Füstölgés

A nyáron kis híján a családom és a barátok idegeire mentem, amikor a szokatlan kánikula okán állandóan a globális felmelegedést hoztam szóba. Nem mintha nem éreznék e probléma súlyát, csak hát más dolog lexikálisan ismerni egy kérdést, és megint más a bőrünkön tapasztalni azt.

...és ezen a nyáron módunk volt valóban a bőrünkön tapasztalni, hogy az elmúlt néhány évtizedben mennyire marginális volt a fejlett gazdaságok szén-dioxid-kibocsátása, legyen az akár közlekedési, akár energiaipari célú. Az idei nyári tartós hőség - ami egyes meteorológusok szerint ugyan nem feltétlen az üvegházhatás felerősödésének jele, történelmi méretekben ekkora ingadozás megengedhető, azért engem mégiscsak aggaszt, hogy az Alpok gleccserei megereszkedtek -, szóval az idei nyár mégiscsak a figyelem középpontjába állította a szén-dioxid-kibocsátást. Erről 2004-ben egyébként is sokat lesz majd szó, hiszen például Magyarországon 500-700 megawattnyi erőművi kapacitás eshet ki a rendszerből, a szenes erőművekre vonatkozó, igen szigorú környezetvédelmi normák életbelépése miatt. A Mátrai Erőmű Rt. (a címlapon) az országban elsőként szerelte fel úgynevezett nagyblokkjait olyan füstgázmosóval, ami 2005. január 1-jétől alapfeltétele lesz a szenes erőművek működésének.

Az idei nyár azonban nemcsak a környezetvédelmi kérdésekre, de az európai villamosenergia-rendszerek működési hiányosságaira is felhívta a figyelmet. Kiderült, az oly sokat emlegetett többletkapacitások mintha szép csendben elfogytak volna - évekkel ezelőtt még 50 ezer megawattos kontinentális többletről beszéltünk -, máskülönben hogyan állhatott volna elő olyan helyzet, hogy Olaszországban áramhiány lépett fel, és Németországban is tartottak ettől? Igaz, hogy a már emlegetett rendkívüli kánikula jelentősen lerontotta a hőerőművek hatásfokát, a folyók alacsony vízszintje miatt pedig a nukleáris erőműveket is vissza kellett terhelni. Viszont nyilvánvalóvá vált, amit szakértők korábban is emlegettek már, az európai villamosenergia-rendszer nemzetközi távvezetéki kapcsolatait nem hosszú távú, jelentős áram-külkereskedelemre, hanem alapvetően nemzetközi kisegítésre méretezték.

Arról nem is beszélve, hogy spórolni továbbra sem tudunk, igaz, a nyomott energiaárak nem is ösztönöznek erre. Kezdek egyre inkább igazat adni annak az ismerősömnek, aki egyszer a budapesti dugókra célozva megjegyezte: miért mondják, hogy drága a benzin, inkább túlságosan olcsó, hiszen a dugóban araszoló autók zömében egy-egy ember ül. Nem becsüljük meg igazán sem a villamos energiát, sem a földgázt, és ugyanígy még nem a tiszta levegőt, a szikrázó gleccsereket sem eléggé.





Hlavay Richárd