Speciális megoldás leépítésekre
Néhány hónappal ezelőtt az Édász Rt. éves rendes közgyűlése az ön addigi vezérigazgatói beosztását ügyvezető igazgatóira változtatta, indokolva e döntést a többségi tulajdonos E.On vezetői struktúrájával.
A Gazdasági Versenyhivatal 2002 végén hagyta jóvá a korábbi két fő tulajdonos, az Electricité de France (EdF) és az E.On Hungária közötti szerződést, amelynek értelmében ez utóbbi cég megvásárolta a francia társaság Édászban meglévő tulajdonhányadát, s ezzel 90 százalék fölötti részesedést szerzett az áramszolgáltatóban. Ez azt jelenti, hogy csatlakoztunk az E.On Hungária csoporthoz, s természetesen szervezeti struktúránkat is módosítottuk. Ennek első lépcsője volt a vezérigazgatói pozíció megszüntetése. Én ezt nem érzem katarzisnak. Tudomásul veszem, elfogadom, hogy a vállalat feladatainak megosztása lehetőséget ad egyrészt a kisebb feladatkör biztosította mélyebb irányításra, ezenkívül az igazgatóság két-három tagja egy szorosabb kooperációban sokkal hatékonyabban tud dolgozni.
A személyi hatáskörök módosításán túl milyen további változásokat hozott az Édásznál a szinte teljesen német tulajdonlás?
Mindez azt jelenti, hogy be kell integrálódnunk ebbe a cégcsoportba. Az integrációs folyamat legnagyobb hozadéka, hogy az Édász kihasználhatja azt a szinergiát, amely a holding és a négy társasága között a feladatok megosztásában megvan. Ez egyebek között azt jelenti, hogy az E.On Hungária például a stratégiáért és a szakmai irányításért felelős, de ugyanakkor egy sor napi feladatot is végez. Összességében a pénzügyi, gazdasági, a logisztikai, a pr-, a marketingfeladatok és a humánpolitika holdingszinten bonyolódik le, ugyanakkor bizonyos tevékenységeket az egyes társaságokhoz delegáltak. Így az Édász is végez feladatokat a többi társaság részére, egyebek között a kontrolling és a kinnlevőségek beszedése területén. Mindez lehetővé teszi, hogy ugyanazon feladatokra ne kelljen minden társaságnál személyzetet biztosítani. Ez a rendszer költségtakarékosabb és hatékonyabb, s bizonyos szintű dolgozói létszám-megtakarítást is lehetővé tesz. Az integrációs feladatokat 2003. december 31-éig lezárjuk, tehát csak ez az egy év áll erre rendelkezésünkre. Ezen integráció várakozásunk szerint a tulajdonosok, az Édász és a fogyasztók számára is kedvező hatású lesz.
E struktúra kialakítása nyomán az elmúlt időszakban jelentős létszámleépítést hajtott végre az Édász. Nem okozott feszültséget a cégnél a leépítés?
Mindez külön humánpolitikai menedzselést igényelt. Nyugodtan állíthatom, hogy olyan megoldásokat dolgoztunk ki a leépítésekre, amilyenek korábban sem a társaságon belül, de még a gazdaság más területein sem voltak megszokottak. Ez azt jelenti, hogy bevezettünk egy úgynevezett elő-nyugdíjazási rendszert, amely az 53 és az 57 év közötti azon dolgozókra terjed ki - érdemtől függően -, akiknek megszűnt a munkahelyük. Ezenkívül feltétel volt az is, hogy az érintett munkavállaló legalább tíz éve a társaságnál dolgozzon. Tíz év édászos munkaviszony után a fizetése 70, húsz év után pedig 75 százalékát kaphatja nyugdíjként az érintett.
Jó ideje visszatérő probléma az áramszolgáltatók számára az áram hatósági ára. Mennyire elfogadható ez önöknek?
