Kedvező fordulatot várnak az idén a betoniparban

A mai hazai betontermelés éves viszonylatban mintegy 5,3-5,6 millió köbméterre tehető. Az ágazat legjelentősebb terméke a transzportbeton (vagyis a betonüzemben előre elkészített, és

keverőautókkal a felhasználás helyszínére szállított folyékony állapotú beton), amelyből tavaly 4,2 millió köbmétert értékesítettek. A transzportbeton mellett az ágazat előre elkészített beton- és vasbeton elemeket is gyárt, de ez a betontermelésnek csak kisebb hányadát adja.

A betonnak több helyettesítője is van: ezek közül a leglényegesebb a tégla, illetve az acélból készült szerkezeti elemek. A nagy építőipari beruházásoknál ezek közül mindmáig a beton a legnépszerűbb, ám kisebb építkezéseknél, így döntően a magánjellegű lakásépítésben a tégla a domináns. Útépítésnél elsősorban a súlyos teherautó-forgalmat lebonyolító - és ezért a szokásos aszfaltpálya-szerkezetnél sokkal nagyobb teherbírású építőanyagot igénylő - körgyűrűk, illetve elkerülő útszakaszok készülhetnek betonból.

A pár éve felfutó és akkor igen jól jövedelmező transzportbeton-üzletbe a magas belépési korlátok (különösen a tőke- és technológiaigényesség, valamint a szakképzett munkaerő igénye) ellenére is egyre többen szálltak be, ami

a kereslet-kínálat törvényének megfelelően lenyomta az árakat. Ez az árcsökkenés magyarázza azt is, hogy egy-két éve komoly átrendeződés figyelhető meg a magánépítkezéseknél: az otthoni betonkeverést egyre inkább felváltja a készbeton vásárlása. A transzportbeton ugyanis lényegében már nem drágább, mint a házilag elkészített. Az emiatt megnövekedő lakossági transzportbetonigény így ellensúlyozni tudja azt az igen lényeges keresletcsökkenést, amit az állami, illetve a külföldi építőipari beruházások nagymértékű visszaesése okozott az elmúlt két évben.

A kilencvenes évek közepén az állam, illetve az önkormányzatok jelentős vásárlónak számítottak a betonpiacon. A központi forrásokból finanszírozott építések közül elsősorban az út- és hídépítésekben, a parkolóházak, illetve irodaépületek esetében jutott a betonipar jelentős szerephez. Ezek a beruházások azonban 1-2 éve drasztikus mértékben lecsökkentek, hasonlóan a külföldi befektetők által indukált kereslethez. A rendszerváltás utáni zöldmezős beruházások - logisztikai központok, plazák, illetve irodaházak - óriási mennyiségű betont szívtak fel, ám mára ez a kereslet is megcsappant. Ráadásul úgy tűnik, a lakásépítési hullám is tetőzik, itt is lassul a növekedés. Ezen trendek miatt a transzportbeton ára manapság az önköltséghez közelít. A rendkívül alacsony nyereségesség azzal fenyeget, hogy a termelők olcsóbb, rosszabb minőségű alapanyaggal próbálkoznak, ami ronthatja a beton minőségét.

Az eredményességet az is rombolja, hogy az ágazatban igen nagy a ki nem egyenlített vevői tartozások aránya, amelyet a betongyártó cégek kénytelenek veszteségként leírni. Az így leírandó követelések ágazati szakértők szerint még a legóvatosabb becslések szerint is az árbevétel 1-3 százalékát teszik ki.

A transzportbetonpiacon jelenleg mintegy 400-450 cég osztozik, ám mindössze 140 nagyobb és közepes méretű üzem adja az összes termelés mintegy 90 százalékát. Ezek legnagyobb része transzportbeton mellett előre elkészített betonelemeket is gyárt. Jelenleg hat vezető cég található az iparágban, amelyek közel azonos piaci erőt képviselnek. Közéjük tartozik a Danubiusbeton Kft., a TBG csoport, a Holcim Beton Rt., a Strabag Építő Frissbeton Rt., a Wopfinger Készbeton Kft. és a Lasselsberger Hungária Kft. A hazai transzportbetonpiac 60-65 milliárd forintosra becsült éves forgalmából ezek a cégek összesen mintegy 35-40 milliárdot realizálnak. A jelenlegi piaci helyzetet jól jellemzi, hogy ezen hat vállalat összkapacitása elegendő lenne a tényleges piaci igény két-háromszorosának kielégítésére is.

Az uniós csatlakozás a piaci viszonyokban nem hoz radikális változásokat, a transzportbeton ugyanis csak mintegy 30-40 kilométerre szállítható, ezért legfeljebb az északi régiókban léphet be szlovák konkurencia. Más a helyzet az előre gyártott elemeknél: északi szomszédunknál az előállítási költségek annyival alacsonyabbak, hogy a szlovák vállalkozások még a szállítási költségek figyelembevétele mellett is versenyképes árral tudnak megjelenni a magyar piacon. A csatlakozás után fellendülés következhet be a hazai építőiparban, ami szükségszerűen magával húzza majd a betonipart is. Ez elősegítheti azt, hogy az egy főre jutó betonfelhasználás tekintetében közelebb kerüljünk az európai átlaghoz. Míg ugyanis egy uniós polgárra évi 0,7-1 köbméter felhasznált beton jut, ez idehaza mindössze mintegy 0,55 köbméter.