A siker előrelendíti az embert

z Hogyan lett 1995-ben, első magyarként topmenedzser Németországban?

Én az életben nagyon szerencsés voltam, szerencsés karriert futottam be. Az egyetem után a salgótarjáni gyárban lettem művezető, műszakban dolgoztam, s amikor huszonévesen gyáregységvezető lettem, négyszázhúsz dolgozót irányítottam. Közülük kétszázharminc cigány volt. Ez kemény iskola volt. Meg lehetett tanulni, hogyan kell a dolgozókkal beszélni, bánni. A Guardian vezetőit rendszeresen pszichológiai felméréseknek teszik ki, s ezek eredményei szerint az átlagosnál jobban szocializált, emocionális vezető vagyok. A szerencse folytatódott, hiszen 35 évesen egy országos, sikeres nagyvállalat műszaki vezérigazgatója lettem. Ott voltam a Guardian magyarországi startjánál is. Ma már nemcsak a világcég európai menedzsmentjének vagyok a tagja, de tartósan annak a 10-15 fős csapatnak is, amely a cég rendszeres összejövetelein kialakítja a Guardian emberi és üzletpolitikáját az elkövetkező évekre. Igaz, a végső szót nem mi mondjuk ki, de mi terjesztjük elő. Talán még nem is volt visszautasított előterjesztésem. Igaz, csak olyat támogatok, amely, bár tartalmaz kockázatot, tudom, hogy meg lehet valósítani.



z Mindig a realitás talaján marad?

Azt mondom, talán. A feleségem szerint azonban túlzottan is.



z Hogyan viseli ő és a család, hogy alig van velük?

Keveset vagyok itthon. Volt, hogy a feleségem kiköltözött Németországba, de ott sem tudtam vele sokat lenni, és inkább visszajött. Ám ilyen, sok utazással járó munkát csak az vállalhat, akinek nagyok a gyerekei. Tanácsom fiatalabb kollégáimnak: ha gyermekeik még napi kapcsolatot igényelnek, olyan munkát végezzenek, amely ezt lehetővé teszi. Ebben segítek is nekik.



z Hogy fogadták Németországban?

Mint új ember, én is körbejártam a kinti gyárakat. A legtöbb a keleti tartományban van, s zömmel Nyugat-Németországból odatelepített igazgatókkal találkoztam. A beszélgetés során mindig visszakérdeztek: jó, magyar vagy, de kint születtél Amerikában? Illetve, menynyit éltél Amerikában? Ám a gyári dolgozók egyfajta hídembernek tartottak, olyannak, aki megértette, hogy nem mehetett el mindenki az NDK-ból, ott is kellett élni, ők is ugyanolyan emberek, mint társaik Nyugaton. Én sokkal több érzelmi, habitusbeli dolgot megértettem és tudtam kezelni. Így közvetítő szerepet játszottam a Luxemburgból jövő vezetőtársaim és a helyi dolgozók között.



z Voltak kellemetlen élményei?

Voltak. Például mint topmenedzsernek nem kellett munkavállalási engedély, s a konzulátuson képtelenek voltak megérteni: adózási okok miatt szükségem volt tartózkodási engedélyre. Végül az amerikai nagykövetnek kellett írnia ügyemben a német külügyminiszternek.



z Itthon mit szóltak ahhoz, hogy Németországba hívták?

Munkatársaim is úgy értékelték, hogy ez az egész gyár sikere. Hiszen az Orosházán végzett négy-öt év munka teremtette meg ehhez a bizalmat.



z A jó fecskének sikerült-e nyarat csinálnia?

Többen kerültek ki Orosházáról külföldre. A Guardian európai központjaiban, gyáraiban jelenleg is tíznél többen dolgoznak.



z Az üzleti életben hogyan reagáltak?

Akkor nagy szó volt, de ma már nem számít annak. De akkor sem tapasztaltam irigységet, inkább elismertséget, örömöt, segítőkészséget.



z A munka terén történt komoly szemléletbeli váltás?