A hatósági ár az úgynevezett közüzemi szolgáltatásnál létezik, s mivel - mint tudott - a piac 2003. január elsejével részben megnyílt, jelenleg az összes magyarországi fogyasztási igény 18 százaléka már versenypiaci körülmények között jelenik meg. A fennmaradó villamosenergia-igény kielégítése történik tehát a szabályozott piacon, a közüzemi szolgáltatás keretein belül. Ezt a hatósági árat a Magyar Energiahivatal előkészítését követően a Gazdasági Minisztérium hagyja jóvá. Az energiahivatal négyévenként költség-felülvizsgálatot végez a szolgáltatótársaságoknál, e vizsgálat hivatott eldönteni, hogy milyen költségek milyen szinten épüljenek be a következő árképzési ciklusba. Aki figyeli az energiaszektort, az tudja, hogy általában az éves inflációnak legfeljebb 60 százalékát hagyták jóvá ezen árban. Az, hogy a szolgáltatók - egyrészt az áremelések nyomán - milyen mértékű eredményt tudnak realizálni, az döntő mértékben attól függ, hogy az árrés hogyan alakul. Minket tehát elsősorban az árrés mértéke érint, nem pedig az árak abszolút értéke.
Mennyire reális a szolgáltatók szemszögéből nézve ez az árrés?
Ennek két összetevője van, egy technikai jellegű és egy a kérdést a jövedelmezőség szempontjából megközelítő. Az első esetben azt kell figyelembe venni, hogy Magyarországon a hálózati ráfordításoknál már a nyolcvanas évek elején megkezdődött egy nagymértékű "takarékossági program", amely miatt az áramszolgáltatóknál nem adatott meg a lehetőség a megfelelő műszaki színvonal fenntartására, kialakítására. Ezért a kilencvenes évek közepére a hálózatok minőségi állapota leromlott, ezzel párhuzamosan a szolgáltatás színvonala is jelentősen visszaesett. Ezt követően biztosította csupán - s ez csak elméletileg esik egybe a privatizációval - a kormányzat az áremelésekkel a hálózat fokozatos minőségi javításának megkezdéséhez részben a forrásokat. Az Édász Rt. az elmúlt hét évben összesen mintegy 60 milliárd forintot fordított fejlesztésekre, nagymértékben javítva ezzel működési területén az ellátás színvonalát.
S miről szól a történet a jövedelmezőségi oldalról nézve?
A dolog gazdasági, nyereségességi oldalát nézve elmondható, hogy bár az áremelések az Édász számára is segítették a nagyobb eredményt, ugyanakkor legalább ilyen mértékben hozzájárultak mindehhez a folyamatos fejlesztések, s a belső hatékonyság javulása is. Továbbra is törekszünk arra, hogy az ellátási színvonalnak abszolút prioritást biztosítsunk. Mivel az Édász Rt. az ország egyik legdinamikusabban fejlődő térségében szolgáltat, vélelmezhető, hogy amikor 2004 közepén a nem lakossági piac teljes felszabadítása megtörténik, akkor a legnagyobb kihívás ebben a szolgáltatási térségben jelenik meg. A tét tehát az, hogy társaságunk e versenyben mennyire lesz képes megtartani eddigi piaci pozícióit.
A nagyfogyasztók esetében már megtörtént ez a liberalizálás. Hogy érintette, érinti ez a társaságot, nyertek, vagy vesztettek fogyasztókat?
A 2003. januári, 33 százalékos piaci liberalizáció természetesen társaságunkat is érintette. Jó néhány nagyfogyasztónk elment azért, hogy szabadpiaci körülmények között, a hatóságinál kedvezőbb áron jusson áramhoz. Ez teljesen normális folyamat. Mindaddig, amíg az Édász Rt. csak a közüzemi piacon szerezheti be a villamos energiát, addig csak a közüzemi árakkal tud ajánlatot tenni. Ugyanakkor e piacon is megjelentek a kereskedőcégek, így például az E.On Hungária is alapított egy ilyen társaságot, s a másik öt kereskedővel folyó nagy versenyben kellően eredményes. Azon cégek egy része, amelyek tőlünk elmentek, most részben e kereskedőtársaságtól vásárol áramot, ugyanakkor más szolgáltatóktól elpártoltak is kerültek az E.On Hungáriához, illetve annak kereskedőcégéhez. Az Édász Rt.-nek tehát tudomásul kell vennie, hogy mint hálózati engedélyes társaság a közüzemi piacon dolgozhat, a közüzem által meghatározott körülmények között, s szabadpiaci kereskedelmet nem folytathat.
