Furmintok közt egy európai
Szokásunk a szárazban is a legtöbbre hivatott hungaricumnak tartani a szinte kizárólag Tokaj-Hegyalján és Somlón otthonos furmintot. Nyilván nem véletlenül: aligha középszerű az a fajta, amelyből - egy-két társával egyetemben - a világ legnemesebb természetes édes borát készítik. Az elmúlt esztendők tapasztalatai is azt sejtették: a magyar jövő a furmintban van. Egyetlen példát felidézve: másfél esztendővel ezelőtti privát kóstolónkon a 2000-es évjárat legjava fehéreit mértük össze - köztük chardonnay-kat, sauvignonokat, egyebeket -, amely alkalomból történetesen két furmint végzett az élen. Ez akkor is beszédes momentum, ha tudjuk: másmilyen fajták egy sorban történő megmérésükkor különféleképpen viselkedhetnek.
Akár inkább, akár kevésbé fontos ez, jelen "vaktesztünk" megszervezésekor is beillesztettünk a mezőnybe egy kakukktojást. Húzásunkat magyarázza: a viognier hazánkban egyelőre oly egyedül van, hogy az egri Gál Tibor 2002-esét kivéve nem is tudunk más, fogyasztásra kész példányról. Ráadásul úgy találjuk, a Rhone völgyéből érkezett fajta tulajdonságait tekintve nem is áll rettentően távol a furminttól.
Összességében 13 minta került az új felismerésekre szomjas ítészek poharaiba (alább csak a jobbakról értekezünk): kilenc tokaji és két somlói furmint, a Gál-féle újdonság, meg egy szlovákiai darab az Ostrozovic pincészettől. Várakozásaink a bevezetőben jelzett módon nagyok voltak, ám cseppnyit csalatkoztunk. A jellemzően 2002-es tételek - három 2001-es és egy 2003-as keveredett közéjük - egy része ugyan simán átugrotta a szándékosan magasra helyezett lécet, ám igazán és meggyőzően lehengerlő borokkal nem találkoztunk.
Az összkép így is volt annyira kedvező, hogy búsongás helyett inkább a legjobbak erényeit ecseteljük. Első helyen a Királyudvar-féle 2002-es Úrágyáét. A bor sajnos megközelítőleg sem hivalkodhatott 2000-es "őséhez" hasonló kvalitásokkal, teljesítménye mégis elegendőnek bizonyult az első helyezéshez. E sorok írója illata éreztén rögvest így kiáltott - csak képletesen, azaz írásban - : Bourgogne! Tudniillik, olyan minerális, "állatias", egyúttal fás-csonthéjas áramok csapták meg az orrát, amelyek e zseniális francia vidék csúcsboraira emlékeztették. Hanem aztán az ízében alaposan érezhető maradékcukor - úgy 10 grammnyi - valamelyest erodálta a mestermű elismertségét. Nem úgy egy kolléga megközelítésében, aki így írt: "Érződik egy kis cukor, de szép kerek az egész. Harmónia, nyugodtság, szépség, erő. Igazi magyar bor!"
A Királyudvar-produktum megvédte a furmintok becsületét, merthogy a második pozícióba az a bizonyos viognier küzdötte fel magát. Érdekes, hogy mind a Gál-bor, mind a Füleky Pincészet harmadik helyezett 2003-asa az öt "bíra" közül négynél a top 3-ban volt, s mindkettőt egy-egy - eszerint más ízlésű - kóstoló a tabella második felébe sorolta. A viognier-t azért, mert - nem vitás - igen erősen érződött benne a fa. Volt, akit ez nem zavart. Ő imigyen szólott: "Sok alkohol, tisztes test, van benne matéria, izgalmas, nagyon jó." Az öles léptekkel felfelé törekvő Fülekyék munkája ifjonc volt még: "Fura. Hatalmas test, jó savak, kellemes, hoszszú utóíz, fiatal, de még jó lesz." Akadt, aki úgy vélte, nemcsak a jövő bora ez, hanem a jelené is: "Kellemes, barátságos illat, gyümölcsös, férfias, erős bor!"
A dobogóra kapaszkodott "belső hármas" mellett okvetlen megemlítendő Györgykovács Imre somlóija ("gyümölcsös, minerális, mézes és súlyos"), az Oremus mandolása ("izgalmas, telt, éppen kellemes kesernye, szép ásványosság") és egyáltalán nem utolsósorban a Tokaj Hétszőlő 2002-ese. A szerző számára ez volt a legkellemesebb meglepetés. A száraz furmintot az "aszúkészítés melléktermékének" tekintő birtokigazgató, Kovács Tibor keze alól olyan ár-érték arányt képviselő mestermű került elő, amely minden összehasonlítást elbír az ezerforintos kategóriában. "Le a kalappal!" - fogalmazódott a konklúzió a "sűrű, érdekes, kellemesen kesernyés, minerális, módfelett hoszszú" bort kóstolva.
