Az egy több a kettőnél?

A betegség kezelése jelentősen megváltozott az elmúlt évezredek alatt, de a korábbi növényi alapanyagok némelyike gyógyszerként ma is használatos. A maszlagos redőszirom - melynek fő hatóanyaga, az atropin ma is gyógyszer - szárított levélfüstjének beszívását már az ókori Indiában is használták. Kínában

i. e. 3000 körül felismerték az ephedra növény (kínai néven ma huang) hörgőtágító hatását - a levélből előállított ephedrin ma is hatóanyaga az asztmaellenes kombinációs készítményeknek. Persze voltak olyan eljárások, melyeket szerencsére ma már nélkülözni tudunk. Hippokratész az asztmát a testfolyadékok egyensúlyzavarának tartotta, mely a "nyálkának az agyból való kiáramlását okozza", és kezelésében hashajtást, érvágást javasolt. Paullini (1684) szerint: "?köhögés és krákogás ellen javasolt a tehéntrágya egy fecskefészekkel és friss vajjal keverve, melegen a mellkasra rakva?". Ez egy i. e. XVI. századból származó egyiptomi kézirat, az Ebers-papirusztekercs javaslatán alapulhat, mely a betegség kezelésében beöntéseket, szárított teve-, illetve krokodilürüléket javasolt.

Nem szeretném hosszas történeti áttekintéssel untatni az olvasókat, de meg kell említenem, hogy az asztmával kapcsolatos ismeretekben forradalmi változást jelentett az 1960-as években annak a felismerése és bizonyítása, hogy a betegség alapja a légutak krónikus gyulladása. Ez megteremtette egy új, gyulladásellenes terápia lehetőségét, mely valóban rendkívüli változást eredményezett a betegség lefolyásában. A leghatékonyabb ilyen gyulladáscsökkentő szer a hormon hatású szteroid, mellyel a tünetmentes szakban is állandóan jelen lévő gyulladás jól kordában tartható, de a már kialakult tünetek, asztmás rohamok oldásában a szerepe elhanyagolható. Ezért szükség van az asztmaellenes kezelés másik nagy csoportját jelentő tüneti szerek, hörgőtágítók alkalmankénti adására is. Egy új gyógyszerbeviteli lehetőség a szteroidoknak és a hörgőket tágító tüneti gyógyszereknek belégzési permet formájában történő alkalmazása. A bevitelre alkalmas egyre jobb eszközök kifejlesztése tovább forradalmasította az asztma kezelését. Így ez a két gyógyszercsoport jelenti manapság az asztma modern kezelését az egész világon.

A szakemberek előtt ismert az is, hogy minden erőfeszítésünk ellenére a betegek csak részben fogadják meg tanácsainkat, nem használják előírás szerint az elrendelt gyógyszereket. Biztosak lehetünk abban, hogy ha naponta többször, sokféle különböző gyógyszer adását rendeljük, ezeknek legalábbis egy részét otthoni fiókok nyelik el, ha egyáltalán kiváltják azokat. Ezért a vezető gyógyszergyártó cégek olyan megoldásokat keresnek, melyek javítják a betegek együttműködési készségét. Így logikus volt annak a feltételezése, hogy az asztma kezelésében használatos két szer, a gyulladáscsökkentő szteroid és a hörgőtágító egy eszközben történő alkalmazása megfelel ezeknek az elvárásoknak.

Amikor a tervből technikailag sikeres eszköz lett, számos nemzetközi gyógyszervizsgálat történt új, úgynevezett kombinációs készítmények biztonságosságának és hatékonyságának kimutatására. Kiderült, hogy az egy eszközben történő alkalmazás biztonságos, nem kellett új, nemkívánatos hatásokkal számolni. Az eljárás nagy tetszést aratott és kedvező bírálatot kapott mind a betegektől, mind a vizsgálatokban részt vevő szakemberektől. A hatékonyság kimutatásánál meglepő eredményt kaptak. Kiderült, hogy a két szer egy eszközben történő kombinációs alkalmazása hatékonyabb volt, mint az alkotórészek külön-külön történő adása. Bebizonyosodott, hogy az alkotórészek nemcsak egymást kiegészítő, hanem egymás hatását erősítő tulajdonsággal is rendelkeznek, mely egy eszközben alkalmazva jobban kifejezésre jut.

Minden új eljárás elfogadtatásának fontos kérdése az is, hogy az alkalmazása mennyire költséges. Az asztma kezelésével kapcsolatos direkt gyógyszerköltségeket és az indirekt kiadásokat (kórházi kezelés, betegek munkából történő kiesése, ellátók fizetése stb.) is figyelembe vevő vizsgálat egyértelműen bizonyította azt is, hogy a kombinációs kezelés alkalmazása olcsóbb volt, mint az alkotóelemek külön-külön adása. Az említett vizsgálatoknak köszönhetően a szakemberek többsége egyetért abban, hogy a kombinációs szerek az asztmakezelés egyik legfontosabb elemét jelentik az elkövetkező években.

Az asztmás tünetekért felelős okokról, a betegség kialakulásáról szerzett ismereteink bővülésével, gyógyszeres lehetőségeink javulásával jelentősen megváltozott az asztma kezelése. Míg korábban reális célnak csak a súlyos rohamok enyhítését, majd ezek lehetséges megelőzését tekinthettük, ma már az esetek többségében lehetőségünk van az előbbiek mellett az enyhébb tünetek kezelésére és megelőzésére is. A legújabb és hivatalosan csak 2004-ben megjelenő vizsgálati eredmények szerint a kombinációs szerek alkalmazásával egyensúlyba hozható, teljesen tünetmentessé tehető a betegek jelentős része, és ezt már valóban csak egy lépés - ha hatalmas lépés is - választja el a végső cél elérésétől, hogy elmondhassuk, meg tudjuk gyógyítani a betegséget. Így a válaszom a címben feltett kérdésre az, ha matematikailag nem is, de a kombinációs asztmaellenes kezelésben az egy valóban több, mint a kettő.