Az áruk szabad mozgása
Közeledik május elseje, és egyre gyakrabban halljuk a négy alapszabadság meghatározást. De mit is jelent ez, és a gyakorlatban miképpen fog érvényesülni?
A négy alapszabadság elve az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő - ma már a személyek - szabad, korlátozás nélküli áramlását jelenti az Európai Unióban. Ez a lényege a közös és egységes piac működésének, és éppen ezért a négy szabadságjog garantálásával kapcsolatos jogalkotás meghatározó szerepet tölt be az EU joganyagán belül. A közös, átfogó jogi keret megalkotása nem csupán az egységes közös politika, szabályozás kialakítását, hanem gyakran a gátló tényezők lebontását is jelentette. Természetesen ez a folyamat a mai napig nem zárult le, hiszen újabb problémák merülnek fel. A csatlakozó országoknak el kell fogadniuk a szabályokat, és azt alkalmazniuk is kell.
Bár a közösségi jog a négy alapszabadság vonatkozásában igen nagy területet ölel át, a belső nemzeti szabályozások sok eltérést tartalmaznak. Gondoljunk itt például a mindnyájunkat nap mint nap foglalkoztató adószabályokra.
Nem lehet rangsort felállítani a négy alapszabadság között, de azért az megfogalmazható, hogy az EU egyetlen gazdasági térség, amely egy nemzeti piachoz hasonlóan működik, és mint bármilyen piacon, itt is alapvető az áruk szabad mozgása. Ha az áruk, termékek áramlásáról beszélünk, meg kell különböztetnünk a tagállamok egymás közötti, illetve az unión kívüli országokkal folytatott kereskedelmét.
Az EU-n belül a termékek szabad kereskedelmét a vámunió felállítása és a tagorszá-
gok közötti mennyiségi korlátozások eltörlése biztosította és biztosítja ma is. A vámunió létrehozása érdekében a tagállamok közötti vámokat és azokkal azonos hatású vám jellegű díjakat felszámolták. Nem lehet sem közvetlenül, sem közvetve magasabb adókulcsot alkalmazni a más tagországokból jövő termékekre, mint a hazai árukra. A vámunió másik fontos összetevője a közös külső vámtarifák összessége. Ez a külső országokkal folytatott kereskedelem szabályozásának fő eszköze. Valamennyi tagállam azonos vámtételeket és formalitásokat alkalmaz az unión kívüli országokból érkezett árukra. Lényeges megjegyezni, hogy ha egy termékre egy tagállamban már a belépéskor megfizették a vámot, ez egyben azt is jelenti, hogy ez a termék a vám megfizetése után szabadon átvihető bármelyik másik tagállamba. Ez az áru szabadon mozoghat az unió területén.
Gyakorlatilag minden olyan, a tagállamok által bevezetett kereskedelmi előírás, amely képes közvetve vagy közvetlenül, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozni a tagországok közötti kereskedelmet, a menynyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősül. Ez alól kivételt jelentenek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek a közerkölcs, a közérdek, a közbiztonság, az emberek, állatok, növények egészsége, a művészeti, történelmi és régészeti értékkel bíró nemzeti kincsek, valamint ipari és kereskedelmi tulajdon védelmére szolgálnak. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy az intézkedések semmiképpen nem szolgálhatnak kereskedelemkorlátozó intézkedések álcázására, és arányban kell állniuk a kitűzött céllal.
Az áruk szabad áramlásával kapcsolatban megszületett a kölcsönös elismerés elve. Ha egy tagállam szabályainak megfelelően állították elő a terméket, akkor az szabadon forgalmazható. Senki ne keressen valamilyen írott jogszabályt e vonatkozásban. Az Európai Bíróság fogalmazta ezt meg egy ítéletében. Az elv lényege, hogy az áruk szabad mozgását a tagállamok nemzeti jogrendszereik különbözősége alapján csak akkor korlátozhatják, ha erre a pénzügyi felügyelet hatékonysága, a közegészség védelme, a kereskedelmi ügyletek tisztessége és a fogyasztók védelme érdekében szükség van. Folyamatosan harmonizáció folyik a szabványok kialakítása, valamint a technikai előírások közelítése, egységesítése területén.
