A legfőbb ellenfél a feketepiac

z Pályafutását tekintve nehéz lenne azt állítani, hogy már gyermekkorától a textilkereskedelembe vágyott.

Az, hogy most a Bétexnél vagyok, egyenes következménye annak, hogy mindig szerettem dolgozni, és telve voltam újító szándékkal, ami nagyban meghatározta pályafutásomat. A Mátyás Pincében 18 éves koromban pincérként kezdtem dolgozni, s hamarosan a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára is beiratkoztam. Így kerültem a Gyermekélelmezési Vállalathoz, ahol a csúcsidőszakban 200 ezer gyermek ellátását kellett biztosítanunk. Ehhez az időszakhoz jó pár újításom kötődik. Volt olyan év, amikor a vállalat kapacitása az egészségügyi szabályokat figyelembe véve nem tette lehetővé, hogy minden gyereknek komplett ebédet biztosítsunk. Ekkor találtam ki azt, hogy bizonyos napokon leves helyett gyümölcslevet adunk számukra. Ezt a Békéscsabai Konzervgyártól szereztük be, amelynek vezetője az egyik nyugati kiállításon nagy sikert aratott a nekünk gyártott rostos gyümölcsitallal. Innen kerültem kereskedelmi igazgatónak a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalathoz, ahol Budapest legszebb, a Várban található üzletei tartoztak hozzám.



z Sok sikeres menedzserhez hasonlóan azonban ön sem tudott ellenállni Demján Sándor hívásának.

A vendéglátó-ipari cégnél egyik élharcosa voltam az akkor divatossá vált, a piacgazdasági modellhez közelítő szerződéses üzletek létrehozásának. Mindezt tanítottam, és a jogi egyetem elvégzése után, a bíróságon igazságügyi szakértőként is foglalkoztam a témával. Erre figyelt fel Demján Sándor, mivel a Skála vegyesvállalatként éppen akkor akarta létrehozni az első igazán nívós magyar sörözőt, a Kaltenberget, ahol a képet az is színesítette, hogy egy minisörgyárban helyben állítják elő az italt.



z Miért érezte úgy, hogy érdemes váltani?

A feladatomat elvégeztem, és mivel a Skála éppen egy újabb növekedési fázisba került, további szerződéses vállalkozások létrehozásával kezdtem foglalkozni a cégen belül. Így született meg a Mester-Coop Rt., aminek a vezetését is elvállaltam. A cég egyik különlegessége az volt, hogy már akkor részvénytársaságként üzemelt, amikor az anyavállalat, a Skála, még nem volt az. A Mester-Coop több olyan, a Skálához tartozó ipari létesítményt fogott össze, amelyek rossz műszaki adottságaik miatt csak vegetáltak. Ilyen volt a Dabasi Konzervgyár, vagy az a pálinkafőző, illetve savanyítóüzem, amelyet újfajta technológiák alkalmazásával, a vendéglátóiparban megszerzett tapasztalattal kezdtem átszervezni. Saját márkát is teremtettünk: a Mester konzervek különlegessége a kézi gyártásban állt, ami már abban az időben is olyan értéket képviselt, hogy jelentős mennyiségű exportra is igény mutatkozott. A következő állomás az volt, amikor egy neves francia cégtől az első magyarországi látványpékséget megvásároltuk, és a Skála Klauzál téri csarnokában üzembe állítottuk. Idővel a Mester-Coop, külföldi tőkebevonással, már több vegyesvállalat holdingjaként 5-600 millió forintos forgalmat ért el.



z Ön mégis a látványpékségek mellett kötelezte el magát.

