Lépésről lépésre Magyarországon
Le concert, 'est moi! - A koncert én vagyok! Így parafrazeálta Flaubert híres kijelentését, miszerint ő volna Madame Bovary, Jean-Yves Clément zenetudós. Már Liszt Ferenc is effélét gondolt a koncertjeiről, amikor parafrázisaival, ismert operarészletek zongoraváltozataival és virtuóz rögtönzéseivel hódította meg a francia közönséget. Aztán ráunt az ünneplésre, és Nohanba, Georges Sandhoz, még inkább Chopinhez utazott. Félúton megállt a történelmi levegőjű Chateauroux-ban.
Chateauroux volt egykor a francia kereszténység bölcsője, az Indre folyó partján majdnem olyan sűrűn állnak várak, apátságok és kastélyok, mint a közeli Loire mentén. Az elbűvölő barokk színház - amelyet Liszt még megcsodálhatott - elpusztult, helyette egy 3000 személyes, modern színház- és koncertközpont épült. Nos, itt nyitotta meg a közelmúltban a Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar az 1. Lisztomanias elnevezésű fesztivált.
Az együttes Chateauroux-ba még nem vihette magával az első CD-jét, amelyet a Warner Music Hungary jelentetett meg a napokban, Dances from Hungary címmel. A kiadó szerény lehetőségeit maximálisan kihasználva nemcsak a multina-cionális cég termékeit értékesíti, hanem megpróbál részt venni a magyar zenei életben is (VG, 2003. nov. 7., 6. o.). Pedig a CD Chateauroux-ban biztosan kelendő lett volna, hiszen a nyitókoncerten is elhangzott a Mefisztó-keringő, amely a korong egyik pompás száma.
A Danubia észrevétlenül letette az ifjúsági jelzőt, sem a borítón, sem a kísérőfüzetben nem szerepel már. Nyilván nem pusztán az alapítás óta eltelt tíz esztendő okán, hanem, mert bár fiatalok maradtak, érett muzsikusokká váltak. A Danubia fajsúlyos zenekar lett, amely nemcsak itthon méltó egy fesztivál megnyitására. Lendület és tökéletesség sugárzik a lemezről. Amilyen látványos és vonzó a karmester Héja Domonkos vezénylési módja az élő hangversenyeken, annyira észrevehetetlen a felvételen. Félre ne értsék: jó értelemben. Mert itt a zene áll az előtérben.
Erkeltől Dohnányin át Weinerig, Liszttől Bartókig remekművek tánctételei csendülnek föl. Könnyű lenne ezeket az ismert műveket, illetve részleteket negédesen, mondjuk így: turisztikailag előadni. Vagy ellenkezőleg: széttöredezetten. Héja Domonkos és zenekara abban a legnagyszerűbb, hogy mértéktartóan elemző módon, korszerűen, ám érzelem- és tónusgazdagon szólaltatja meg a Mefisztó-keringőt éppúgy, mint Bartók Táncszvitjét. A kiadó és a zenekar egyaránt büszke lehet a Dances from Hungary című CD-re.
