A képzelet varázsos ereje
Amiről ritkán beszélünk: a Bogányi-féle Chopin CD-nek csodálatos a "ruhája". Megszoktuk, hogy a Budapest Music Center (BMC) kiadó önálló úton jár, a kiadványait olyan köntösbe öltözteti, hogy annak a figyelmét is megragadja, aki nem éppen lírai zongoramuzsikára, avagy vadsággal teli, expresszív zenére éhes. Ennél a BMC-s borítónál például az a két fotográfia - Kurtág Judit munkája -, amely keretbe foglalja Chopin hangjait, és a funkció kialakítása (a design Meral Yasaré) némaságában is fantasztikus hangzatokat kelt. Gyöngéd, tehát nem elementáris életszeretet éppúgy sugárzik róluk, mint a veszteségbe belenyugvó, bensőséges gyász.
Három ismert mazurka, egy fantázia és egy szonáta hallható a valamivel több mint hatvan perc terjedelmű felvételen. Bogányi Gergely és Chopin meghitt viszonyáról tudhatunk már: valamennyi zongoradarabját élőben és egybefüggő sorozatban szólaltatta meg a 2001-2002-es évadban. És mindig is ambicionálta, hogy ezeket a kompozíciókat, ha lehet egészben, vagy legalább részben rögzítsék.
A CD adott állapotot tükröz, biztos, hogy - mondjuk - tíz év múlva Bogányi másként játszsza majd ezeket a műveket, és ez így van rendjén. A három mazurka eljátszása most majdnem életveszélyes vállalkozás, hiszen még sokan vannak, aki úgynevezett jobb családban nevelkedve nem csak a Holdfény szonátát és a Török indulót tanulták meg elklimpírozni, szörnyűséges tánciskolai sallangokkal torzítva ezeket a miniatűr remekeket.
Az Op. 24-es, 30-as és 60-as mazurka Bogányi tolmácsolásában egy zenetörténeti korszak hitelét adja vissza, az igazi romantika tisztaságát és emelkedettségét. Törékeny, áttetsző "szerkezet" ez a három mazurka, az előadó szemlélete úgy sugárzik át rajtuk, ahogy a fény a borító fotóján átsejlik egy hatalmas fa ágai között. A mazurkák után következő Fantázia cím önmagáért beszél, a képzelet szabad szárnyalásának lehetünk tanúi e darabot hallgatva.
A No. 2-es b-moll szonáta megint meglepetés: a másfél évszázad alatt idézetként bombasztikussá silányított harmadik tétel, a Marche Funebre, a gyászinduló megindítóan humánus zene. Hogy ne vétkezzünk tovább, az egész szonátát "kell" hallgatnunk, amely legalább olyan erőteljes és drámai, mint egy Beethoven-szimfónia, s Bogányi ujjai alatt úgy is szól: nem lármásan, de energikusan, nem kapkodva, ám sodró lendülettel, nem patetikusan, de méltósággal. Ez a virtuóz és mégis oly szerény előadásmód segít megérteni Chopin jelentőségét a zenei impresszionizmus előkészítésében.
Aki szeretné élőben hallgatni a friss Kossuth-díjas Bogányi Gergelyt, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megteheti: március 20-án az MTA Roosevelt téri Dísztermében 19.30-tól Bogányi Gergely és Kelemen Barnabás ad kamaraestet Két héttel a Carnegie Hall előtt címmel. A sokfelé a világban (el)ismert két fiatal ugyanis két hét múlva a Carnegie Hallban adja elő Schubert, Brahms egy-egy, valamint Bartók Szólószonáta hegedűre című művét és a II. rapszódiát. Mindazt, ami holnap Budapesten hallható.
