Forrástérkép: kifizetődő mátrix

Pályázni annyit jelent, mint a leginkább költséghatékony módon pénzforrásokhoz jutni. Egyre több vállalkozás tervezi már úgy beruházásainak lépcsőit, hogy a különböző célok kapcsán - pályázati úton - támogatásokat igyekszik bevonni a fejlesztésekhez.

A versenyképesség, a jövedelmezőségi megtérülések kapcsán a pályázás az egyik legeredményesebb módszer ahhoz, hogy vállalkozásunk egyre dinamikusabban bővüljön, növekedjen. Szinte nincs már olyan terület, amelyhez ne lehetne bevonni pályázati úton megszerezhető támogatásokat. Az is igaz, hogy az időbeli tervezés nagyon fontos, hiszen e koncepció alapján a pályázati források összetételével, lehetőségével, esetleges összevonhatóságával minden esetben tisztában kell lennünk.

Számos pénzügyi és jogi intézkedést a szemünk előtt kell tartanunk. Nagyon sokan úgy hiszik, hogy egy beruházáshoz csak és kizárólag egy pályázatból kérhetünk támogatást. Ez nem minden esetben van így! Való igaz, hogy mindig vizsgálandó tény, hogy milyen célelőirányzatokból pályázunk, s hogy azokon belül véletlenül se legyen olyan két pályázat, ami "kiütheti" egymást. Számos esetben a pályázatok kapcsolhatóak! (Ennek részleteiről a következő számban megjelenő rovatunkban olvashatnak.)

Mivel jelen tájékoztatónk célja az, hogy a beruházások pénzügyi hátterét tisztán lássuk, a tervezés kapcsán a következőkkel kell számolnunk. Mekkora lesz a tervezett teljes beruházás nettó értéke? Itt első esetben célszerű az ingatlanhasznosítással kapcsolatos lépcsőket megvizsgálni, hiszen a legtöbb beruházás erre épül. Számolnunk kell azzal, hogy kimondottan ingatlan és telek megvásárlására nem igazán valószínű, hogy vissza nem térítendő támogatást tudunk lehívni. A pályázati kiírók szempontjából e témában azok a legkedveltebb pályázatok, ahol a pályázó már rendelkezik ezen ingatlannal, telekkel.

Azt is látni kell azonban, hogy kivételes esetekben kiírhatnak olyan pályázatot, ahol kimondottan a foglalkoztatottsági, munkahely-teremtési koncepciókra épülve az ingatlanfejlesztéssel kapcsolatos költségek töredéke elszámolható.

Miután az ingatlanfejlesztési rész költségeit látjuk, számolnunk kell a technológiára, gépekre, eszközökre vonatkoztatható kiadásokkal is. Ehhez szorosan kapcsolódik a minőség- és vállalatirányítási rendszerek bevezetése, a logisztika kérdése, valamint a vállalkozás versenyképességeinek lehetősége, munkahelyek teremtése.

Miután minden beruházási lépcsőt számszerűsítettünk, figyelembe kell vennünk, hogy a pályázati pénzek lehívása esetén a nettó beruházási költségeink 25 százalékára - mint önerőre - már a beruházás előtt szükségünk lesz.

Ezt a - legtöbb esetben készpénz alapú - pénzeszközt hivatalosan, pénzintézet által igazolnunk kell, és felelősséget kell vállalnunk, hogy amennyiben a pályázatot megnyerjük, a beruházás megkezdéséhez ezt a pénzösszeget rendelkezésre bocsátjuk. Az önerő kapcsán muszáj hangsúlyozni, hogy a legtöbb esetben nem fogadnak el beszámítható ingatlant, telket, gépet. Bizonyos előcsatlakozási alapokban szereplő pályázatok esetében már tapasztalható volt az a tény, hogy az önerő egy bizonyos része hitel is lehetett. Ez azonban ritka.

A pályázat elkészítése kapcsán nagyon nagy hangsúly van az 5 évre előre készülő cash-flow-tervezésen, a megtérülésen, a jövedelmezőségi mutatókon, az időközben igénybe vett egyéb pénzügyi eszközökön, befektetői tőkén, hiteleken. Már előre tudnunk kell, hogy a megpályázott beruházás kapcsán hogy is áll fel a 100 százalékos finanszírozási háló. Amikor a pályázat beadásra kerül, saját felelősségünk alapján felvállalhatjuk, hogy elkezdjük a beruházást, de ez ekkor a pályázó kockázata. Ebben a státusban a pályázó még nem tudhatja, hogy pályázatának eredménye kedvező lesz-e.

Elmondhatjuk, hogy Magyarországon jelenleg kétféle vállalkozó létezik: az egyik, aki mindenáron szeretné a beruházást záros határidőn belül megvalósítani, ő lesz az, aki a pályázat beadása után, a pályázat eredményétől függetlenül is beruház. Ezen vállalkozások, látva azt, hogy az állami támogatások mennyit segítenek, szívesen pályáznak még akkor is, ha szinte minden tőkeháttérrel rendelkeznek. Az ő esetükben a finanszírozási hálónál az önerő és a támogatástartalom mellett saját erő jelenik meg. A másik vállalkozói típus az - s belőlük van a több -, aki megvárja a pályázat eredményét, hiszen számára kockázatos lenne a beruházás megkezdése, a pályázati úton elnyerhető támogatás nélkül. Az ő esetében a finanszírozási háló az önerő és a támogatástartalom mellett ugyanúgy saját erőből kell hogy álljon, ami részhitelekből, esetlegesen lízinglehetőségekből tevődik össze.

Elmondhatjuk tehát, hogy az előre leigazolt önerő mellé csatlakozik a támogatástartalom, ami általánosságban 30-35 százalék, így a teljes finanszírozási hálóból még mindig maradhat 35-40 százalék, amit saját erőként nevezve vagy saját tőkéből hitelekből, lízingjellegű finanszírozási megoldásokból kell összeállítanunk.

A támogatás finanszírozási folyamata általában utófinanszírozási jelleggel valósul meg. Ez annyit jelent, hogy a nyertes pályázat kapcsán a pályázóval a tender kiírója támogatási szerződést köt, s ezután egy körforgásszerű utófinanszírozás valósul meg. Az a vállalkozó, aki már elkezdte a beruházást, az elszámolás függvényében le kell hogy igazolja a pályázat alapján elszámolható, támogatásra jogosult költségeit, számla alapján a támogatástartalom arányáig.

A másik vállalkozó esetében a támogatási szerződés megkötése után indul el a beruházás, s itt először a rendelkezésre álló önerő arányáig történik a költekezés. Ebbe még beleszámolható az esetleg időközben felvett hitel is, így ő ezekkel a tételekkel tud először elszámolni, amely 25 százalék, ha csak az önerő arányát nézzük. Ennél a vállalkozónál legalább két, de lehet, hogy három körben történik meg az elszámolás.