Biológiai terápia gyulladásokra

A legutóbbi években világszerte előtérbe kerültek az ún. biológiai terápiák számos autoimmun betegség (immunológiai eredetű krónikus gyulladásos betegség) kezelésében. Ezek a betegségek tünetmentes és tünetes idősza-

kok hullámzó váltakozásával egy életen át tartanak, nem gyógyíthatók, de - megfelelő kezeléssel - tartósan tünetmentessé tehetők, és megelőzhető vagy jelentősen késleltethető a maradandó károsodások kialakulása.

Köztük a legtöbb embert érintő betegség a reumatoid artritisz vagy sokízületi gyulladás. A főleg 30-as, 40-es éveiket élő nőket érintő kórkép az ízületek belhártyáján okoz krónikus gyulladást, mely évek alatt a porc és csont progresszív károsodását okozhatja. Ez megnehezíti, súlyos esetben lehetetlenné teszi az önellátást és a munkavégzést. A legsúlyosabb esetekben az ízületek visszafordíthatatlanul károsodnak. Az enyhébb lefolyású esetekben a tünetmentesség a hagyományos gyulladáscsökkentő kezeléssel is elérhető, a korábban terápiarezisztensnek tartott esetekben azonban óriási áttörést jelent az új szerek megjelenése, melyek a gyulladásos sejtek által termelt átvivőanyagok semlegesítése, illetve termelődésük gátlása útján hatnak, az adott betegségre specifikus módon. Bizonyos gyulladásos bélbetegségek kezelésére már hazánkban is hozzáférhetők a biológiai terápiák, de a gyulladásos mozgásszervi kórképekben, így a legnagyobb előfordulási gyakoriságú reumás sokízületi gyulladásban a kezelést jelenleg az OEP nem finanszírozza.

A hazai reumatológiai, illetve immunológiai centrumok igen meggyőző jó tapasztalataikról számoltak be a biológiai szerek klinikai kipróbálása során. Hasonlóan az Európai Reumaellenes Liga (EULAR) lisszaboni kongresszusához, a Magyar Reumatológusok Egyesületének októberi kongresszusán is az előadások jelentős hányada foglalkozott a biológiai terápiák kérdésével.

Míg az európai gyakorlatban a más kezelésre nem reagáló esetekre tartogatják az új típusú gyógyszereket, az Egyesült Államokban a gyorsan előrehaladó, várhatóan súlyosabb lefolyású esetekben a hagyományos szerekkel egyidejűleg, vagy akár azok közül bizonyosakat megelőzően is javasolják azokat, és adásukat - a munkából kiesett napok, illetve az esetleg fenyegető tartós egészségkárosodás költségeit figyelembe véve - indokolt esetekben alkalmazva költséghatékonynak találják. Hazánkban a költséghatékonyság biztosítéka lehet a nemzetközi ajánlások adaptációja, a kezelések felkészült centrumokban történő alkalmazása és a betegek együttműködésének biztosítása.

Európa legtöbb országában - a környező országokat is beleértve - a terápiás fegyvertár részét képezik ezek a kezelések, sajnos azonban Magyarországon a támogatottság hiánya miatt nem elérhetőek.