Új keretek regionális célokra
A kohéziós politika céljait a múlt héten közzétett kohéziós jelentés értelmében a 2007-2013-as pénzügyi időszakban 336,3 milliárd euró szolgálja majd. Ebből az adatból azonban még mindig nem következtethetünk a forrásoknak az egyes alapok közti megosztására, hiszen a felhasználás új jogi kereteire a bizottság még nem tett javaslatot. A brüszszeli testület elképzelései szerint a kohéziós politika négy prioritás köré épülne fel, ezek a konvergencia (a növekedés és munkahelyteremtés támogatása a legkevésbé fejlett tagállamokban és régiókban), a regionális versenyképesség és foglalkoztatás, valamint az európai területi együttműködés az unió területének kiegyensúlyozott és harmonikus fejlődése érdekében. Mivel az első prioritás alapján főként az új, a második alapján pedig a jelenlegi tagállamok juthatnának támogatáshoz, a források nagyjából fele-fele arányban oszlanának majd meg a két országcsoport között. A bizottsági célok között a rendszer egyszerűsítése is szerepel, amelynek legfontosabb eleme az alapok számának csökkentése.
A 2007 és 2013 közötti pénzügyi perspektívájára vonatkozó bizottsági javaslattal eldőlt a regionális politika jövőjét illető csatározások első menete: a tervezet a nettó befizető országok törekvésével szemben nem tartalmazza a közös költségvetés szűkítését. Ez pedig azt jelenti, hogy bár a perspektíva még nem részletezi a regionális politika pénzügyi eszközeit jelentő strukturális és kohéziós alapok rendelkezésére álló összegeket, a keret a javaslat alapján vélhetően nem szűkül. Ha pedig a német-brit vezetésű ellenállást az előterjesztés vitája során is sikerül legyőzni, akkor Michel Barnier regionális politikáért felelős biztos törekvésének megfelelően az alapok a jelenlegi tagállamok elmaradottabb régiói számára is elérhetők maradnak. Ne feledjük azonban, hogy a végső szó a tagállamok közötti alkudozásoknak helyet biztosító Európai Tanácsé.
Bár az előzetes értékelések szerint Magyarország jól járna a bizottsági javaslat megvalósulásával (VG, 2004. február 12., 3. o.), az egyes tagállamok által a strukturális és kohéziós alapokból felvehető összegek pontos nagysága csak az adott év költségvetésének véglegesítésével válik majd ismertté. Már a hétéves pénzügyi perspektívából is kiderül azonban, hogy a részben a strukturális alapokat is magában foglaló, versenyképességet erősítő intézkedésekre fordítandó összegek nagysága 2006-ról 2013-ra a háromszorosára nő. A kohéziós támogatások pedig a 2006-os 38-ról a tervezési időszak végére 51 milliárd euróra emelkednek. Ezzel párhuzamosan az agrárkiadások 2006-os szinten való befagyasztásával nyilvánvalóan csökken majd a mezőgazdaságot támogató alapok súlya.
A pénzügyi perspektíva az európai állampolgárság tartalmának elmélyítése és az EU globális politikai szereplővé emelése mellett a fenntartható fejlődés előmozdítását nevezi meg legfontosabb célkitűzésének. Ennek eszközét a bizottság az EU tudás alapú gazdasággá változtatásában, az egyenlőtlenségek csökkentésében és a mezőgazdaság versenyképességének megerősítésében látja; pontosan azokat az területeket jelölve meg prioritásként, amelyek már régóta a regionális politika középpontjában állnak.
Ahhoz, hogy a lisszaboni célkitűzésnek megfelelően az EU 2010-re a világ legversenyképesebb gazdaságává váljon, dinamikusabb és jobban összekapcsolt Európára van szükség - fogalmaz a bizottság. A fizikai és tudásbeli infrastruktúra megerősítése a brüsszeli testület szerint a kutatás és az innováció fejlesztésével, transzeurópai közlekedési és energiahálózatok kiépítésével, valamint az oktatás helyzetének javításával érhető el.
A célok elérése pénzügyi feltételeinek biztosításaként a perspektíva a kiadási plafont továbbra is az összesített bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1,24 százalékában határozza meg. A bizottság szerint az egyes tagállamok által javasolt egyszázalékos limit bevezetése azzal járna, hogy az EU-nak többek között a közös agrárpolitika reformjának egyik fő elemét jelentő vidékfejlesztési támogatásokat, illetve a jelenlegi tagok elmaradott régióinak felzárkóztatására fordított összegeket is csökkentenie kellene, miközben veszélybe kerülne a további bővítés. Az 1,24 százalékos plafon mellett ellenben lehetővé válik az új tagok bevonása az uniós agrárpolitikába annak reformja mellett, erősíthető a versenyképesség a fentebb részletezett célok finanszírozásának biztosításával, és teljesíthetők a szolidaritási kötelezettségvállalások úgy, hogy a bővítést követően is a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás állhasson az uniós politika középpontjában.
