A karcsúság őrületes diadala
Az 1930-as években nemcsak Mrs. Simpson - a későbbi Duchess of Windsor - hitt a soványság eleganciájában. Elég, ha csak olyan sztárokat említünk, mint Greta Garbo vagy Marlene Dietrich, a divat világából pedig ott van Coco Chanel. Az ötvenes-hatvanas években mintha megtört volna a soványság mítosza. Olyan női idolokat ünnepeltek, mint Brigitte Bardot, Sophia Loren vagy Gina Lollobrigida. Az egyszerű nép által csak faros-bögyös menyecskéknek nevezett fehérnépek korszaka hamar elmúlt, és Twiggy megjelenésével, a hatvanas évek közepétől megpecsételődött a következő generációk sorsa. A soványság a nyolcvanas években kombinálódott a sportossággal. Ez a divathullám lényegében Jane Fonda aerobikjával kezdődött, majd különféle fitnesz-wellness hullámokkal folytatódott, melyek nemhogy máig is tartanak, hanem egyre virágzóbbak és szerteágazóbbak. Sport ide, wellness oda, egy biztos, a fogyókúra nyomasztó kényszere végigkísérte ezt a korszakot, és ma aktuálisabb, mint bármikor. Az ezredfordulóra az a fura állapot állt elő, hogy a hölgyek között aki valamit is számít, aki igazán sikkes - legalábbis jobb európai és amerikai körökben -, annak 34, 36 legfeljebb 38-as mérete van. (Hová tűnt az az idő, amikor a gazdagság jelképe a derékbőség volt, s hol vannak a fülledten erotikus rubensi domborulatok?!) Szóval a légiesen sovány hölgyek lettek napjaink példaképei. Ebbe az irányba tereli a nők millióit a divat világa és a sajtó. Mindkettő azt a képet sugallja, igazán vonzó és szexi csak soványan lehetsz. A legmenőbb butikokban elvétve találni 38-as méretnél nagyobbat, ha mégis, az valamilyen speciális, helyi számozás, és biztos, hogy nem fér bele a nem annyira trendien karcsú kuncsaft. Jómagam elepedtem egy igencsak menő Dior J'aidor feliratú pólóért - amit nem két fillérért mértek -, ám még a legnagyobb méretben is úgy néztem ki, mint a kötözött sonka, pedig még a legkritikusabb ismerőseim sem mondhatják rám, hogy kövér vagyok. Igaz, divatosan sovány sem. A hölgyeknél nagyobb a kényszer, hogy karcsúak legyenek, de manapság már a férfiak is egyre jobban odafigyelnek, legalább annyira, hogy ne legyen sörhasuk. A cél elérését egész iparág szolgálja. Kezdhetnénk a zsírszegény élelmiszerekkel, valamint a speciális készítményekkel, mint a puffasztott rizs, melbatoast, teljes kiőrlésű kétszersültek stb., és folytathatnánk a fogyókúrás porokkal és a különféle tablettákkal.
Jómagam és ismeretségi köröm is azzal az akut problémával küzd, hogy a fogyás nemigen megy másként, csak éhezéssel, illetve egy idő után kissé nehezen tolerálható étrenddel. Így aztán kissé meglepődtem, amikor egyik kollégám, Ómolnár Miklós, a Story és a Best magazin főszerkesztője közölte velem, mit kínlódok, simán le lehet fogyni úgy, hogy az ember nem éhezik, a kulcsszó az Atkins-diéta, amelyről egy komoly cikket olvasott tavaly nyáron a Time magazinban. Ez a diéta ma már nemcsak Amerikában, hanem Európában is hódít. Angliában több mint hárommillióan vásárolták meg a fogyókúrás guru könyvét (nálunk egyébként február elején jelent meg Dr. Atkins forradalmian új étrendje címen), és a felmérések szerint a 25-35 év közötti angol nők közel negyede fogja vissza szénhidrátfogyasztását (ez az Atkins-diéta alapelve). Az ilyen típusú fogyókúra egyébként Amerikában rendkívül népszerű, és se szeri, se száma azon sztároknak, akik ezt a módszert alkalmazzák. Így fogyott le a szülés után Catherine Zeta-Jones, akinek ezt a módszert férje, Michael Douglas javasolta, miután maga is ennek híve. De említhetjük Julia Robertset, vagy Jennifer Anistont. Hogy mi is a lényeg? Ahogy erre már utaltam, a szénhidrátmegvonás. Köztudott, hogy a szervezetnek energiára van szüksége. Ezt vagy szénhidrátból, vagy zsírból tudja beszerezni. Atkins profeszszor kimutatta, hogy a szervezet, ha nem kap elég szénhidrátot, akkor az energia felhasználásához a zsírokat kezdi lebontani. Ez diétájának lényege. Az Atkins-féle fogyókúra négy szakaszra bontható. Az első, úgymond alapozási szakaszban, ami legalább két hétig tart, naponta legfeljebb 20 gramm szénhidrátot lehet fogyasztani, ugyanakkor lényegében annyi fehérjét - például húsfélék, halak, szárnyas, tojás - ehetünk, amennyit csak akarunk. A második szakaszban a súlycsökkenést kell tartósítani. Ekkor már fogyaszthatunk több szénhidrátot, ám ha megáll a súlycsökkenés, akkor vissza kell állni a korábbi napi 20 grammra. A harmadik lépcsőben a cél a megfelelő testsúly elérése. Amikor úgy látjuk, hogy lassan elértük az ideális testsúlyunkat, akkor hetente 10 grammal növelhetjük a szénhidrátbevitelt. Ekkor teljesen lelassul a fogyás, s ezzel végül is hozzászoktatjuk a szervezetünket az új étrendhez, melylyel sikerül majd megőrizni alakunkat. Végül a negyedik szakasz akkor lép életbe, amikor már elértük az ideális testsúlyunkat, s ezt szeretnénk megőrizni. Ekkor elég a napi 90-120 gramm szénhidrátbevitel. Ha ennyit fogyasztunk, akkor nem kezdünk el hízni. Ez nem jelenti azt, hogy egész életünkre le kell mondani bizonyos élelmiszerekről, csupán annyit, hogy módjával fogyaszthatjuk őket, mint például a burgonyát, vagy a durumbúzából készült tésztát.
Ha mindezt betartjuk, akkor majd 83 évesen és egészségesen halhatunk meg, mint Atkins professzor, aki egy évvel ezelőtt, télen kiment a jeges New York-i utcára, ahol elesett, és ennek következtében néhány hét múlva combnyaktörésben, pontosabban annak szövődményeiben meghalt. Az utóbbi hetekben látott napvilágot a hír, miszerint a fogyókúrás guru szívbetegen és kövéren halt meg. A rajongók és a felesége szerint ez valótlan, csak bizonyos vegetárius körök támadásának tudható be.
Az Atkins diéta nemcsak a vegetáriusok szemében szálka, érzékenyen érinti például a cukor-, az étolaj és a margaringyártókat is.
