Újabb lendületet vettek a nyersolajárak

New Yorkban múlt pénteken a lélektani 37 dolláros határon túllendült a nyersolaj barrelenkénti ára, amire a tavaly márciusi, az iraki háborút megelőző spekulációs felvásárlási láz óta nem volt példa. Londonban is 33 dollár fölé magasodtak a határidős brentjegyzések.

Az újabb erős árhullámot mindenekelőtt a venezuelai belpolitikai helyzet kiéleződésével, illetve ama spekulációkkal magyarázzák, miszerint az OPEC meghatározó latin-amerikai tagországa nem szállít majd elég nyersolajat az USA-ba a nyári benzinfogyasztási csúcsidő előtt. Ráadásul a legnagyobb energiaszükségletű országban a benzinkészletek február végén 12 heti mélypontra sülylyedtek, és közel 5 százalékkal elmaradnak az elmúlt öt év átlagszintjétől.

A tőzsdei izgalom érthető, hiszen alig több mint egy éve Venezuela olajkínálata egyharmadára esett vissza a 2002 decemberében kitört több hónapos politikai indíttatású sztrájk nyomán. A helyi állami olajtársaság ugyan most nem tart hasonlóan súlyos helyzettől, ám az ország elnöke, Hugo Chávez máris az USA-beli export leállításával fenyegetőzött arra az esetre, ha Washington a távozását sürgetők mellé állna tevőlegesen. A tőzsdei árak emelkedéséhez járult még hozzá a venezuelai olajminiszter csütörtöki nyilatkozata, miszerint az OPEC nem kívánja elnapolni a termelési összkvóta áprilistól elhatározott napi egymillió barreles csökkentését. Kérdés persze, hogy mennyit valósít meg ebből ténylegesen.

Irán, az exportőri szervezet második legnagyobb szállítója mindazonáltal már jelezte, hogy a rá jutó szűkítést ténylegesen végre kívánja hajtani. Mindez azért érdekes, mert korábban olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy a tartósan magas világpiaci árszint a korlátozó piacpolitikája felülvizsgálására készteti a kartellt. Erre leghamarabb a március 31-ei ülés nyújthat lehetőséget a szakminiszterek számára.

A világ nyersolajtermelésének mintegy harmadát adó OPEC - a kvóta nélküli Irakkal együtt - februárban átlagosan napi 28,02 millió barrelt hozott felszínre a Bloomberg felmérése szerint. A tíz kvótakötelezett tag együttes napi kínálata január után ismét (ezúttal 60 ezer barrellel) csökkent, jóllehet még így is lényegesen meghaladta a megállapodott szintet. Sokatmondó viszont, hogy ezen belül a világ vezető olajexportőre, Szaúd-Arábia napi kibocsátása már egyéves mélypontra esett.

Irak termelése ugyan kissé bővült a múlt hónapban, ám exportja több mint 5 százalékkal szűkült, közel 300 ezer barrellel elmaradva a tervezett napi 1,7 milliótól. A bászrai olajkikötő munkáját ugyanis viharok és áramkimaradások hátráltatták. Az amerikai ellenőrzés alá került közel-keleti ország kivitele mindazonáltal érezhetően bővülhet a jövőben.

Egyrészt azért, mert a napokban részlegesen üzembe helyezték a második perzsa (arab)-öböli olajkikötőt, amelynek teljes napi kapacitása jövőre elérheti az 1,2 millió barrelt. A tengerben fekvő terminált közel másfél évtizede kellett bezárni, miután súlyos károkat szenvedett az Irak és Irán közti háborúban.

Másrészt befejezték az észak-iraki (kirkuki) lelőhelyeket a törökországi Ceyhannal összekötő, napi 800 ezer barrel nyersolaj szállítására alkalmas csővezeték helyreállítását is. Az üzemeltetést tavaly nyár óta sorozatos szabotázsakciók gátolták.