Kistérségek az uniós pénzekért
A kistérségek alulról szerveződő, nem formális rendszerét azok az áldatlan állapotok hívták életre, amelyek az 1990-es önkormányzati törvény eredményeként jöttek létre - mondta el Szarvas Attila, a dél-békési fejlesztési tanács elnöke, Mezőkovácsháza független polgármestere. A kezdeményezés ötletgazdája az általa elhibázottnak tartott törvény számlájára írja a fragmentált, diszfunkcionális önkormányzati rendszer kialakulását, amely drága, rossz hatékonyságú, és újabb (akár csak 50 házas) települések leszakadásával folyamatosan darabolódik. A politikai váltógazdálkodás a területi kiegyenlítődés helyett a különbségek növekedéséhez vezetett - véli.
A polgármester a "rendteremtés" fő céljaként a közigazgatás olcsóbbá tételét, a pénzek hatékony és koncentrált elköltése feltételeinek megteremtését, a hosszú távú tervezhetőség biztosítását, valamint a területi kiegyenlítődés szolgálatát jelölte meg. Az idő azonban sürget: ha a régiók kialakításának folyamata továbbra sem indul meg, 2004 és 2007 között Magyarország nem juthat régiókra kiírt uniós forráshoz - figyelmeztet. A politikai huzavona lehetséges okaként Szarvas a minisztériumok ellenérdekeltségét említette, ugyanis feladataik és párhuzamosan pénzeszközeik nagyobb része átkerül a régiókhoz, így jelentős létszámcsökkenéssel és a hatalom decentralizálásával kell számolniuk. A régiók tanácsa delegálással áll majd fel. A kistérségeken belüli struktúra mindazonáltal már körvonalazódik; a parlament még az ősszel, a területfejlesztési törvény megalkotásával áldását adhatja erre.
A területfejlesztési tanácsok közhasznú társaságokat hozhatnának létre, amelyek munkaszervezetükbe integrálnák a vidékfejlesztési menedzsert, a kistérségi megbízottat és további menedzsereket, amelyek számát a strukturális alapok ágazati megbontását is figyelembe véve kistérségenként hét főben lehetne behatárolni - véli Szarvas. A dolgok jelenlegi állása szerint a területfejlesztési tanácsok évi mintegy 50 millió forintos központi támogatásra számíthatnak majd, amely vis maior keretként és fejlesztési alapként szolgálna.
Míg szakértők 150 kistérség kialakítását tartanák indokoltnak, a Belügyminisztérium eredeti tervei pedig 220-250-ről szóltak, ma a 170 körüli szám tűnik reálisnak. A helyzetet bonyolítja, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a SAPARD-program keretében 196 kistérséget alakított ki, és bár sok helyen sikeres az együttműködés, a vidékfejlesztési menedzserek és a kistérségi megbízottak külön-külön végzik munkájukat.
Szarvas a kistérségekben megvalósítandó legfontosabb feladatok között a kistérségi struktúra kiépítését, pénzügyi hátterének megteremtését és a "minta"-térségeken keresztüli modellezését említette. A polgármester különösen nagy szerepet tulajdonít a menedzserek kiképzésének az uniós pályázatok megírására, amelyben azután azok az önkormányzatok, a helyi vállalkozók, nonprofit szervezetek segítségére is lehetnek. A pályázás eddigi tapasztalataival kapcsolatban Szarvas azt emelte ki, hogy a "minta"-kistérségek az átlagnál jóval aktívabbak voltak a pályázat-előkészítő alap (pea) által kínált lehetőségek megragadásában. Elismerte azonban, hogy a közvetlenül Brüsszelhez benyújtott pályázat még esetükben is kevés. Fontos fegyvertényt jelent viszont, hogy a kistérségi fejlesztési tanácsok országos szövetsége és a mezőkovácsházi önkormányzat közösen már két szakértőt is alkalmaz Brüsszelben, akik első kézből adhatják át a sikeres pályázás tapasztalatait, miközben lobbitevékenységet is folytatnak.
