Jó hozamú német raktárak
Már csak néhány hónap van hátra Magyarország EU-csatlakozásáig, s ennek hatására egyre több magyar vállalkozás méri fel az uniós tagállamokba történő befektetési lehetőségeket, így az ingatlanpiacot is annak reményében, hogy viszonylag biztos befektetési forrást találjanak.
Ebből a szempontból kedvező terepnek minősül Németország, ahol az utóbbi években - még az újraegyesítés hatásaként - az ingatlanárak nagy- mértékben estek, s most is igen jó áron lehet ingatlanokhoz, illetve ingatlanportfóliókhoz jutni - közölte lapunkkal a Freshfields Bruckhaus Deringer nemzetközi ügyvédi iroda budapesti képviselete. Az iroda a minap végzett kutatást ebben a témában.
Bár nem látható előre, hogy a német ingatlanpiac mélyrepülése meddig tart, de remény van arra, hogy jelentős haszonra tehetnek szert azok, akik ki tudják várni a fellendülést - értékelte a helyzetet Friedné dr. Kallós Éva, az iroda egyik cégtársa, a budapesti ingatlancsoport vezetője.
Ezt megerősítette a Jones Lang LaSalle multinacionális ingatlan-tanácsadó társaság németországi jelentése is, ami szerint például az ipari ingatlanok kereslete 2004-ben megugorhat. Ezek átlaghozama ugyanis még mindig magasabb (7-10 százalék évente), mint az irodáké és a bevásárlóközpontoké, amelyeknél csak 4-6 százalékot rögzítettek.
Jogi szempontból Németországban a magyar magánszemélyek és vállalatok befektetési célú ingatlanszerzése - ellentétben például Ausztriával - nemcsak a csatlakozást követően, hanem már jelenleg is korlátozásmentes. Habár a berlini szövetségi kormánynak megmaradt azon jogosultsága, hogy rendelet útján korlátozza, vagy engedély megszerzésétől tegye függővé a nem tagállam külföldiek ingatlanszerzését, ezen jogosultságával a mai napig nem élt, s várhatóan a csatlakozásig már nem is fog - vélte a jogi szakértő.
A hatályos szabályok, különösen a Magyarország, az Európai Közösség és azok tagállamai között létrejött európai megállapodás (1994. évi I. tv.) jelenleg csak azt biztosítják a magyar vállalatok és a magyar állampolgárok számára, hogy gazdasági célú letelepedésük során ugyanolyan feltételekkel szerezhetnek ingatlanon tulajdonjogot, mint amilyenekkel az adott tagállam saját vállalatai és állampolgárai. Minden egyéb esetben a csatlakozásig az adott tagállam jogszabályai irányadók abban a kérdésben, hogy magyar állampolgárok vagy vállalatok mint nem EU-tagállambeliek ingatlanszerzése kötött-e valamilyen külön engedélyhez.
Az uniós tagsággal az ingatlanszerzésre vonatkozó korlátozás a közösségi jog alapján megszűnik. Ennek garanciája az Európai Közösség létrehozásáról szóló római szerződés 56. cikkelye, mely kimondja, hogy a tagállamok között fő szabály szerint tilos minden tőkemozgásra vonatkozó korlátozás.
Ebből a rendelkezésből levezethető az, hogy a korlátozásmentesség követelménye vonatkozik az ingatlanszerzésre is. Az idén május 1-jétől tehát magyar állampolgár, vagy magyar székhelyű vállalat egy adott tagállamban akkor is korlátozás nélkül szerezhet ingatlanon tulajdonjogot, hogyha azt nem letelepedési, hanem egyéb - például befektetési - céllal teszi.
A jogi iroda szakértője ugyanakkor megjegyezte: ez a korlátozásmentesség nem jelenti azt, hogy az ingatlanszerzéssel kapcsolatban a tagállamok ne alkalmaznának bizonyos, a belföldiekre és a tagállami külföldiekre egyaránt vonatkozó előírásokat. Erre lehetőséget ad ugyanis a római szerződés 295. cikkelye, mely kimondja, hogy a szerződés nem érinti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet, azaz a tulajdonjogi viszonyokat a tagállamok saját hatáskörükben szabályozhatják. Ebből következően egységes európai uniós ingatlanjogról nem beszélhetünk, hanem tagállamonként eltérő szabályozás vonatkozik az adott országban megvalósuló ingatlanbefektetésre, azzal a kitétellel, hogy ezek a szabályok nem tehetnek különbséget az adott tagállam és más ország állampolgárai és vállalatai között.
