Klasszikus kuriózumok
Napjainkban a világ hanglemezpiacán az ezerszer hallott, standard kompozíciók helyett inkább a kuriózumok iránt van kereslet. Ez az elvárás szerencsésen találkozik Kocsis Zoltán és együttese újító szándékával: a különböző időpontokban rögzített élő előadásokból mindkét albumra sikerült olyan programot szerkeszteni, ami messziről elkerüli a zenetörténeti közhelyeket, ugyanakkor az interpretációk színvonala egységes és kiegyensúlyozott.
A zenei avantgárd egyik szülőatyjaként, az új bécsi iskola szellemi vezetőjeként ismert Arnold Schönberg Pelléas és Melisande című szimfonikus költeménye nyitja a sort. A Pelléasban még nem fedezhetők fel a későbbi radikális újítás előjelei: késő romantikus ihletettségű mű, szélesen áradó dallamokkal. E fiatalkori darab - nyilatkozataiból tudjuk - Kocsis egyik kedvence, s ennek megfelelően érezhető lelkesedéssel, nagy lendülettel dirigálja.
A több mint félórás Schönberg-opuszt az itthon kevéssé ismert Edgar Varése az 1910-es évekből való darabja, az Amériques követi, amelyet esztéták és kritikusok a "zenei dadaizmus" megnyilvánulásának tartanak, s amelynek tolmácsolásában közreműködik az Amadinda Ütőegyüttes. Vad, erőteljes, intenzív zene ez, melyhez tökéletesen illik a mindvégig magas hőfokon égő előadás.
A másik lemezt lényegesen konzervatívabb zenemű, Dohnányi Ernő Ünnepi nyitánya vezeti fel, majd Debussy hét dala következik, Kocsis Zoltán saját zenekari átiratában. Hajnóczy Júlia énekszólója plasztikusan rajzolja meg a dallamíveket, francia szövegmondása is kitűnő, a zenekar pedig szépen, finoman, az impresszionizmushoz illő pasztellszínekkel kísér.
A lírai dalok után hatásos kontrasztot teremt Rahmanyinov szenvedélyes I. szimfóniája. Grandiózus mű, amit Kocsis Zoltán helyenként talán kissé hajszolt tempóban, de stílusosan és meggyőzően dirigál. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ezzel a két CD-vel bizonyítja, hogy a legutóbbi évek minőségjavító programja eredményes volt.