A Guardian sikere nagyban épül alapfilozófiájára. Technológiát lehet venni a világpiacon, de azt jól működtetni csak azokkal az emberekkel lehet, akik elkötelezettek a cég iránt. Itt lép be a Guardian-alapfilozófia: hogyan lehet a legjobban megvalósítani a projektet az adott kulturális környezetben, országban. Tehát nem arról van szó, hogy mindent azonnal át kell venni.



z Nem vágyott arra, hogy Amerikában dolgozzon?

Nem. Ugyanakkor ösztönzöm - és ezt a főnökeim is elfogadták -, hogy a fiatalok menjenek ki oda. A nyelvet sokkal jobban meg tudják tanulni, s meg tudnak ismerkedni az ottani kultúrával.



z Sok helyre hívták?

Igen. De ugyan aktívnak érzem magam, és korántsem fáradtnak, mégis úgy érzem, kell adni terepet és lehetőséget a fiataloknak is. Amikor egy fiatalra azt mondják, alig van tapasztalata, mindig az jut az eszembe: nekem is megadatott, hogy 35 évesen egy nyolcezer fős vállalat második embere legyek. Másnak is meg kell adni ezt az esélyt. Én ehhez tartom magam.



z Nem próbálták átcsábítani más cégekhez?

Számtalan ajánlatot kaptam és kapok.



z Miért marad?

Megszerettem a Guardian kultúráját. Nem szégyen, van akkora vagyonom, hogy ha úgy döntenék, abbahagyhatnám a munkát, és nyugodtan, kényelmesen élhetnék életem végéig.



z Miért szereti a céget?

Maga a Guardian mint cég tetszik. A vezetési kultúrája, azok az emberek, akik velem kezdtek s azok is, akik azóta kerültek a vállalathoz, akikkel kapcsolatban vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek konfliktusok, szakmai viták. De mindig megoldjuk, és soha nem engedtük, hogy személyeskedővé fajuljanak a szakmai viták.



z Mi az életfilozófiája?

Csapatban szeretek dolgozni, olyan helyzetet szeretek teremteni, amely motiválja az embereket. A másik: sikerek kellenek, a sikerek adják az önbizalmat és lendítik előre az embert. Kellenek fiatal, törekvő emberek is, ők is motiválnak. De mindig nézni kell, hogy az ember ember maradjon. Talán ez a legalapvetőbb. A körülmények nagyon sokszor kompromiszszumra késztetik az embert, de embernek kell mindig maradni.



z Volt olyan élethelyzetben, amikor nehéz volt embernek maradni?

Volt, hogy olyan kérést, utasítást kaptam, ami ellentétes volt az életfelfogásommal. De végül - kemény szakmai viták után - meg tudtunk állapodni.



z Melyek az önt leginkább jellemző tulajdonságok?

Nehezet kérdezett. Határozott céljaim és célkitűzéseim vannak. Meghallgatom az embereket: ugyan mindig van elgondolásom, de nem hozok döntést azelőtt, hogy az embereim véleményét kikérném. Igyekszem úgy irányítani a dolgokat, hogy a döntés az emberekből jöjjön ki. Mások szerint nagyon nagy a teherbírásom. Emellett tudok és merek másra, a kollégáimra támaszkodni. Tudok egyszerűen is élni, ám ha a lehetőség megadja, jobb szinten is. Ami rossz, hogy teljesen elvesztettem a szabadidő kihasználásában a rendszerességet.



z Mennyit van otthon?

Igyekszem a hétvégékre hazajönni, és azt a családdal tölteni. Időnként hosszabb nyaralásokra megyünk. Ehhez az is kell, hogy legyenek olyan emberek mögöttem, akikre rábízhatom a munkát. Ha nem tudnám kiépíteni azt a bizalmat, amelyre alapozva itt hagyhatom szabadság idejére a gyárat, a feladatot, nem volnék jó vezető.



z Hol a főhadiszállása?

Budapesten. De mindenütt, ahol hosszabb-rövidebb időre ki-kijárok dolgozni, igyekszem otthont, otthonszerűt teremteni magamnak.



z Gondolkodott már nyugdíjaséveiről?

