Közös érdek a pályázók sikere
Melyik a nagyobb kihívás, az elnöki feladatokat ellátni vagy a 2004. január 1-jétől önállósult hivatalt pozicionálni?
Egyértelműen a Nemzeti Fejlesztési Hivatal pozíciójának megerősítése a nehezebb, az elnöki feladatok inkább érdekesek, hiszen immár 13 éve foglalkozom fejlesztéspolitikával. Ha az ember bizalmat és önállóságot kap, akkor az hallatlanul amibicionálja. Ráadásul megtiszteltetés is ez a megbízás, jólesik, hogy a hivatalon belüli "népszavazással" esett rám a választás. Igazából a szervezet már készen volt, az önállósodás után csupán finomhangolásra volt szükség. Február 11-én tartottunk állománygyűlést, amelyen Juhász Endre integrációs miniszter és Baráth Etele, a hivatal szakmai irányításáért felelős politikai államtitkár is részt vett. Ezen hirdettük ki az új szervezeti-működési szabályzatot, amely meghatározza az NFH struktúráját.
Mennyiben régi és mennyiben új az NFH?
Majdnem 160 milliárd forint fejlesztési előirányzat tartozik a hivatal kezelésébe 2004-ben, ami a korábbiakhoz képest teljesen új helyzetet teremt. A működési szabályzat értelmében három elnökhelyettese van a hivatalnak. Halm Tamás felelős a fejlesztéspolitikáért, elsődlegesen a tervezés, ebben az évben az átfogó fejlesztési terv, a jövő évben a második nemzeti fejlesztési terv elkészítése, továbbá az Európa Terv koordinálása tartozik hozzá. A második elnökhelyettes Heil Péter, aki a közösségi támogatások lebonyolításáért felelős, két irányító hatóságot felügyel. Az egyik a közösségi támogatási keret irányító hatósága, amely a strukturális alapokkal, a Nemzeti fejlesztési terv öt operatív programjával foglalkozik. A másik a kohéziós alap irányító hatósága, amely a nagy - közlekedési és környezetvédelmi - projektek sorsát követi nyomon. Látni való, hogy a két hatóság egy decentralizált rendszer részeként elsődlegesen koordinál, s igazi végrehajtó potenciállal az egyes kijelölt tárcáknál működő irányító hatóságok rendelkeznek. Ahogy ők teljesítenek, úgy fogják megítélni Heil Péter, az egész hivatal, sőt az EU-tag Magyarország teljesítményét is 2004-ben. Az első és a második elnökhelyettes teljesen a kormány felé fordul, annak fejlesztési politikáját készíti elő, szoros együttműködésben az Európai Unióval, a hazai régiókkal, társadalmi és szakmai szervezetekkel. A harmadik elnökhelyettes Dobrev Klára, ő a támogatások fogadására való felkészítésért felelős, és kimondottan a közösségi támogatások kedvezményezettjei - önkormányzatok, vállalkozók, nonprofit szervezetek, egyesületek - felé fordul. Őket tájékoztatja a különböző támogatásokról, pályázati lehetőségekről, feltételekről és határidőkről. Egyidejűleg pedig - ahogy az Európai Unióban szokás - informálja a közvéleményt az adófizetők pénzének felhasználásáról. Hozzátartozik továbbá a monitoringbizottság, az információtechnológia fejlesztése és a már kifutóban lévő PHARE-program társadalmi-gazdasági kohéziós része, ami az utóellenőrzéssel még 2010-ig ad munkát.
Milyen nehézségekkel szembesülnek munkájuk során?
Elindult a pályázási folyamat a tagsággal járó, nagyságrendekkel nagyobb közösségi támogatások felhasználásáért, ez önmagában számos kihívást jelent. Ebben az évben a pályáztatás, a szerződéskötés lesz a jellemző, kisebb mértékben a pénzek lehívása. Emellett az ISPA-források a csatlakozással automatikusan átkerülnek a kohéziós alapba. Itt 40-50 nagy projektről van szó, amelyeket át kell dolgozni a közösségi kohéziós szabályoknak megfelelően. Ráadásul már alkalmazni kellene a közbeszerzés új szabályait, amelyek végrehajtási rendeleit még nem ismerjük.
Melyik tárca adós ezekkel a végrehajtási rendeletekkel?
Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei most dolgoznak rajtuk és már a finisben vannak. Ugyanakkor a projektkészítési, pályázási folyamat egy szigorú határidősor, ha kifutunk az időből, akkor tartani lehet attól, hogy nem tudjuk az uniós támogatásokat maradéktalanul lekötni, és ez veszteségként jelenik meg majd a magyar költségvetés bevételi oldalán.
Mit tart a legerősebb és a leggyengébb láncszemnek a Nemzeti fejlesztési terv megvalósításának folyama-tában?
Alapvető kérdés, hogy maga az intézményrendszer képes lesz-e a támogatások fogadására...
És képes lesz?
Szerintem igen. A rendszernek számos olyan eleme van, amit irigyelnek tőlünk a többi csatlakozó országban dolgozó kollégák. Ilyen például az EU-integrációs alfejezet a költségvetésben, ahol egy helyen az összes társfinanszírozási és uniós forrás együtt lett rögzítve. Ez magabiztosságot ad, és egyúttal versenyhelyzetet teremt. A tárcák úgy tudják saját területüket pozicionálni, ha sikeresek a pénzfelhasználásban, hiszen a rendszer lehetőséget ad a pénzek átcsoportosítására. Gyenge pont lehet még a pályázók érdektelensége. Magam a legkevésbé félek ettől, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy kedvező feltételek esetén még a forráshiánnyal küszködő önkormányzatok is készek pályázni, körükben a humán erőforrás fejlesztési programjai - amelyek önerőt egyáltalán nem igényeknek - igen népszerűek lehetnek. A hivatal honlapján megtalálható pénzügyi partner-katalógus pedig már előrevetíti a magánszféra hozzájárulását a Nemzeti fejlesztési terv megvalósításához. Mindamellett további kockázat, hogy képes-e a közvélemény megérteni ennek a struktúrának a működését és nehézségeit. Hihetetlenül nagy elvárások fogalmazódnak meg velünk szemben, az eljárás viszont előre meghatározott kritériumrendszer alapján zajlik. Ebben a politikának már nincs mozgástere.
