtam, én is szívesen teríteném, mire az volt a válasz, hogy 15 százalék a jutalék, de készpénzzel kell fizetni. Hazamentem, összeszedtem a család összes pénzét, és 100 ezer forintért bevásároltam a 99 forintos Agykontrollból. Három nap alatt eladtuk a húgommal: döbbenetes élmény volt.



>> Gondolom, nem álltak le.



- Másnap telefonáltam Domján Lászlónak, hogy megint vennék a könyvből. Egy ismeretlen nagykereskedőhöz küldött, ahol olyan könyveket is láttam, amiket Pécsett nem lehetett kapni. Nem tudom, honnan volt bátorságom, de 110 ezer forintért megint bevásároltam. Pár nap alatt ezt is eladtuk a húgommal, és néhány hónap múlva már szinte az összes utcai stand hozzám tartozott Baranya és Somogy megyében. 1991 végén pedig jött a privatizáció, s hárommillió forintért megvettük a Téka egyik könyvesboltjának bérleti jogát. Pont időben, mert akkor szüntették meg az utcai könyvárusítást, és mi nyitottuk az első magánkönyvüzletet Pécsett.



>> Pedig sokan azt gondolták, hogy a könyvkiadás vitte a kereskedelem felé.



- Pont fordítva volt. Igaz, a kiadás is a véletlen szüleménye. Hozzá kell tennem: karrieremet nagyban meghatározta az, hogy olykor vadidegenek érezték úgy, istápolniuk kell engem. Ebben az esetben az egyik könyvkiadó kereskedelmi vezetője - akinek azóta jó nevű kiadója van - mondta, hogy pár nap múlva kezdődik a frankfurti könyvvásár, és nekem ott a helyem, mert ügyes vagyok és könyvet kell kiadnom. Nem akartam menni, de másnap küldött egy faxot, hogy hol a szállásom, én pedig jól nevelten béreltem egy autót - mert akkoriban Barkasszal jártam -, s kint találkoztam vele. Frankfurtban ámultan láttam, hogy hányféle könyvet lehetne még kiadni nálunk. A nyelvet sem beszéltem, így jóakaróm tolmácsának segítségével három kötet magyarországi jogait vásároltam meg. Szerencsémre mindegyik sikeres lett. Belevágtam hát a kiadói üzletbe is: először pesti külsősökkel dolgoztam, majd 1996-ra felállt az a 12 fős csapat, amellyel már Pécsett készítjük a nyomdakész kiadványokat.



>> Aztán jött a bevásárlóközpont-korszak.



- Az élet hozta ezt a rohamos terjeszkedést. Pécsett akkor már négy üzletünk volt, és tudtam, hogy előbb-utóbb ki kell lépni ebből a körből. A kilencvenes évek közepén jártunk, amikor megnyitott az első bevásárlóközpont, amiről azt hallottam, megfizethetetlen bérleti díjakkal dolgoznak. Két nappal a megnyitás után elmentem a Duna Plazába, és csak nézelődtem. Azt láttam, hogy szinte összeérnek az emberek. Mindig optimista voltam: tudtam, ha egyszer nekem könyvesboltom lesz, azt szeretni fogják az emberek. A bevásárlóközpontok előnye pedig az, hogy odavarázsolják az embereket az üzletekhez. A többi már csak az áruválasztékon és a minőségen múlik. Ez egy nyert ügy, gondoltam, és tárgyalni kezdtem azokkal, akik az üzlethelyiségeket értékesítik. Mondták, hogy a következő a Győr Plaza lesz, és én rögtön le is akartam kötni 100 négyzetméternyi területet. De itt szólt közbe ismét az élet.



>> Miként?



- Mindenáron azt szerették volna, hogy az egészséges árumix megteremtése érdekében hanghordozókat, CD-ket is áruljunk, amihez nekem nem fűlött a fogam. Végül azt ígérték, hogy jó árat és kizárólagosságot kapunk: cserébe egy 468 négyzetméteres üzlettel induljunk. Máig nem tudom, hogy az akkori likviditási gondjaink mellett miként mertem belevágni az üzletbe. De szerencsét hozott, hogy mindig merészebb voltam az átlagnál. Fantasztikus forgalmunk volt: a könyvszakma egy hét alatt ott termett Győrben, hogy megnézze, mit lehet ekkora területen árusítani. Ez volt 97-ben, és mivel a többiek kicsit később eszméltek, megkötöttem a hosszú távú kizárólagosságot a Plaza csoporttal.



>> Tehát nem osztja azokat a véleményeket, hogy a könyv hamarosan a múlté lesz?



- A könyv jobb, mint a kábítószer: aki szeret olvasni, mindig könyvet fog vásárolni. Arról nem beszélve, hogy senki sem polihisztor: bármilyen tudásra van szükségünk, azt a könyvből tudhatjuk meg a legegyszerűbben.



>> Vagyis nem foglalkoztatja az internetes kereskedelem?



- Sohasem érdekeltek az internetes dolgok, ma sem szeretem őket. Három éve, saját fejlesztésű programmal mégis létrehoztuk a világhálós könyváruházunkat, hiszen nem akartunk lemaradni a konkurenciától.



>> Miként lehet kiválasztani a későbbi sikerkönyveket?



- Erre nincs biztos recept. Mindig abból indulok ki, hogy átlagos műveltségű embernek tartom magam: a hozzám hasonlók alkotják a többséget Magyarországon. Semmi mást nem kell tehát tennem, mint a saját ízlésemnek megfelelő könyveket kínálni az embereknek.



>> Azt szokták mondani: minden cégnél megvan az a pont, amikor el kell dönteni, hogy a növekedés útjára lép, vagy megmarad kicsinek. Ön mikor érezte ezt?



