Eltérő modellek a visszaváltásra

Az Európai Unióban nincs szabályozás a visszaváltó és betétdíjas rendszerekre, ám a közösség tagállamainak egy része alkalmaz önkéntes, vagy államilag kötelező betétdíjas megoldásokat a csomagolási hulladék mennyiségének csökkentése érdekében. Brüsszel csomagolási direktívája csak az elérendő hasznosítási célokat, arányokat és a legfontosabb alapelveket rögzíti, amely nem zárja ki a visszaváltó rendszerek alkalmazását sem. A közösség részéről az egyetlen komoly követelmény, hogy a kereskedelem és a piaci verseny szabadsága ne sérüljön, ám ennek több visszaváltó rendszer nem tudott megfelelni. Brüsszel több alkalommal nem fogadta el a tagállamok lépéseit. Erre példa Dánia előírásainak elutasítása a fémdobozos italok behozatali tilalmáról, igaz, több északi EU-tagországban versenysemleges, ezért elfogadott visszaváltó rendszerek működnek.

Jelenleg a legtöbb vitát a németországi rendszer váltja ki, ahol a kormány tavaly az egyszer használatos csomagolásokban forgalomba hozott ásványvizekre, sörökre és szénsavas üdítőitalokra 0,25, illetve 0,5 euró betétdíjat vetett ki, űrmérettől függően. Brüsszel versenyjogi aggályok miatt, tavaly ősszel eljárást indított az ügyben, majd az EB néhány hete az előírások módosítására szólította fel Németországot az uniós versenyszabályok megsértésére hivatkozva. A fő gondot a kötelező visszaváltás okozta, amely az országos visszaváltó rendszer hiányában oda vezetett, hogy a kereskedők jelentős része megszüntette az egyutas csomagolású termékek forgalmazását, s ez az EB szerint az importálókat versenyt torzító módon sújtotta.

Portugália a kereskedelemben kötelező készletezést írt elő az újratölthető csomagolású termékek segítése érdekében, ám - szakértői anyagok szerint - a magas költségek miatt a kormány lényegében elnézi az előírások figyelmen kívül hagyását. Portugáliában a hotelekre, éttermekre és más vendéglátóhelyekre külön előterjesztést is előkészítettek, hogy csak újratölthető csomagolásokat lehessen alkalmazni, ám ezt, a piac torzulásától tartó Brüsszel nyomására, végül módosítani kellett.

A Brüsszel által elfogadott, ám csak az italcsomagolások egy részét érintő visszaváltó rendszerek közé tartozik a svéd modell. A svéd kormány még az EU-csatlakozás előtt vezetett be kötelező betétdíjat az alumínium italcsomagolásokra. A dobozgyártók és importőrök a forgalomba hozott dobozok után betétdíjat fizetnek a visszagyűjtés koordinálására létrehozott Returpack nevű szervezetnek. A díj az egyutas, de visszaváltható dobozt a gyártótól a kereskedelemig elkíséri, s a kereskedők akkor kapják vissza az általuk fizetett betétdíjak összegét, ha a fogyasztóktól visszavett dobozokat a töltőüzem hulladékkezelőjéhez eljuttatják.

Más utat választott Ausztria, ahol hosszas próbálkozás után a kormány a zöld célok egyszerűbb teljesítése érdekében az újratölthető és a hasznosított italcsomagolások mennyiségének együttes kezelése mellett döntött. Ezekre egy egységes, de az uniós hasznosítási előírásnál magasabb feldolgozási célt határoztak meg, s a visszaváltási rendszerek közül, praktikussága miatt, a magyarországi csomagolóipari és élelmiszer-ipari cégek képviselői is ezt a megoldást preferálnák leginkább.