A munkáltató egyik legfontosabb kötelezettsége a munka törvénykönyvében előírt bérfizetés teljesítése. A törvény előírja, hogy a munkaviszony alapján a munkavállalónak a munkáltatótól munkabér jár. Ez olyan kötelező előírás, melytől érvényesen nem lehet eltérni. Az is kötelező szabály, hogy az egyenlőként értékelt munka díjazásának meghatározásakor tilos a munkavállalók között indokolatlan és hátrányos megkülönböztetést tenni (mint a nők-férfiak, idősek-fiatalok közötti diszkrimináció). A különböző bérjellegű juttatásokat négy csoportba lehet sorolni, a szerint, hogy milyen célzattal történik a kifizetés.

A kereset felöleli mindazon juttatások összességét, melyeket a munkáltató a jogszabályok vagy a kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés alapján kifizet a munkavállaló számára. Ide tartozik elsősorban a személyi alapbér vagy törzsbér, amit a munkaszerződés rögzít. A kereset magában foglalja a különböző bérpótlékokat, így a rendkívüli munkavégzés esetén járó pótlékokat. Ilyen a vasárnap végzett munkáért, illetve a rendes munkaidőn túl végzett munkáért járó 50 százalékos, a pihenőnapon végzett munkáért járó 100 százalékos, vagy a délutáni, illetve éjszakai műszakpótlék (éjszaka 15 százalék, több műszakos munkavégzés esetén a délutáni pótlék 15 százalék, az éjszakai 30 százalék, megszakítása nélküli munkavégzés esetén a délutáni pótlék 20 százalék, az éjszakai pótlék 40 százalék). A munkavégzés nélküli ügyelet esetén a személyi alapbér 40 százaléka, készenlét esetén pedig 20 százaléka. Ide sorolandók továbbá a különböző kiegészítő fizetések, például a betegszabadság idejére a munkáltató által fizetendő távolléti díj 80 százaléka, vagy a készenlét idejére fizetendő személyi alapbér 20, illetve 40 százaléka, attól függően, hogy az ügyeletet is magában foglal-e.

A fizetés kategóriájába tartozik továbbá a munkáltatóval történő közös megállapodás alapján, a munkában nem töltött időre, esedékes munkabér, s tartalmazza a különböző jogcímen megállapított jutalmat is. Ide tartozik még a jutalék, melyet elsősorban a kereskedelemben alkalmaznak és az adott áruforgalomhoz igazodóan állapítják meg, vagy az üzletkötőknél, ahol általában a megkötött szerződések száma, illetve tartalma határozza meg annak mértékét.

A személyi alapbér jelenti a legfontosabb bérjellegű meghatározást; ezt kötelező a munkaszerződésbe foglalni. A személyi alapbér lehet idő- és teljesítménybér vagy a kettő kombinációja. Természetesen minden esetben kötelező alkalmazni a külön kormányrendeletben megállapított legkisebb munkabér összegét. A személyi alapbér képezi a különböző bérpótlékok s a készenlét és az ügyelet után járó juttatás, továbbá az öregségi és rokkantsági nyugdíj alapját is.

Az átlagkereset fogalmával is pontosan tisztában kell lenni. Sok olyan munkajogi helyzet állhat ugyanis elő, amikor az átlagkereset szolgál a juttatás kiszámításának alapjául. Az átlagkeresetet az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek figyelembevételével kell kiszámítani. Lényeges számszaki megoldás, hogy nem a négy naptári negyedévben, hanem a négy naptári negyedévre kifizetett bérösszegeket kell alapul venni. Ha például a négy naptári negyedév kezdő időpontja 2003. január 1., és 6-án történik a bérfizetés, az átlagkeresetet január 1-jétől kell figyelembe venni.

Úgyszintén, ha például a négy naptári negyedév 2003. december 20-ig tart - a bérfizetés 6-án -, az átlagkereset-számítást nemcsak a 6-ai bérfizetés napjáig, hanem december 20-ig kell figyelembe venni. Az ilyen töredék időknek az egy órára, illetve napra jutó átlagkereset számításánál van jelentősége.

A távolléti díj a személyi alapbérből s a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerződésben megállapított rendszeres bérpótlékból, továbbá a rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlékból áll. Ez tehát általában magasabb a személyi alapbérnél, mert például ha az érintett munkavállaló a tárgyévet megelőző évben több mint 50 óra túlmunkát teljesített, a távolléti díj szempontjából figyelembe vehető műszakpótlék a személyi alapbér 3 százaléka, ha 100 óra vagy ennél több, a műszakpótlék a személyi alapbér 5 százaléka.

A távolléti díj egy sor esetben megilleti a munkavállalót, közülük a legfontosabbak közé tartozik, hogy el kell azt számolni a szakszervezeti tisztségviselőnek és az üzemi tanács tagjának a törvényben előírt munkaidő-kedvezmény időtartamára. Hasonlóan jár annak a munkavállalónak, aki jogszerűen tagadja meg a munkát (mert például jogszabályba ütköző utasítást kap) - neki a kiesett időre kell megállapítani az öszszeget. Állampolgári kötelezettségek teljesítése esetén is jár a távolléti díj, miként közeli hozzátartozó elhalálozása esetén (2 munkanapra) -, kötelező orvosi vizsgálaton való részvétel idejére, önkéntes tűzoltói feladatok ellátásnak idejére és véradás miatt távol töltött időre is.

Jogcímet jelent a munkaszüneti napon végzett munka; a betegszabadság (a távolléti díj 80 százaléka 15 munkanapra/év); gyermek születése (az apát a szülést követő 2 hónapon belül 5 munkanap szabadidő-kedvezmény illeti meg távolléti díj "fejében"); a rendes szabadság; s végül, de nem utolsósorban, ha a munkáltatónál a munkavállaló munkaviszonya 1 hónapnál rövidebb, az átlagkereset kiszámításánál a távolléti díjat kell figyelembe venni.