- Szerintem a hanyatlás első jele az lenne, ha már nem jönnének újabb üzleti lehetőségek. Az más kérdés, hogy mi csak a könyvszakmához tartozó üzletágakban kívánunk fejleszteni, és a korábbiakhoz képest némileg konzervatívabb üzletpolitikát folytatunk.



>> Mennyi energiát igényel a növekedés levezénylése?



- Szerencsére számomra nem munka, hanem hobbi, amit csinálok. Ha viszont egy nap úgy ébrednék, jaj, megint dolgozni kell, akkor tudnám, hogy be kell fejeznem. Persze így is kerestek már azzal, hogy adjam el a céget - meg is élnék belőle életem végéig. De hát hogy adhatnám el mindazt, ami a nagyobbik lányom nevét viseli?



>> Amíg a könyvesbolthálózat és a kiadó az Alexandra márkanevet viseli, a céget Pécsi Direkt Kft.-nek hívják. Miért?



- A "direktet" a szó szoros értelmében kell érteni. Dacból választottam ezt a nevet, mert az egyik akkori tehetős konkurens könyvkereskedő elég lekezelően fogadta az indulásunkat. Azóta az a cég már nem létezik: a felszámolásnál a Direkt vette meg az eszközeit.



>> Az induló csapatból hányan voltak képesek arra, hogy ezt a tempót kövessék?

- Nem sokan: a vezetők között ugyan vannak régi munkatársak, de a ranglétrán inkább azok emelkedtek magasra, akik az elmúlt öt évben kerültek a céghez.



>> Mindeközben a cég forgalma is a pár tízezer forintról a milliárdos nagyságrendre emelkedett.



- Mivel nem ambicionáltam a tanulást, hamar befejeztem a főiskolát. Ezért korábban hiányoztak a mélyebb közgazdasági ismeretek, és kénytelen voltam a megérzéseimre hagyatkozni. De ahogy említettem, szerencsére mindig akadtak olyanok, akik merő jóindulatból jó tanácsokkal segítettek. Közéjük tartozik az egyik bank pécsi fiókvezetője, aki rendszeresen elmondta, hogy ezt nem lehet így tovább csinálni: ösztönösen vezetem a céget, pedig ez már túl nagy ahhoz, hogy szakemberek nélkül életképes legyen. Egyre kínosabb volt ez nekem, mígnem egyszer csak ketten ültek velem szemben: a fiókvezetőnő és az egyik kollégája - a mai gazdasági vezetőnk. Visszadobtam a labdát. Mondtam: én csak a saját káromból tudok tanulni. De elfogadom, hogy a tőlük felvett hitelt kockáztatom, mondjanak tehát ők egy olyan embert, aki rendbe rakja a gazdasági ügyeket. Egy hét után ez a kolléga jelentkezett. Mondta: profi szakembert főállásban még nem bírna el a cégem, de másodállásban ő megpróbálkozna a feladattal. Attól kezdve minden héten egyszer átbeszéltük az ügyeket, 99-re pedig, amikor a bankban már nem találta a helyét, már annyira megismerte a könyvszakmát, hogy hozzánk jött át dolgozni. Gazdasági téren innen kezdődött a szárnyalásunk: nem lett több pénzünk, de ami volt, az többnek hatott a piacon. Azóta magam is sokat tanultam. Többek között azt is tudom már, hogy a kulcspozíciókban profi szakembereket érdemes alkalmazni.



>> A hírek szerint a nagy könyvkereskedők éppúgy kényszerhelyzetbe hozzák a kiadókat, mint ahogy a nagy szupermarketek a termelőket. Gondolom, azzal, hogy önök kiadóként is működnek, némileg jobban megértik a kiadók gondjait.



- Megbízható partnerei vagyunk a kiadóknak. A mai, hihetetlen mértékben koncentrálódó piacon ez a legnagyobb erény, aminek a hasznát élvezhetik.



>> A szállodás szakmában azt tartják, hogy hosszú távon csak a nagy láncok és a családi vállalkozások életképesek. A könyvszakmában milyen lehetőségeik vannak a kicsiknek?



- Csak akkor van esélyük, ha a tulajdonos maga is dolgozik az üzletben, vagy valamelyik franchise-rendszerhez csatlakozik az üzlet. Egy könyvesbolt fenntartása ugyanis irtózatos költségekkel jár, és a kicsik értelemszerűen rosszabb feltételeket kapnak, mint a nagy láncok.



>> Milyen cégvezetőnek tartja magát?



- Túlságosan barátságosnak és enyhe kezűnek. De ha az embereimet kérdezi, ők állítólag a világ legszigorúbb vezetőjének tartanak, akivel nem érdemes konfrontálódni.



>> Érezte-e hátrányát annak, hogy vidékről indult?



- Szerintem nincs értelme a vidék-Pest ellentétnek. A vidékiek úgy érzik, hogy erkölcsileg ők állnak felül, a pestiek meg azt gondolják, hogy ők tudják, mi a dörgés. Pedig csak annyi a különbség, hogy a fővárosban gyorsabb az élet. Tapasztalataim szerint Budapesten és vidéken egyaránt akadnak jó partnerek. A hátrány, hogy vidékről nagyobb a szállítási költség, az előny, hogy ahol szűkösebb az álláskínálat, jobban megbecsülik a munkát.



>> Mennyire változtatta meg a siker?



- Amit ma is a legjobban megvetek, az a sznobság. Egy kis faluban, Drávaszerdahelyen nőttem fel, és valószínűleg én is kapható lettem volna olyan kedvezőtlen lehetőségekre, amelyekhez, ma már azt mondom, hál' istennek nem jutottam hozzá. Ezért maradhattam az, aki voltam, optimista, vidám ember. És ez nagy nyugalmat ad nekem.