Ausztria összesen csupán 1,5 milliárd eurót kap a strukturális alapokból a 2000-2006-os költségvetési periódusban, s ez egy évre vetítve még valamivel alacsonyabb is, mint az 1995-99 közt felhasznált 1,4 milliárd. Egy lakosra számolva a "sógorok" a hasonló méretű tagországok között az egyik legalacsonyabb támogatási intenzitást "élvezik" az uniós kasszából. Még Svédország, Belgium vagy Finnország is több pénzt kap az EU felzárkóztatási alapjaiból (a négy kohéziós országról, az alapok legnagyobb haszonélvezőjének számító Spanyol-, Görög- és Írországról, valamint Portugáliáról már nem is beszélve). Hazánk 2004-2006 közt, tehát már három év alatt több pénzre számíthat a strukturális alapokból (1,85 milliárd euróra), mint Ausztria 2000-2006 közt, tehát hét év alatt.

Nem is csoda: az egy főre jutó osztrák GDP a közösségi átlag 110 százaléka körül mozog, fejletlen régiónak (vagyis az uniós átlagos GDP 75 százalékát el nem érő, így a közösség strukturális alapjainak 1. célkitűzéséből támogatható térségnek) csupán az alig negyedmillió lakosú Burgenland számít, s a munkanélküliség is alacsony, ami a 2. célkitűzés keretében igényelhető összegeket határolja be erősen. Ausztriának tehát nincs is szüksége sok EU-s pénzre - legalábbis brüsszeli szemüveggel.

Mégis bőven van mit tanulni nyugati szomszédunktól. Azt a keveset ugyanis, amit kivesznek a strukturális kasszából, igen hatékonyan használják fel az osztrákok. Már egyetlen adat is beszédesen illusztrálja ezt: a 2. célkitűzés keretében - tehát a szerkezeti nehézségekkel küzdő régiók segítésére - a mostani költségvetési periódusban megvalósuló négy nagyobb (a felső- és alsó-ausztriai, a karintiai és a stájerországi) program számára elkülönített 600 millió "brüsszeli" euró mellé a magánszektor nem kevesebb, mint 2,2 milliárd eurót tesz a támogatott fejlesztések megvalósítására. Az osztrák államháztartásból érkező társfinanszírozással együtt ez azt jelenti, hogy a 600 milliós uniós támogatás hozzávetőleg 3 milliárd euróba kerülő fejlesztést valósít meg, gyönyörűen igazolva, hogy az EU-források tényleg katalizátorszerepet tölthetnek be a tőke odacsalogatásában is.

Hogyan sikerült ezt a kiugróan magas, 73 százalékos magántőke-finanszírozást elérni? A megfejtés természetesen a helyes programozás. A 2. célkitűzés keretében megvalósuló fejlesztések tervezésénél az osztrákok fő jelszava a kis- és középvállalatok versenyképességének erősítése volt. Azt célozták meg, hogy az uniós pénzek olyan kis cégek vastag rétegét segítsenek létrehozni, amelyek az EU-bővítés után is versenyképesek maradnak az új tagállamokkal közvetlenül határos szövetségi tartományokban.

Ebből a jelszóból vezethetőek le olyan törekvések, mint a kkv-k hálózatosodásának, egymás közti kapcsolatainak támogatása, információkhoz és tőkéhez való hozzáférésük segítése, felkészítése a tudás alapú társadalomban való helytállásra. A gyakorlatban ez olyan projekteket jelent, mint kockázati tőkealapok felállítása, a vállalkozói infrastruktúra különféle eszközökkel való fejlesztése és nem utolsósorban a turizmusban meglévő lehetőségek feltárása. A strukturális alapok ausztriai tevékenységében ugyanis feltűnő, hogy milyen sok projekt irányult a turizmusban szereplő kkv-k erősítésére.

Egy másik jellegzetessége az osztrák programoknak a környezet védelmére fordított nagy figyelem. Ez persze a turizmussal is összefügg, hiszen Ausztria nem(csak) kultúráját, hanem sokkal inkább a csodálatos alpesi tájakat "árulja" az idegenforgalom világpiacán, s ez elszenynyezett környezeti körülmények között jóval kevésbé lenne kapós. Végül pedig a 2. célkitűzés programjai nagy figyelmet szentelnek az egyenlő lehetőségek biztosításának is.

Némileg más a helyzet az 1. célkitűzésből részesülő Burgenlandban, hiszen ott az alapvető cél az uniós átlaghoz való felzárkózás. Így tehát elsősorban a gazdasági növekedés gyorsításához kívánnak hozzájárulni a projektek. Nem is a turizmusfejlesztés, környezetvédelem, kisvállalkozás-fejlesztés hármasa a fő csapásirány, hanem mindenféle olyan eszköz, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a tartomány egy főre jutó GDP-je az uniós átlaghoz képest az 1998-as 69 százalékról 2006-ra 77-ra emelkedjen (a mai tagállamok átlagához képest) - vagyis Burgenland kikerüljön a fejletlen régiók köréből. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2000-re már 73 százalékig sikerült is eljutni (csak összehasonlításul: a legfejlettebb magyar régiónak számító Közép-Magyarország ebben az évben 76 százalékon állt).

A jól sikerült EU-s strukturális fejlesztések között tartják számon az osztrákok például a Millstätter-tó körüli 13 szálloda beszerzési, szakképzési, marketing- és üzemeltetési együttműködését kiépítő projektet, a Tauern-hegységben kiépített kerékpárút-hálózatot vagy a Linz melletti Geinberg termál-, sport-, rekreációs és egészségügyi központjának létrehozását. Ezeket a projekteket még az előző (1995-99 közti) költségvetési időszakban valósították meg, de éppen ezek a fenti példák mutatják, hogy a célok akkor is a mostanihoz hasonlóak voltak. A 2000-2006-os periódusról részletes értékelések még nem állnak rendelkezésre (hiszen a beruházások zöme még vagy folyamatban van, vagy el sem kezdődött), ám az már a tervezés fázisában világossá vált, hogy az egyik legmagasabb magántőke-bevonási aránnyal büszkélkedhetnek majd a sógorok az egész unióban. Akik tehát kevés pénzből is a maximumot tudják kihozni.