Reális veszély az agyelszívás
Bár a bérkülönbségek jelentősek, mégsem ez a döntő, a versenyképes munkafeltételek és a szakmai perspektíva hiánya legalább ennyire fontos tényező a kutatók elvándorlásában - mondja Závodszky Péter, az MTA Enzimológiai Intézetének kutató professzora, a Magyar Innovációs Szövetség alelnöke. A k+f terület utolsó tartalékait éli fel, s az ígért fellendülés helyett sorozatos megszorítások nyomorítják az egyetemi és akadémiai kutatási tevékenységet. Az ebből fakadó kilátástalanság sok fiatalt - akik egyébként itthon szeretnének élni - külföldre kényszerít. A számok beszédesek: Magyarországon a nemzeti össztermék alig egy százaléka jut jelenleg kutatás-fejlesztésre, szemben az EU két százalék feletti átlagával. A politikai ígéretekben 2-3 százalékos célkitűzésről hallunk, miközben ez az arány stagnál, sőt 2003-ban és 2004-ben a becslések szerint romlik is.
A kutatóhelyek, illetve a felsőoktatási intézmények forráshiánnyal küzdenek, és a tátongó lyukakat valahogy be kell tömködni. A kutatási pénzek - legyen az állami, pályázati vagy vállalatoktól származó támogatás - működési költségek fedezésére való felhasználására tulajdonképpen az állam rákényszeríti a kutatási helyeket. Emellett az áfaszabályok is előnytelenül változtak. Az állam jelenleg a kutatási bevételek 30-40 százalékát veszi vissza járulék formájában - tájékoztatta lapunkat Tömösközi Sándor egyetemi docens, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományos igazgatóhelyettese, a K+f Pályázati Iroda vezetője. Állítása szerint például az uniós ösztöndíjrendszerek is erősíthetik az agyelszívást. A magyar kutatók ösztöndíjjal, akár 2-3 évre is el tudnak menni külföldre, ami komoly tapasztalatszerzési lehetőséget jelent. Hazatérésük elősegítésére már visszatelepülési pályázatok is léteznek. A gondot azonban elsősorban az jelenti, hogy nincs ellenirányú mozgás, azaz Magyarországra jóval kevesebb fiatal külföldi kutató érkezik. A tudományos és infrastrukturális lehetőségek ebben az esetben is adottak, azonban fogadásuk, itt-tartózkodásuk, elhelyezésük anyagi kérdése nem megoldott. Most, a csatlakozás után, talán vonzóak leszünk a környező, nem EU-országok diákjai számára - vélekedik a BME egyetemi docense.
Palkovics László, a Knorr-Bremse Kutatási és Fejlesztési Központ igazgatója, aki egyben a kutatási és technológiai innovációs alap tanácsának is tagja, nem az agyelszívástól tart, inkább attól, hogy lassan "nem lesz mit elszívni". Állítja, a felsőoktatásnak a tanulmányi idő, a képzési struktúra, valamint a létszámok tekintetében is jobban kellene igazodnia a gazdaság igényeihez. Az egyébként helyesen megnövelt hallgatói létszám súlyosan veszélyezteti a minőségi képzést. A felsőoktatási intézményekből számos esetben olyan képzettségű frissdiplomások kerülnek ki, akikre a munkaerőpiacnak nincsen szüksége. A természettudományos és műszaki képzettségűek aránya az egyetemet végzettek körében harmada az EU-átlagnak. A bajt csak tetézi, hogy a pályaválasztók körében népszerű, de a munkaerőpiac által nem preferált szakokra jelentkeznek a legjobb képességű diákok, ami azért is hátrányos, mert a keresett szakmákban alacsonyabb képességű, kevésbé versenyképes hallgatók szereznek diplomát. Számos világcég felfedezte a lehetőséget a Magyarországon történő kutatás-fejlesztésben, sőt többen közülük hazánkba helyezték át k+f központjaik irányítását. Az idetelepüléshez, illetve a folyamatos fejlődéshez meggyőző érv a magyar szakemberek magas szintű képzettsége, nyelvtudása, továbbá, hogy nagy létszámban álltak rendelkezésre, és harmadába kerülnek, mint a nyugati kollégáik - fejti ki Palkovics László.
Már tapasztalható kedvező változás a szervezeti struktúrában. Bevezették az innovációs járulékot, és létrehozták a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt, a miniszterelnök munkáját pedig tudományos tanácsadó testület segíti. A k+f általában hosszú távon hoz eredményt, de a négyéves politikai ciklusok rövid távú gondolkodásra ösztönöznek. Azt reméljük, hogy az új szervezeti keretek, a készülő innovációs törvény és az innovációs járulék, megtoldva a törvény szabta költségvetési hozzájárulással, végre stabil, kiszámítható pályára helyezi a k+f tevékenységet, amely a legfontosabb tényezője a gazdasági versenyképességnek. A perspektíva és a kiszámíthatóság pedig az agyelszívó hatások ellensúlya is lehet - vélekedik Závodszky.