Elérkezett a gazdasági rendszerváltás ideje, én is az önállóságra törekedtem. Így született meg a vegyesvállalatként működő Landauer és Társa pékséghálózat, ami a maga nemében az első volt az országban. Ehhez egy mélyhűtött, előkészített pékáruüzemet hoztunk létre Nagyatádon, ahonnan jelentős exportot is bonyolítottunk. A rendszer egyes üzletei más néven még ma is üzemelnek. De mivel a külföldi tulajdonossal a cég jövőjét illetően eltérő nézeteket vallottunk, a teljes önállóság mellett döntöttem, ám ekkor azt kellett megtapasztalnom, hogy a konkurencia megjelenésével, a vadkapitalizmus térnyerésével, beszűkültek a növekedési lehetőségek. Abban az időben, 1994-ben hívtak meg igazgatónak az egy évvel korábban privatizált, ugyanakkor a csőd szélén álló Bétexhez.



z A nyugati konkurencia megjelenésével miként lehetett talpra állítani a vállalatot?

A Bétex legnagyobb problémája az volt, hogy az import liberalizálása miatt a korábbi textil-nagykereskedelmi monopolhelyzetét és ötmilliárdos forgalmát elveszítve nem tudott lépést váltani. A tulajdonosok között akadt, aki az ingatlanok értékesítésében látta a jövőt, a másik része, amelyikhez én is csatlakoztam, azt vallotta hogy egy 1947-ben alapított, jelentős értékekkel rendelkező vállalatot nem szabad veszni hagyni. Ma már résztulajdonosként büszkén mondhatom, hogy a Bétex azon nagyon kevés, tisztán magyar tulajdonú vállalat közé tartozik, amelyik nemcsak hogy visszafizette a 800 milliós e-hitelt, de máig versenyben van a nyugati multinacionális cégekkel. A hitel visszafizetésének azonban komoly ára volt az, hogy hét éven keresztül nem volt módunk jelentősebb technológiai fejlesztésre, miközben a nemzetközi vállalatok új, modern áruházakat nyitottak Magyarországon. Ezért is nagy eredmény, hogy - elsősorban Budapestre koncentrálva - tisztán lakástextíliákkal foglalkozva ma is 15 százalékos forgalmat mondhatunk magunkénak.



z Pedig annak idején ön nem is igazán értett a textilhez.

Értettem viszont a vállalatirányításhoz, ami abban az időben a szűken vett szakmai hozzáértésnél is fontosabb volt. Konszolidálni kellett a céget. Fel kellett rázni a társaságot, meg kellett állítani a napról napra növekedő visszaesést, amihez nagyban hozzájárult, hogy abban az időben már fű-fa importálhatott, és még a mainál is nagyobb feketekereskedelem zajlott. Akkor is és ma is azt mondom, hogy nekünk nem a multinacionális cégek az ellenfeleink - annak ellenére, hogy ők olykor jelentős adókedvezményt is élvezhettek -, hanem a feketepiac. A helyzet paradox, hiszen az állam azért nem lép fel határozottan a feketepiac ellen, mert hallgatólagosan így próbál gondoskodni arról, hogy úgymond olcsó áruk is legyenek az országban. Mindez azért önbecsapás, mert a feketekereskedelem révén az állam milliárdos adókiesést szenved el, miközben a feketegazdaság 40-50 százalékos árelőnnyel értékesíti termékeit.



z Mit lehet ilyenkor tenni?

Amellett, hogy továbbra sem mondunk le az olcsó termékek piacáról, a Bétex határozottan elindult a minőségi termékek és szolgáltatások irányába. Például megszereztük az ISO 2001-es minőségbiztosítást, ami a kereskedelmi vállalatoknál eléggé ritkaságnak számít. Bevezettük a házhoz szállítást, a hitelkártyák elfogadását, saját varrodát hoztunk létre, és lakberendezők segítik a vásárlókat. Ma már a világ szinte minden tájáról importálunk, és az elmúlt években olyan tekintélyt vívtunk ki, hogy a legjobb gyártóknál is a legelőnyösebb árakat tudjuk elérni. Clara néven pedig egy egész Európában levédett, önálló márka felépítéséhez is hozzákezdtünk.

z Mindeközben a nagykereskedelmi tevékenységet jelentősen leépítették.

