Drágulhatnak a forraszanyagok
Az ón világkínálatának csaknem a felét adó indonéz, perui és maláj termelők egyelőre nem tudnak lépést tartani a felerősödött kereslettel, miután az ezredforduló körüli éveket jellemző túlkínálat nyomán elhanyagolták bányakapacitásaik fejlesztését.
Az elmaradt beruházások pótlása ugyanakkor időigényes, ezért még két évig is hiánnyal kell számolni a londoni CRU International elemzője szerint. Ez utóbbi 314 ezer tonnára jelzi az idei összkeresletet, míg a termelést 20 ezerrel kisebbre - jelentette a Bloomberg. Ráadásul az összkibocsátás még mindig mintegy 36 százalékát adó Kína exportja lényegesen szűkült a belföldi igény évi 20 százalékot meghaladó bővülése nyomán.
Így a meghatározó Londoni Fémtőzsde (LME) ónkészletei mostanra több mint húszéves mélypontra apadtak, míg a tonnánkénti jegyzések 14 éves csúcsot, 9100 dollárt értek el április elején. Ami tetemes emelkedés ahhoz képest, hogy az elmúlt öt év londoni átlagszintje 4750 dollár körül mozgott.
A globális gazdaság élénkülése mellett az ólom használatának környezetvédelmi célú visszaszorítása is az ón iránti igényt erősíti. Az Európai Unióban például 2006-ban lép hatályba az a direktíva, miszerint a villamos és elektronikai készülékekben tilos az egészségre ártalmas fémeket alkalmazni. Ez főleg az ólmot tartalmazó forraszanyagokat érinti, amelyek károsíthatják a gyermekek idegrendszerét. Az ólommentes forraszanyagokra való teljes áttérés önmagában évi 30 ezer tonnával növelheti a globális keresletet.
Az ón drágulása így egyre inkább megmutatkozhat majd a forraszanyagokban is. A hazai piacon mindazonáltal ez egyelőre nem érződik - vélte lapunknak nyilatkozva Bognár Lajos, a vezető hazai importőr, a Degussa Hungária Kft. illetékes értékesítési menedzsere.
A közel száz százalékban ónból készült épületgépészeti forraszok ára például stagnál, ami részben a korábban olcsóbban vásárolt gyártói alapanyagkészletekkel, részben a forint árfolyamának erősödésével magyarázható. Az ipari forraszok beszerzési költségei ugyan mintegy 10-12 százalékkal nőttek, ám ez nem kis részben az azokban nagyobb hányadban jelen levő ezüst világpiaci jegyzéseinek 40-50 százalékos (a forraszárakban azonnal érvényesített) emelkedésére vezethető vissza. Az elektronikai ipar fajlagos forraszanyag-felhasználása mindazonáltal kicsi, ezért még az ón további drágulása sem jelenthet komoly költségnövekedést, nem úgy a konzervgyártók esetében. Ez utóbbiak által használt fémdobozokat még az acéltermékek áremelkedése is drágítja. Az ónozott lemezek árgaloppja így egyes országokban máris elérte a 25 százalékot.
A kecskeméti konzervgyár beszerzési költségeiben például most is mintegy 70 százalékot képviselnek a fémdobozok, amelyekre évi kétmilliárd forint körüli összeget költenek Fehérné Gáspár Katalin logisztikai igazgató szerint. A fent jelzett drágulás szerencsére még nem gyűrűzött be a gyár idei szerződéseibe, jóllehet a szállítók részéről előzetesen már voltak emelési próbálkozások.