Persze. Minden bizonnyal Magyarországon fogunk élni. Hosszabb-rövidebb időre a gyerekekhez is elmegyünk majd, s két-három hónapot melegebb vidékeken, saját ingatlanban is eltöltünk.



z Mit fog csinálni? Látszik, nagyon szeret dolgozni, szereti a munkáját.

Még nem alakítottam ki az átmenetet. Szerintem az unokák fogják megváltoztatni az életemet és kialakítani az újat.



z Van még szakmai célja?

Egy oroszországi új gyár Guardian-szerű megépítését, beindítását abban a környezetben. Az egy életcél.



z Sikerülhet?

Cégünknek már van kereskedelmi egysége Oroszországban. Jelenleg vizsgáljuk a projekt megvalósítását.



z Ez mennyiben kötődik önhöz?

Ha fogalmazhatok úgy, az én irányításommal zajlik az előkészítés, s megvannak az embereink hozzá. Egy ilyen gyár előkészítése, megépítése, beindítása az ottani viszonyok között három-négy év. Az elvi döntés azonban már megvan.



z Mit tanácsolna a nemzetközi karrierre törő magyar fiataloknak?

Nem irigylem a mai fiatalokat, mert bár sokkal nagyobb lehetőségeik vannak, mint az én generációmnak voltak, jóval nagyobb versennyel kell megküzdeniük. Én azt mondom: legyenek törekvőek, de mindig nézzék a társakat, mert csak társakkal együtt tudnak tartós, hosszú távú eredményeket elérni. Úgy próbálják fejleszteni önmagukat, úgy próbáljanak beilleszkedni az adott szervezetbe, hogy a mögöttük lévők teljesítménye tegye őket szabaddá a továbblépésre. És még egy: merjenek vállalkozni. A szerencse nagyon fontos, de élni is tudni kell vele. Ha valaki mindig csak nézegeti a lehetőségeket, de nem meri megragadni az alkalmat, az nem lesz sikeres. Nem kell és nem is szabad mindent elfogadni, de tudni kell megfontoltan lépni.



z Milyen a munkamenete?

Napi gyárirányítási ügyekben már nemigen veszek részt, ám a hozzám tartozó gyárak mindegyikében betöltök ilyen-olyan posztot. A Guardiannak Európában tizenöt egysége van. Ezt három részre bontotta. Nyugat-Európát Luxemburgból viszik, Spanyolországból Dél-Európát, én meg Kelet-Közép-Európát.



z És mi újság Orosházán?

Egy 55 millió eurós modernizáció zajlik. Egy üveggyártó egység életgörbéje tíz-tizenkét év, ami után jönnie kell a modernizációnak. Ilyenkor van mód a technika teljes megújítására, s a környezetvédelmi feltételek kialakítására. A rekonstrukció keretében 4-5 millió eurót porleválasztásra, ipari szennyvíz-kibocsátás nélküli körforgására fordítunk.



z Lesz profilváltás vagy -bővítés?

Továbbra is síküveget fogunk gyártani. Igaz, egyre inkább keresik a bevonatos üvegeket, s bár ilyen bevonósorunk négy is van Európában, a fejlesztéssel megalapozzuk, hogy két éven belül itt is megépüljön egy. Most jött el ennek az ideje. Ez egy további 35 millió eurós beruházás lesz.



z Milyen különbség van a kinti és a magyarországi Guardian között?

A magyarországi gyár dolgozói sokkal nyitottabbak, kreatívabbak, mint a németországi gyáraké. Itt be kell szabályozni a dolgokat, ott pedig arra kell ösztönözni a dolgozókat, hogy merjenek dönteni utasítás nélkül is.

Fiatalon lett "nagyfőnök", s talán emiatt is igyekszik segíteni az ifjabbakat a szakmai előmenetelben. Sápi Lajos vallja: a körülmények nagyon sokszor kompromisszumra késztetik az embert, de mindig embernek kell maradni. N. Vadász Zsuzsa-->