Érzékenyen érinti a hazai villamosenergia-ellátást a paksi atomerőmű kettes blokkjának meghibásodása. Kihat-e ez bármilyen formában is az Édász Rt.-re?
Csupán áttételesen. Áramszolgáltatói és kereskedelmi oldalról nézve az okoz gondot, hogy emiatt az árampótlás egy részét importból szerzi be a közüzemi nagykereskedő. A legfontosabb kérdés itt az, hogy van-e elegendő úgynevezett határkeresztezési kapacitás, vagyis lehet-e behozni elegendő mennyiséget, feltéve, hogy annak ára a hazai erőműrendszer által termelt villamos energiáénál olcsóbb, s nem okoz különösebb rendszerszabályozási problémát. Úgy ítélem meg, hogy a határkereszteződési kapacitások korlátosak, egyrészt az MVM által korábban megkötött importszerződések, másrészt a már szabadpiacra kilépő fogyasztók ellátása céljából behozott import miatt. Az Édász közüzemi tevékenységét azonban ez a helyzet csak akkor veszélyeztetné, ha a kiesett kapacitásokat valamilyen ok miatt nem lehetne pótolni. Fontos feladat azonban az erőmű-építési program beindításához szükséges jogi és gazdasági feltételek mielőbbi kialakítása.
Az utóbbi időben jelentősen megszaporodtak az elsősorban önkormányzatok, önkormányzati tulajdonban lévő hőszolgáltatók beruházásában megvalósuló gázmotoros erőművek. Az áramszolgáltatók államilag garantált kompenzáció mellett a piaci árnál drágábban kell, hogy átvegyék az azokban termelt áramot. Hogyan ítéli meg ezen erőművek szerepét az energiaellátásban, s mi a véleménye a kötelező átvételi rendszerről?
Az energiaellátás szempontjából érdekes, újnak mondható, többletkapacitást biztosító rendszerekről, az úgynevezett kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő berendezésekről van szó. E rendszereket a kormányzat kedvező árstratégiával támogatja, az azoktól átvett villamos energia átvételi ára valóban meghaladja a közüzemi nagykereskedelmit. A két ár közötti különbség miatt a kompenzációt egy erre a célra létrehozott alapból fizeti ki az állam a szolgáltatóknak. Ezek az energiatermelő berendezések, ha elsősorban a távfűtési szektorban jelennek meg, nagymértékben biztosíthatják, hogy a lakossági távhőárak egy olyan sávban maradjanak, amelyek elfogadhatóak a lakosság számára. A jelenlegi szabályzók szerint ez az árpreferencia 2010-ig biztosan megmarad.
Az ország európai uniós csatlakozásáig hátralévő időszak milyen teendőket ró még az energiaszektorra, ezen belül az Édászra?
Az ország eleget tett és tesz az uniós elvárásoknak. Így 2004-ben a lakossági piacon kívül a teljes nyitás megtörténik, 2007-ben pedig megvalósulhat e szektor 100 százalékos liberalizációja. Az uniós feltételrendszer szerint a közüzemi szolgáltatás megszűnik majd, és belép az úgynevezett lakossági, illetve a gyenge fogyasztók védelmének biztosítása megfelelő tarifa kialakításával. Nagy kihívás, hogy az ország 2007-ig képes legyen olyan szintet elérni a hálózati technikai kiépítettségnél, hogy az beleilleszkedhessen az uniós normákba, s ne legyen különösebb elmaradás az ellátás színvonalában. Az erre való törekvés az Édásznál és más hazai szolgáltatónál is megvan. Társaságunk éves szinten ezután is mintegy 10 milliárd forint nagyságú fejlesztést szándékozik megvalósítani, ami elegendő lehet az ellátási színvonal folyamatos növekedéséhez.
