Könyvajánló
Reménytelennek látszott a dolog. Hosszú idő, 23 év telt el a kezdő lépéstől a célba érésig, ezért nagy-nagy türelemre volt szükség spanyol részről. Az ibériai ország 1962-től kereste az utat az Európai Unióba. Két esztendővel később, 1964-ben kezdte meg a tárgyalásokat a társulás lehetőségének feltárására, s a preferenciális megállapodás 1970-ben jött létre. Végül a csatlakozási szerződést 1985. június 12-én írták alá, s az ibériai ország 1986. január 1-jétől lett az Európai Közösség teljes jogú tagja.
A szerző akkurátusan sorra veszi a hosszadalmas spanyol csatlakozási folyamat állomásait, ám egyúttal jelzi, hogy a felvételt elsősorban a politikának tulajdonítják az elemzők. Gyors politikai fejlődés zajlott le Spanyolországban, amely Franco diktátor rendszerének felszámolásával tempósan haladt előre a demokratizálódás útján, s megkezdte a válsággal birkózó gazdaság talpra állítását is. Egyidejűleg ugyan az Európai Közösség is gondokkal küszködött, ami szintén hátráltatta a folyamat előrehaladását, mindazonáltal politikai tétje volt a kihívásnak, nehogy Madrid visszaforduljon a rendszerváltás útján.
A spanyol kormány nagy gondot fordított arra, hogy lépésről lépésre mindenről tájékoztassa a gazdasági és társadalmi élet szereplőit, s így nyerje meg őket a csatlakozás ügyének, aminek eredményeként odahaza soha nem látott nemzeti konszenzus alakult ki, és gyakorlatilag nem volt ellenzője a belépésnek. Annál többen próbálták Madrid felvételének útját állni a másik oldalon: a már említett gazdasági bajokkal, az elmaradott, hatalmas spanyol mezőgazdasággal és a kirívóan magas munkanélküliséggel riogattak. Ezek voltak akkoriban (is) az EU érzékeny pontjai.
Azután Spanyolország csatlakozását illetően majdnem mindenkinek igaza lett! Az ország 1986-os felvételét - évente átlagosan 4,5 százalékos növekedéssel - jelentős gazdasági fellendülés követte, aminek jótékony hatására 21-ről 16 százalékra sikerült csökkenteni a munkanélküliséget 1986 és 1990 között. Ezt azonban elsodorta a globális recesszió, aminek következtében az állást keresők száma 1994 végére elérte a 24,6 százalékot. Egymásba értek a reformok, mégis a munkanélküliség területén a legutóbbi 25 évben legrosszabb teljesítményt felmutató tagállamok közé sorolták, ám növekedésben 1995 és 2000 között lekörözte a többséget. A siker titka, hogy Madrid konszenzusos alapon sikerrel ötvözte a nemzeti és regionális érdekeket az integrációs célokkal, hatékonyan hasznosította az uniós támogatásokat, aminek eredményeként ma is a legtöbb pénzt kapja a közös kaszából, és nem adta fel ambícióját, hogy a perifériáról előretörjön az EU nagy tagállamai közé. (KoM)
Giró-Szász András: A spanyol út Európába (Századvég, Budapest, 255 oldal, 1960 forint)