Annak idején a filozófiaváltás egyik legfontosabb eleme az volt, hogy nyitni akartunk a piac felé. Amikor én átvettem az irányítást, a Bétex még 95 százalékban nagykereskedelemmel foglalkozott, és az egyetlenegy terézvárosi üzletét, hogy úgy mondjam, kicsúsztatták a vállalatból. Ma már 85 százalékban a kiskereskedelemből élünk.



z Az elsők között foglalkozott a franchise-üzletek létrehozásával, ma miért nem él ezzel a technikával?

Azért, mert az elmúlt 25 évben azt tapasztaltam, hogy a magyar emberek mentalitása jelentősen megnehezíti a franchise-gazdák dolgát. Akik leszerződnek, eleinte nagyon örülnek annak, hogy sikeres márkanév és bevezetett technológia áll a rendelkezésükre. De amikor úgy látják, hogy önállóan is meg tudnak csinálni valamit, jelképes értelemben néhány forintért is feladják a rendszert. Ezért a Bétexnél inkább azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy miközben biztos minőségi hátteret nyújtunk a partnereinknek, senkit sem akarunk magunkhoz kötni.



z Mindez viszont még inkább megnöveli a saját üzletek jelentőségét.

Hamarosan hat saját üzletünk lesz. Ebből három kisebb alapterületű. A Keresztúri és a Lehel úti áruház mellé a közeljövőben csatlakozik az M1-es és az M7-es sztráda bevezető szakaszán, a volt Osztyapenko-szobornál nyíló új áruházunk. A másik lényeges kérdés, hogy mi folyamatosan képezzük az eladóinkat, ami a szűken vett szakmai oktatás mellett igény esetén még a nyelvtanítást is magában foglalja. Az más kérdés, hogy nekünk ebből is versenyhátrányunk származik.



z Ezt hogy érti?

Mi csak bejelentett dolgozókat foglalkoztatunk, ezért az átlagkeresetek elmaradnak a kisebb magánvállalkozá-

soknál feketén alkalmazottak bérétől. Olykor képzett szakembereket nem tudunk felvenni azért, mert másutt az általunk biztosított fizetésnek megfelelő összeget tisztán "zsebbe" kapnak. Hogy ez hosszú távon milyen veszélyeket rejt, arra csak akkor jönnek rá, amikor esetleg mégis elmarad a fizetés, vagy betegség miatt következik be a bevételkiesés. Filozófiánk értelmét azonban ma már egy erős törzsgárda igazolja vissza.



z Még akkor is, ha a bérek területén nem igazán tudnak csodákat tenni?

Aki nálunk dolgozik, az egyrészt megbecsüli azt, hogy állása van, másrészt megértette azt, hogy mi csak annyi bért tudunk emelni, amennyit a vállalat megtermel és elbír. De azt is érzékeltetni akartuk, hogy a sikerért mindenki egyformán felelős, és abból mindenki részesedhet. Egy olyan különleges rendszert hoztunk létre, amelyben az összes költséget a vállalat viszi, ugyanakkor a többletárrés 50 százalékát, a teljesítményhez kötve, a dolgozók között osztjuk el. Vagyis azt mondhatom, hogy a Bétexnél egy demokratikus kapitalizmust alakítottunk ki.



z Tisztán magyar cégként az EU-ba közeledő Magyarországon milyen jövőképet lát a Bétex előtt?

Számunkra előnyt jelent, hogy a nemzetközi cégek egyáltalán nem olcsó választékkal jelentek meg Magyarországon. A saját varroda és a nemzetközi kapcsolatrendszer szintén a stabil jövőképet erősíti. Ráadásul a Bétex azzal, hogy annak idején nem élte fel az ingatlantőkéjét, most két szempontból is élvezi ennek előnyét. Egyrészt úgy, hogy az ingatlanok bérbeadásából rendszeres és stabil bevételre tehet szert, másrészt azáltal, hogy az ingatlanok értékének növekedésével a vállalat tőkéje is megnövekszik. Ezért optimistán tekintek a jövőbe, és azt gondolom, hogy néhány éven belül képesek leszünk arra, hogy a Lehel úti bázisunkon létrehozzuk Magyarország egyik legnagyobb alapterületű, teljes körű kiszolgálást biztosító lakástextil-áruházát.

Érsek M. Zoltán-->