Paradicsom a labirintusban?

A címében, de még magában a könyvben sincs semmi kirívó, netán szenzációhajhász, mégis bestsellernek számít Európában. Eddig - a magyar kiadással együtt - 19 nyelvre fordították le, s mindig akkurátus kalauznak bizonyult azok számára, akik az Európai Unió intézményeinek felépítését, hatásköreit és eljárási folyamait akarták vagy kényszerültek megismerni.

A szerző, Daniel Guéguen - az egykori eurobürokrata, ma fifikás brüsszeli lobbista - a budapesti könyvbemutatón sem hazudtolta meg önmagát. Alig szólalt meg, máris "lelombozott és lázított". A 2004. júniusi európai parlamenti választásokra célozva azt mondta: a magyar képviselőknek tudomásul kell venniük, hogy az unió "törvényhozásában" a legkevésbé magyaroknak, sokkal inkább európaiaknak és lojális frakciótagnak kell lenniük. Szerinte hamar el kell majd dönteniük, hogy vezetők vagy követők akarnak-e lenni. Amennyiben követőkké válnak, úgy nincs különösebb dolguk, mint a már vázolt igazodás. Ám ha vezetői szerepre vágynak, akkor arra készülniük kell. "Európa már türelmetlenül várja az új vezetőket" - állította, és sejteni engedte, hogy ezt komolyan is gondolja.

Miként működik az unió tengelye, az Európai Bizottság, a miniszterek tanácsa vagy az Európai Parlament? Miért volt egy lépés előre az 1994-es maastrichti szerződés, és miért jelentett fékezést két évvel később az amszterdami szerződés? Menynyi pénzből gazdálkodik, egyáltalán: hol található az EU? Szinte bármilyen kérdésre pontos és pragmatikus válasz található a könyvben, az illetékesek megnevezésével, címmel, telefonszámmal, térképpel. A közösség jogi határozatait áttekintve a szerző elárulja, hogy mi a különbség a rendelet, az irányelv, a döntés, a vélemény vagy az ajánlás között, mi mindennel foglalkozik az Európai Bíróság és a számvevőszék, s mit csinál a régiók bizottsága. Megtudhatja az olvasó azt is, hogy az EU jelenlegi soros elnöke, Olaszország után 2004 első fél évében Írország, a másodikban pedig Hollandia látja el ezeket a teendőket.

Általános tapasztalat - mondta pókerarccal Daniel Guéguen a könyvbemutató lezárásaként -, hogy a tagjelölt országokban sokan úgy tekintenek az Európai Unióra, mint valamiféle paradicsomra; telve vannak az emberek illúzióval. Ám aztán később, amikor csatlakoznak, már csak kevesen vallják be, hogy "az EU az is, aminek hitték: maga a paradicsom". (KoM)